A Magyar Péter vezette formáció kétharmados győzelme számos tanulsággal és várható következménnyel jár.
1. Az, hogy a választókörzetek többségében nagy fölénnyel győzött a sokszor teljesen ismeretlen Tisza-jelölt, arra utal, hogy inkább érzelmi, mint racionális döntés született: menjen az eddigi, jöjjön valami új, legyen az bármi.
2. Az érzelmi eufóriát rövidesen kijózanodás követheti, miszerint Óz, a csodák csodája is csak ember, ő is a jelenben él, és annak keretei között tud mozogni.
3. A Tisza-szavazó eddig úgy tűnt, nem szeretne közeli kapcsolatba kerülni a valósággal: Ukrajna egy távoli, fiktív hely, talán nincs is ott háború, ezt csak a propaganda sulykolja. A migráció is egy fiktív veszély, alaptalan riogatás. Az energiaárak sem szállhatnak el, mese az habbal. Most fokozatosan valós körvonalakat kaphat a sok „fikció”.
4. Orbán Viktort Magyar Péterre cserélni elsőre olyan ötletnek tűnik, mint erősen utált gimnáziumi matektanár ellen pénzfeldobásos alapon behívni egy másikat: ő biztosan nem lesz olyan... Tapasztalat szerint olyan lesz. Vagy még olyanabb.
5. Örömteli, ha megérkeznek a „jogállamisági” alapon visszatartott európai pénzek. Kevésbé örömteli, ami a hosszabb távú áruk lehet.
6. A magyar választók fejében egy olyan romantikus Európához tartozás képzete él, ami kb. az Ady idejében létezett Európa lehetett, de már akkor is inkább csak Ady fejében. Európa ma sodródik, így sajátos helyzet alakul ki: elkerüljük a Huxitot, és tagja maradunk egy sodródó Uniónak, amely 10-15 éves távon teljességgel kisodródhat önmagából.
7. Az Európai Közösséget, amelyből az Európai Unió lett, a béke, a biztonság és a jólét érdekében alapították, ehhez képest ma háborús féllé igyekszik válni, és ennek érdekében még el is szeretne adósodni, ami a történelemben mindig a rosszlét előszobája volt. Európa tehát távolodik az Alapító Atyák elképzeléseitől, azok ellen fordul.
8. A baloldal látszólag kiesett a Parlamentből – a valóságban a Tisza soraiban kerül be oda, részben jobboldali retorikával, amiből csakhamar egzisztenciális és identitásválság lehet.
9. A kétharmados többség alkotmányozó erő, egyben kihívás is: mindenre van lehetőség, és semmire sem lesz mentség, hogy „tetszettek volna kétharmados felhatalmazást adni”.
10. Érdekes lesz majd tesztelni, mit jelentenek a sokat hangoztatott „jogállamisági” és „demokratikus” értékek, a „fékek és ellensúlyok”, vagy akár az, hogy „a demokrácia nem a többség diktatúrája". Magyar Péter ugyanis minden előjel szerint diktálni szeretne, és finoman szólva rosszul tűri az ellentmondást.
11. Ne feledjük, hogy van egy folyamatban lévő köztörvényes, tehát nem politikai alapon indult ügye, amire nem vonatkozik a mentelmi jog: képzeljük el, hogy a parlamenti kisebbség rendszeresen kezdeményezi a mentelmi jogának felfüggesztését a kivizsgálás idejére, és ezt a parlamenti többség rendszeresen elutasítja. Pikáns helyzet egy „jogállamban”, mivel meglehetősen jogállamiatlan.
12. Általában igaz, hogy minden nép olyan kormányt kap, amilyet megérdemel, ezúttal is ez várható, „érdekes idők” formájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése