A külső elvárásokkal érdemes pragmatikusan együttélni – amíg a jólétünket szolgálják.
Magyarország nemzetközi helyzetét jól illusztrálja a következő vicc. Kiscowboy bemegy a vadnyugati kocsmába, és elkiáltja magát: Ki festette zöldre a lovamat?!! Feláll egy hatalmas termetű, marcona fickó: Én. Miért? Erre Kiscowboy megszeppenve: Hát, csak mert megszáradt, lehet lakkozni.
Több évszázada tartó helyzet, hogy a körülöttünk lévő államok és a nagyhatalmak egymással összefogva „zöldre festik a lovunkat”, és mindössze a közül választhatunk, hogy 1. le is lakkozzák; vagy 2. lelakkozzák ÉS meg is vernek. Szűkre szabott mozgástér.
Ehhez igazodott a két fő politikai irányzatunk: 1. lakkozzák csak, sőt, kis csúszópénzért segítünk lakkozni, csak ne verjenek meg: ez az optimum Magyarország számára; 2. fellázadunk az égbe kiáltó igazságtalanság ellen: ez a Magyar Út. A két irányzat között nagyjából erőegyensúly van, felváltva kerül fölénybe egyik vagy a másik. A közvélemény is középen megosztott: az első kérdés, hogy igazunk van-e; a második ugyanilyen fontos: ha igazunk van is, mire megyünk vele.
Az utóbbi idők „szuverenista” kormányzása – gazdasági együttműködéssel, az uniós csatlakozás támogatásával – megkísérelt felülemelkedni a ciklikus zöldre festési helyzeten. Felemás sikerrel, mivel ezúttal Ukrajna eltökélt abban, hogy zöldre festi, lelakkozza (még jobb: velünk lelakkoztatja), és ha valakinek ez nem tetszik, jól meg is lesz verve. Visszazökkentünk a régi kerékvágásba.
Ehhez a helyzethez is gyorsan igazodott a két fő politikai irányzatunk: 1. mindenbe beletörődünk, és ha kicsit így is megvernek, örüljünk, hogy legalább nem nagyon... 2. szövetségest keresünk Mégnagyobbcowboy személyében, aki majd móresre tanítja Nagycowboyt, legközelebb ne támadjon kedve zöldre festeni. A meccs döntetlenre áll, de a rutin irányába hajlik.
Mindkét elképzelés önbeteljesítő jóslattá válhat, ám a hagyományos reflex van előnyben: ha a többség lakkozást és (kis) verést kér, azt könnyedén megkapjuk, nem lesz akadálya. Ha Nagycowboy (és minden zöldre festő) móresre tanítására szavazunk, ahhoz hosszú távon kell erőt és eltökéltséget mutatnunk, továbbá egy nehéz akadálypályán kell végigmennünk, hogy megvalósuljon.
Azt a gondolkodásmódot, amellyel Kiscowboy latolgatja, hogy ezúttal kicsit verik meg vagy nagyon, tanult tehetetlenségnek nevezi a lélektan. Amikor bátran, de nem támadóan kiáll az igazáért, azt meg asszertivitásnak – manapság ez a trendi, és ez erős érv a bátor igazságkeresés mellett.
Legalább ennyire fontos kérdés, hogy mi lesz közben a jóléttel. Ha együttműködünk a zöldre festőkkel, az pozitív jóléti többletet hoz (magasabb jövedelmet és életszínvonalat), vagy csupán negatívat (nagy verés helyett kicsit). Ezt egyénileg megfontolva máris világosabban látja a választó, mire miért szavaz.
A jólét ugyanis az egyetlen irányadó belső elvárás (bővebben a következő részben).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése