Jézus, a názáreti bölcs

Jézus megosztó celeb volt, vagy nagyon szerették, vagy szenvedélyesen utálták a kortársai. Ma is megoszlanak a vélemények a közéleti tanításáról, illetve arról, hogy volt-e összefüggő közéleti tanítása, és értelmes-e róla a feltámadás körüli hagyománytól elvonatkoztatva beszélni.

A judaizmus által várt Messiás határozottan közéleti, győzedelmes földi uralkodó. Csodákat tehet ugyan, de ez nincs a munkaköri leírásában, és a szentírástudók forgatókönyve szerint nem feladata feltámadni. Jézus ehhez mérten kevésbé közéleti (nem ellenzi az Augustus császárnak fizetendő adót, nem hirdet szabadságharcot Róma ellen, nem hagyja, hogy királlyá válasszák), látszólag nem győzedelmes (bitófán végzi, a kereszt a mai akasztófa megfelelője), ám a feltámadása alapvetően átértelmezi a művét. De mi van, ha nem támadt fel? Vizsgáljuk meg, ez esetben mi változik.

Ahhoz, hogy Jézus közéleti tanításáról elfogulatlanul tudjunk beszélni, célszerű munkafeltételezésként elfogadnunk a judaista többségi véleményt, miszerint kivégezték, meghalt, és... halott maradt, ez a történet vége. A kegyességi hagyományt ezennel felfüggesztettük, legalábbis az alábbi okfejtés erejéig. Jézusból "csak" az ember marad, és az ember közéleti tanítása vizsgálható önmagában. Sziddhárta (a Megvilágosodott), Arisztotelész, Platón, Szókratész, Zarathusztra, Epiktétosz, Hedón, Lao Ce, Nagy Sándor és Mohamed mind "csak" emberként került be a történelembe, ám ez nem akadálya a tanulmányozásuknak. Használjunk egységes mércét, Jézusnak ne rójuk fel bűnül, hogy egyesek szerint (legyenek bár a civilizációnk alapítói) fel is támadt.

Mit tanított Jézus az evangéliumok szövege alapján? Példabeszédei négy értékben foglalhatók össze: testvériség, egyenlőség, felelős szabadság, meritokrácia (TEFeM). A négy érték látszólag közel áll a francia forradalom jelszavaihoz, de ha belegondolunk, tartalmilag igen távol áll tőlük. Jézus szerint minden ember testvér, ebből következően egyenlő, a szabadság csak a világ állapotáért érzett felelősséggel együtt érték, a közösséget pedig a vezetésre érdemes alázatosak vezessék. Jézus minden megnyilatkozása a négy érték valamelyikéhez sorolható, és nincs olyan szava/tette, amely ellentmondana a négy érték bármelyikének. Nézzük a tanítást önmagában: van-e olyan értékrend, amely többet használna a világnak, mint a TEFeM? Ha igen, melyik az, hol érvényesül, és hol láthatók az eredményei? Ha nincs ilyen alternatíva, akkor a TEFM a legjobb, ezért irányadó, akár Jézus tanította, akár nem, akár feltámadt a TEFeM tanítója, akár nem.

Próbáljuk ki, hogy egységes mércére épül-e a TEFeM megítélése, alkalmazzuk például Sziddhártára és a tanítására. Tegyük fel, a Buddha "csak" egy bölcs ember volt, aki földi tanítást adott a követőinek, amelyre egy viszonylag sikeres civilizáció épül. 

Mit tanított Sziddhárta? Könyörületességet, minden élőlény szeretetét, a testi ingerektől és szenvedélyektől való távolságtartást, a viszonylagos közöny boldogságát.  Most tegyük fel, hogy Sziddhárta modern tudományos kritika tárgyává válik, kritikusai szerint téveszmés volt, valójában nem világosodott meg, nem jutott el a Nirvánába (tudniillik, nincs is semmiféle Nirvána). Tegyük fel, hogy a modern tudomány fényében egy szó sem igaz a Sziddhártának tulajdonított rendkívüli dolgokból, közönséges tanító volt Ő, semmi más. Következik ebből, hogy a könyörületesség, minden élőlény szeretete, a szenvedélyektől való távolságtartás, a viszonylagos közöny boldogsága mint tanítás érvénytelen? Nem következik. Egy viszonylag sikeres civilizáció épül erre a tanításra, miért tagadná meg hirtelen az alapját? Következik az iméntiekből, hogy "Sziddhárta" egy megbonthatatlan csomag, amelyet egyben kell elfogadni vagy elvetni? Nem következik. Akadhat olyan ember (és akad is bőven), aki nem tudja, hogy a Buddha tényleg a Buddha volt-e, tényleg eljutott-e a Nirvánába, de azt tudja, hogy a tanítására viszonylag sikeres civilizáció épül, és ez a siker tapasztalati alapon érvényessé teszi a tanítást. 

Aki a Buddhától meg szeretné szabadítani a buddhista civilizációt, az nagy fába vágja a fejszéjét. Nem elég azt mondania, hogy Sziddhárta téveszmés volt, kitalált egy nem létező Nirvánát, ahová nem jutott el. Hozzá kell tennie, hogy Sziddhárta embernek sem volt bölcs, a tanítására épülő civilizáció semmis, a tanítás következésképp érvénytelen. Ezt pedig elég nehéz lesz eladnia a buddhistáknak. (Persze van eladható termék, a következő: a Buddha nagy bölcs volt, a Názáreti viszont még nagyobb, legalábbis sikeresebb a tanítására épülő civilizáció, érdemes ezen elgondolkodni.)

Mi következik az iméntiekből Jézus, a názáreti bölcs tanítására nézve? A TEFeM felé törekvésre a világ legsikeresebb civilizációja épül, ez a feltámadásban és más természetfelettiekben való hit nélkül is érvényben tartja Jézus tanítását. Még azt sem kérdőjelezi meg, hogy Jézus valóban a zsidó Messiás lehetett, hiszen a zsidó Messiásnak nem kellett feltámadnia, nem kellett Isten Fiának lennie, nem volt ilyen előfeltétel. A "názáreti bölcs" nem egy megbonthatatlan ideológiai csomag, amely vagy feltámadásostól fogadandó el, vagy sehogy. Akadhat olyan ember (akadjon is minél több, a nem hívők közül), aki nem tudja, hogy Jézus tényleg feltámadt-e, tényleg az Atya jobbján ül-e, tényleg eljön-e ítélni, de azt tapasztalja, hogy a TEFeM-re törekvés minden idők legsikeresebb civilizációját eredményezte, és ilyen alapon érvényes. A keresztény világ sikeréhez, és a jólétben való együtt éléshez ennyi elég.

Az egységes mércére épülő érvelés lényegi eleme a nyitottság: ha van a Názáretinél is nagyobb bölcs, a TEFeM-nél is jobb és igazságosabb módszer, amely a keresztény civilizációnál is vonzóbbat eredményez, akkor ez nagyszerű, szeretettel várjuk az adatokat. Lássuk, mi az, vizsgáljuk meg az érdemeit, és fontoljuk meg az összehasonlítás eredményét. (Aki tud ilyet, kommentben küldje be.)