A "je suis Charlie" mozgalom résztvevői bedőltek egy klasszikus logikai trükknek, az áldilemmának. (Kivéve azt a törpe kisebbséget, amely valóban tudatosan azonosul mindazzal, amit a Charlie Hebdo képvisel. Ez a kisebbség nem a logikával, hanem talán az európaiak nagy többsége által vallott értékekkel megy szembe.)
Az áldilemma úgy tálal fel egy helyzetet, mintha az fekete-fehér lenne, és nem lennének árnyalatai. „Ha nem vagy velünk, ellenünk vagy." „Döntsd el, hogy kommunista leszel, vagy fasiszta." „Önként beadod a földed a termelő szövetkezetbe, vagy a nép ellensége leszel." „Ismerd el, hogy Sztálin elvtárs tévedhetetlen biológus, közgazdász, fizikus, történész és író, vagy elmebetegként kényszergyógykezelésre küldünk." Praktikus hatalmi fogás ez, így lehet tömegeket a józan belátásukkal ütköző dolgokra kényszeríteni.
Az áldilemma ezúttal: „Vagy azonosulsz a Charlie Hebdo-val, vagy a szólásszabadság ellensége vagy." „Vagy elfogadod szőröstül-bőröstül a Charlie csomagot, vagy a terroristákkal tartasz." A francia híranyagban szerepelt, hogy gyanúba keveredtek egyes iskolások, akik a Charlie újságíróinak emlékére tartott egy perces néma szünet alatt rendetlenkedtek. Találgatások hangzottak el, hogy mi lehet a viselkedésük oka: a fegyelmezetlenkedés üzenete, hogy ők nem Charlie-k, vagy nem „eléggé" Charlie-k? Jó, ha megússzák kirúgás nélkül. A Charlie Hebdo idáig az elfogadhatóság (és a megszűnés) határán billegett. Az áldilemma hatalomtechnikai eszközével átmenetileg alapvető, ellentmondás nélkül elfogadandó normává vált. Nem vagy Charlie? Megnézheted magad.
A helyzet iróniája, hogy Charlie báránykái meg vannak róla győződve, hogy átlátják a helyzetet, és okosan, kulturáltan, művelten viselkednek benne, szemben azokkal a birkákkal, akik merészelnek harmadik és többedik lehetőséget látni. Például, hogy a szólásszabadság fontos érték, ám a Charlie Hebdo esetleg visszaélt vele, ami természetesen egy békésen megvitatandó téma. Vagy hogy Európába ne jöjjenek szabadon, sőt ne is maradhassanak itt kultúridegenek, akik radikálisan másképp látják az európaiak nagy többsége számára egyértelmű dolgokat, és a nézőpontjukat erőszakkal is rákényszerítenék a többségre. Vagy hogy az európai értékrendet elfogadó bevándorló egyrészt nem „idegen", másrészt ugyanúgy nem sértegetjük, ahogy más közösségeket sem, mert a sértegetés-provokálás ellentétes a nagy többség által vallott európai értékrenddel.
Hogy mi az áldilemma, azt már eldöntötte a logika szakirodalma. Hogy ki a birka, azt döntse el az olvasó. Bővebben a logikai/érvelési hibákról: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rvel%C3%A9si_hiba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése