Ami irányadó: a közérdek képviselete; a jelöltek alkalmassága a közérdek képviseletére; várható eredményességük e téren.
Ami nem irányadó: szimpátia a jelölttel; jó kommunikációs képességek; külső hatalmak/szervezetek elvárásai. Ezek persze mind figyelembe vehetők, és kétségkívül jelentős hatással is járnak a választás eredményére, ám hiba lenne kifejezetten ezek alapján szavazni.
Vegyük sorra a szempontokat.
A közérdek mint definíciós probléma - mégis, kinek van joga / képessége megmondani, mi a közérdek? Általános érvénnyel senkinek, saját nézőpontból ellenben bárkinek, mindenkinek. Mindenkinek van egyfajta intuíciója az egyéni érdekéről és hogy az hol ütközhet mások érdekeivel. Ebből levezethető egyfajta közérdek: ami általánosabb és magasabb érvényű az egyéni érdeknél.
Hasonlat: senki nem tudja megmondani, mi a mindenki számára biztosan finom étel, azt viszont mindenki tudja, hogy neki mi ízlene, és hogy egy nagyobb csoport számára várhatóan mi az elfogadható mértékben finom étel.
Ezen a logikai vonalon haladva mindenki képes mérlegelni, hogy szerinte leginkább mi lenne a köz érdeke.
Egy tartalmas választási kampány feladata (az lenne), hogy minél több szempont bekerüljön a közbeszédbe a közérdekkel kapcsolatban, és a szempontok ütköztetése során kinek-kinek kikristályosodjon az ezzel kapcsolatos elképzelése, ami alapján megfontoltan tud szavazni.
Hasonlatunknál maradva: ki-ki mondja el szabadon, hogy szerinte mi lenne a legtöbb ember számára finom, vagy legalábbis elfogadható étel.
A szabadon előadott mondandókat hallgatva egyre világosabbá válik, mi lehet a köz számára elfogadható táplálék, így aki arra szavaz, a közérdek szempontjából nagy valószínűséggel hasznosan dönt.
Egy tartalmas kampány során arra számíthatunk, hogy kinek-kinek finomodik, pontosodik a közérdekről alkotott összképe. Nehéz nem észrevenni, hogy a mai kampányok nem igazán ilyenek, és hogy e téren – óvatosan fogalmazva – lenne hová fejlődni.
Itt adódik az ellenérv, hogy minek bajlódjunk mások ízlésének megtippelésével, mindenki mondja be a kedvenc süteményét, és a legtöbbször említett lesz az „országtorta”. Egyszerű, nem? És ha működik is, miért bonyolítanánk feleslegesen az életünket intuitív „közérdek”-saccolgatással?
Vagyis, mi történne akkor, ha ki-ki a saját egyéni érdeke szerint szavazna, és a szavazatok össznépi eredőjét tekintenénk a „közérdeknek”? Elsőre vonzó ötletnek tűnhet, ám alaposabban megfontolva a közlegelők tragédiájához vezetne. (Bővebben a következő részben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése