A merénylet alapvető kérdéseket vet fel a francia biztonsági szervek alkalmasságáról és magáról a jelenségről. Ha az iszlám valóban békés és toleráns, ahogyan nem győzik hangsúlyozni, hogyan lehet újabb és újabb borzasztó vérengzéseket elkövetni a nevében, ahogyan nem győzik tudósítani?
Javulna a helyzet, ha kijelentenék az illetékesek, hogy az iszlám a lényege szerint nem békés és toleráns? Igen. Ha Hitler győz 1945-ben, és máig hitlerizmus lenne Európában, ma már valószínűleg lennének békés és toleráns nácik (pl. aranyos náci nagymamák horogkeresztes kendőben, cuki náci kisgyerekek heil-Hitleres pólóban) is, ám nem ők képviselnék a nácizmus lényegét, a nácizmus rajtuk keresztül nem lenne sem fenntartható, sem megérthető, sem kezelhető.
Mohamed nem feltétlenül békét hozni jött a világba, hanem a többi nép rovására egyesíteni az arab törzseket. Ilyesmi számtalan vezetővel megesett már, önmagában nem gond, nem szenzáció. A törekvéséhez egyfajta vallási körítést hozott létre a meditációs barlangjából diktált irataival, amelyek nem állják ki az elemi józan ész kritikáját. Na, ez már sokkal ritkább, de még mindig megesik. Akárki állíthatja, hogy a kertjében sárgarépát kapálva aranylemezekből álló szent könyvet talált, amelyet szó szerint meg kellett jegyeznie, mert mielőtt bemenekíthette volna a sufniba, kikapták a kezéből az épp arra grasszáló szárnyas angyalok, és huss... Hát, ilyen állítás is lehetséges, sőt milliók számára kellően meggyőző. Talán szerencse, hogy Hitler nem prezentálta szent iratként a Mein Kampfját. Nem úgy, mint Mohamed a magáét.
Gyér számú gyaúr (hitetlen) olvassa a Koránt, mert nehezen áttekinthető, strukturálatlan egyvelegnek tűnik, és ez visszariasztja az olvasót. Aki azonban ennek ellenére megkísérli tanulmányozni és megérteni, az a tartalomtól riad vissza. Mohamed Názáreti Jézus után 600 évvel nem kevesebbet állít, mint hogy Ábrahám nem is Izsákot, hanem Izmailt (az arabok ősatyját) akarta feláldozni. Ennyi erővel azt is állíthatná, hogy a krónikákkal ellentétben Magyarország első királya nem István volt, hanem Arthur. Isten angyala ezt neki kinyilatkoztatta... Ha elhagyjuk a pátoszt, lélektanilag érthető az elfogultság: Ceaușescu is biztosra vette, hogy a népe Róma örököse, cezaromán politikusokkal előfordul ilyesmi.
Csakhogy ezáltal a Korán alapvető legitimitása sincs rendben. A polgári életében kereskedelmi cégvezetőként (kalmárként) befutott írástudatlan Mohamed egyszerre hivatkozik Izmail ősatyjára és az Ószövetség érvényére, amely szerint viszont Izsák a helyzetben lévő ősatya, és a tőle származó judaisták vannak Isten általi kiválasztott helyzetben. Ha a Szövetség a judaistákkal köttetett, hogy jön a képbe az oldalági leszármazott Mohamed? Ez a zavarba ejtő ellentmondás neki is feltűnt, és megpróbálta feloldani. A környéken élő zsidó törzsektől annyit kért szerényen, hogy ismerjék el zsidó Messiásnak. (Ilyen alapon Szvatopluk és követelhette volna a magyar törzsektől, hogy válasszák meg Árpádnak.) Nagyon megsértődött, amikor felhívták rá a figyelmét, hogy a Messiás kötelező módon Dávid király utódja és egyenes ági leszármazottja, ő pedig, minden egyéb kvalitása dacára, nem felel meg a Messiásra vonatkozó alkalmassági feltételeknek. Mohamed ezeket a törzseket később lemészárolta(tta). A zárójeles kombináció azt jelzi, hogy nem csak utasítást osztó parancsnokként, hanem tevőlegesen is részt vett az öldöklésben.
Nem véletlen, hogy a muszlimok ellenösztönzik a tanulást: minél többet olvas és gondolkodik valaki, annál rosszabb Mohamed érvényessége szempontjából. Ha az illető túlteszi magát az Izsák vs. Izmail vs. Biblia hármassal jellemezhető alapvető ellentmondáson, eltöprenghet még, hogy ha Mohamed szerint világváltó Messiásnak lenni érvényes küldetés, miért nem elég neki erre a 600 évvel korábban eljött Jézus. A „próféta" szerint utóbbival az volt a baj, hogy szelídnek és élhetetlennek bizonyult, így ideje, hogy jöjjön valaki tökösebb, aki háremet létesít, egyebek közt gyermeklányt véve feleségül, jelentősen átírja a tíz parancsolatot, csatákat vív, halálos ítéleteket oszt, törzseket irt ki. Bár ma emberiesség elleni bűncselekmények sorozatának számítana, és életfogytiglant érne Hágában, a magatartása nem volt rendkívüli abban a korban. Attilát, a hunt nem szidjuk napi szinten hasonló viselt dolgok miatt. Csakhogy Attilát, a hunt nem is tiszteljük, belátva, hogy ez nagyon helytelen és ízléstelen lenne. Persze ha a hunok nem olvadnak be később a környező népekbe, Attila bizonyára a legnagyobb nemzeti hősük lenne. Mivel az arabok nem olvadtak be, érthető, bár mai szemlélettel erősen kritizálható, hogy számukra Mohamed a hős.
Mohamed vallási szósszal leöntött öröksége tragikusan félreértett, nem volt ő több, mint a korának bevett vérnősző gyakorlatát követő pogány nemzeti „hős". Itt kellene véget érnie a történetnek. Ahogy Dzsingisz kán „lelkiségének" jegyében nem öldökölnek ma, sőt már a vér és becsület közismert toleranciájára hivatkozva sem, úgy a Mohamed „prófétasága" nevében elkövetett kegyetlenségeknek is véget kellett volna érniük, különösen a más értékrendet követő Nyugaton. Az erőszak nem egy-egy civilizáció monopóliuma, sajnos nálunk is előfordulnak Mohamedhez hasonló „hősök". A kultuszuk azonban már elképzelhetetlen, mert ütközik a nyugati értékrend alapját adó Názáreti Jézus tanításával. Fel sem merül, hogy egy rablólovag „szent eszméi"-re hivatkozva valaki perverz ámokfutásba kezdjen, az meg pláne nem, hogy tűzbe és vérbe akarja borítani a világot. Ezzel próbálkozók is voltak, ők azonban egytől egyig elfordultak a Názáreti Jézustól, és nem a nevében garázdálkodtak, mert tudták és érezték, hogy az Ő neve erre nem alkalmas.
Én ennek a tudatosításában látom a megoldást: az iszlám egy vérbő arab törzsszövetségi hagyomány, belföldi használatra, és még ekként is nehezen vállalható. Ha az arabok ragaszkodnak hozzá, ápolják arab felségterületen, amíg józan belátásra nem vezeti őket a történelem. Nyugatra érkezve le kell tenniük ezt a mai szemmel gyalázatos és szégyenletes, a felvilágosult emberiséget elemi felháborodással eltöltő személyi kultuszt. Ebből nem következik, hogy minden muszlimmal gond lenne - lehet, hogy 1300 év múlva minden Hitleristával sem lesz automatikusan gond. Bizonyára akadnak majd folklórhitleristák is, ahogy bizonyára akadnak folklórmuszlimok. Ám aki elkezdi komolyan venni Mohamedet és/vagy Hitlert, azzal egy szempillantás alatt komoly gond lesz. A biztonságunkat efféle óriásplakátok fokozhatják: „Ha Nyugatra jössz, otthon kell hagynod Mohamedet." „Nyugaton nincs iszlám (teljes alávetés)."
A nyugati erkölcs alapja Názáreti Jézus tanítása, amelyet Mohamed foltokban ismert (amennyire az analfabétizmusa ezt lehetővé tette), és határozottan elutasított. Azt gondolta, hogy ő ennél sokkal jobbat és hatásosabbat tud. Az eredményt látjuk, Közel-Keleten, Afrikában, Pakisztánban, Indonéziában és másutt. Aki nem utasítja el Mohamedet, az Jézust és a Nyugatot utasítja el. Jézus eszméivel összhangban áll a mérsékelt világiság is, hiszen ő nem fanatizmust, hanem gyakorlati és igazságos messiási jólétet, önkéntességen alapuló egyenlőséget és testvériséget tanított. Jézus rendszerébe beleférnek, akik pillanatnyilag nem belátók arra, hogy a tíz parancsolatot és a messiási tanítást önként betartva a saját boldogságukért dolgoznának, attól eltérve meg kevésbé. Nem bírják a többség elvi jóváhagyását, de nem fenyegeti őket ezért erőszak. Messiási felfogás szerint ők a saját, szabadon megvalósított szuboptimális földi életükkel válnak tanulsággá az utókor számára. Nem az örök életben, hanem már itt, a földön. Jézus követőit ez a szemlélet teszi fenntartható mértékben megértővé, elfogadóvá és befogadóvá. Ez jézusi a szemlélet az alapja a nyugati demokráciának.
Aki ebbe az értékrendbe tudatosan nem akar beilleszkedni, az nem kompatibilis a Nyugattal, veszélyezteti a nyugati emberek jólétét, életét és biztonságát. Amíg a nyugati vezetők nem mondják ezt ki, képtelenek lesznek megfékezni a terroristákat, és maguk is felelőtlenül veszélyeztetik az általuk vezetettek jólétét, életét és biztonságát.
Persze lehet, hogy mindez tévedés, és alapértelmezettként el kellene fogadnunk, hogy egyik héten itt, másik héten ott mészárolnak le civileket az állítólagos iszlám nevében, miközben a muszlimok állítólag tiltakoznak, csak épp a rokonságukban elkövetésre készülők nem hallják a hangjukat. Lehet, hogy ez így normális? Szerintem nem, és az áldozatok hozzátartozói szerint sem. Friss hír: a hatóságok óvatosan arra kérik az elvben a szélsőségtől való elzárkózást hangoztató muszlim prédikátorokat, hogy szíveskedjenek már ezt az álláspontot a mecsetekben, a gyakorlatban is megfogalmazni. El tudjuk képzelni fordított esetben, hogy a keresztény papság egy emberként kiáll valami ellen, amit aztán a saját híveik hétről hétre elkövetnek? Szerintem valami nem stimmel itt a muszlim elhatárolódók kiállásával és/vagy őszinteségével. Ez persze csak egy újabb dolog a sok közül, ami nem stimmel az iszlám háza táján.
Persze lehet, hogy mindez tévedés, és alapértelmezettként el kellene fogadnunk, hogy egyik héten itt, másik héten ott mészárolnak le civileket az állítólagos iszlám nevében, miközben a muszlimok állítólag tiltakoznak, csak épp a rokonságukban elkövetésre készülők nem hallják a hangjukat. Lehet, hogy ez így normális? Szerintem nem, és az áldozatok hozzátartozói szerint sem. Friss hír: a hatóságok óvatosan arra kérik az elvben a szélsőségtől való elzárkózást hangoztató muszlim prédikátorokat, hogy szíveskedjenek már ezt az álláspontot a mecsetekben, a gyakorlatban is megfogalmazni. El tudjuk képzelni fordított esetben, hogy a keresztény papság egy emberként kiáll valami ellen, amit aztán a saját híveik hétről hétre elkövetnek? Szerintem valami nem stimmel itt a muszlim elhatárolódók kiállásával és/vagy őszinteségével. Ez persze csak egy újabb dolog a sok közül, ami nem stimmel az iszlám háza táján.
Először is néhány észrevétel:
VálaszTörlésAz iszlámban az az alapvető szemlélet, hogy a zsidók és a keresztények szent könyvei is Isten szavát tartalmazzák, csak ezek tartalma az idők során eltorzult, illetve tudatos ferdítések is történhettek. A Korán viszont eredeti formájában maradt fenn, azon semmilyen változtatás nem történt, tehát az Isten hiteles és végérvényes szava szerintük. Tehát hivatkozhatnak az Ószövetségre, de csak mint a Koránnál alacsonyabb rendű iratra, amivel szemben mindig a Koránnak van igaza.
Azzal egyértelműen vitatkoznék, hogy az iszlám ellenösztönzi a tanulást. Az írás-olvasás általánossá válása sokkal előbb volt jellemző az iszlám világra, a Korán olvasása miatt már a kezdetektől erre törekedtek, a keresztény világban viszont csak a reformációval merült fel ez az igény. Egészen a modern korig az iszlám világ iskolarendszere megelőzte a keresztény világét. Ma már nem így van, de ennek összetettebb okai vannak, nem elsősorban magában az iszlámban keresendők. Az viszont igaz, hogy a mai korban a nyugati (liberális humanista!) eszmék terjedését ellenösztönzik, ez akár szélsőséges művelődés-ellenes formát is ölthet, de nem ez az általános.
Az sem igaz, hogy az iszlám egy arab törzsszövetségi hagyomány, hiszen az iszlám alapvetően éppen a törzsi hagyományokkal szemben fogalmazza meg magát, és mindvégig az ilyen hagyományok iszlámmal nem összeegyeztethető elemeinek kiküszöbölésére törekedett. Más kérdés, hogy sok területen ez máig sem sikerült, és kialakult a törzsi hagyomány és az iszlám egyfajta status quo-ja. Az igaz, hogy kívülről szemlélve az iszlám társadalmakat, nagyon nehéz elválasztani, hogy mi az, amit még a törzsi hagyományok határoznak meg.
Azzal már egyetértek, hogy az iszlám nem kompatibilis a Nyugattal, a liberális humanista Nyugattal semmiképpen. Egy identitásában erős, keresztény Nyugattal már inkább az lehetne. Persze azzal sem úgy, hogy jelentős muszlim tömegek élnének Európában, de egy identitásában erős keresztény Európa ezt nem is tenné lehetővé.
"El tudjuk képzelni fordított esetben, hogy a keresztény papság egy emberként kiáll valami ellen, amit aztán a saját híveik hétről hétre elkövetnek?"
Őszintén szólva, igen. Mondjuk annak idején a katolikus egyház nem állt ki elég határozottan az ír terrorizmus ellen?
"Szerintem valami nem stimmel itt a muszlim elhatárolódók kiállásával és/vagy őszinteségével."
Szerintem sem, sokkal határozottabb, egységesebb kiállásra lenne szükség, hogy meggyőzzenek az őszinteségükről. De őszintén szólva, azon lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az iszlám világban többségben vannak az őszintén hívő, jámbor, istenfélő emberek. Még az áttérést is fontolóra venném.
Szerinted kit akart feláldozni Ábrahám? Ha Izsákot, akkor Mohamed finoman szólva kreatívan diktált, és kidiktálta magát az érvényes diktálók sorából. Ha Izmailt, akkor meg érvénytelen a zsidók kiválasztottsága, és ezen keresztül a messiásvárás, valamint az egész kereszténység. Ideértve a saját szellemi hátteredet is. Hogy rakod ezt össze?
Törlés„azon lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az iszlám világban többségben vannak az őszintén hívő, jámbor, istenfélő emberek. Még az áttérést is fontolóra venném"
- Szerinted maga az alapító őszintén hívő, jámbor, istenfélő ember volt? Az én keresztényszerű mércém szerint nem volt az. Jámbor ember nem öldököl a saját kreatív történetei alapján. Istenfélő ember nem alapít a Messiásra hivatkozva egy másik vallást, amelyik tagadja a Messiást, azaz a saját alapját. Logikus, hogy a követői sem jámbor istenfélők. Az viszont dicséretes, hogy feltételekhez kötötten nyitott vagy az áttérésre, egyetértek. Ez a nyitottság a szellemi fejlődés alapja.
Az ír példád jónak tűnik, de kétfelé is értelmezhető: 1. lehetséges, hogy egyesek rendszeresen hallják az erőszakot ellenző keresztény igehirdetést, és mégis erőszakot forralnak, pl. a hazájuk felszabadítására. 2. Viszont nem lehetséges ebből levezetni, hogy a családjaik meg szende ártatlan emberek, a jámbor istenfélelem szobrai. Ilyen helyzetben az egész társadalom cinkos, épp ettől tud működni az erőszakosság. Azt se feledjük, hogy az írek célja sosem volt Anglia meghódítása, netán Párizs bekebelezése, vagy hogy Törökországban ők legyenek a többség. A saját hazájukat szerették volna visszakapni, necces módszerekkel, de össztársadalmi egyetértés mellett. Ha levonjuk a történet tanulságait, abból semmi pozitív nem sül ki a muszlimokra nézve.
Mohamed őszintén hívő és istenfélő ember volt. A jámbort már joggal lehet vitatni. Mindenesetre ő szentül meg volt győződve, hogy Istentől kapja az útmutatást.
TörlésAbba, hogy ki mennyire volt kreatív vagy ihletett, inkább ne menjünk bele, mert a logika alapján nem megválaszolható kérdés (ez a blog pedig a logika alapján áll :)) Nem csak a Biblia és a Korán ütköztethető ugyanis, hanem a Biblián belül is számos olyan belső ellenmondás van (a szó szerinti értelmezés szintjén), amibe hasonló módon bele lehet kötni. A megoldás az üzenet szintjén történő értelmezés, a szó szerinti értelmezésből fakadó vitákat hagyjuk meg a fundiknak, mindkét oldalon.
Valóban, az ír terroristák céljai valamivel jobban igazolhatóak voltak, de ez a lényegen nem változtat, hogy mégiscsak terroristák voltak. Ugyanazt csinálták mint most az iszlám terroristák. Mégis volt némi (talán sokszor ki sem mondott) szimpátia az irányukban. Ugyanez a helyzet most az iszlám világban. Valóban az egész társadalom cinkos valamilyen mértékben. De azt se felejtsük el, hogy muszlim szemmel a terroristák jó ügyért küzdenek, csak rossz módszerekkel.
Szerinted, ha lennének székely terroristák, akik Székelyföld önállóságáért küzdenének, a magyarok hány százaléka értene egyet velük, mennyien mondanák, hogy a céljaikkal egyetértenek, csak a módszereikkel nem? És hány magyar lenne, aki (őszintén és nem politikai célzattal) teljes mértékben (céljaikkal és tevékenységükkel együtt) elutasítaná őket és tenne is a felszámolásukért?
„Mohamed őszintén hívő és istenfélő ember volt."
VálaszTörlés- Dzsingisz kán is. Volt neki saját vallási rendszere. Mégis, ki követi a lelkiségét? Szerencsére senki, különben a hétköznapi élet tele lenne esztelen, embertelen erőszakkal.
„ki mennyire volt kreatív vagy ihletett, inkább ne menjünk bele, mert a logika alapján nem megválaszolható kérdés"
- Szerintem megválaszolható logikailag: Mohamed tudatosan füllentett. Előtte ugyanis nem létezett semmiféle szent könyv, amely szerint Ábrahám Izmailt akarta volna feláldozni. Olyan pedig létezett legalább kettő (mazoréta és szamaritánus Biblia), amely szerint ez Izsákkal történt. Több ezer éves iratokra fittyet hányva Mohamed füllentett egy vadi újat, amelyben gátlástalanul átírta a történelmet.
Paradox az iszlám helyzete, mert 4000 évvel korábbról eredő hagyományt fordít meg úgy, hogy közben igényt tartana annak a legitimitására. Ami nem működik, hiszen a legitimitáshoz szükség van az eredetire, nem lehet azt 180 fokkal megfordítani. Izsák nem legitimálja Mohamedet, mivel Mohamed nem a leszármazottja, ellentétben a zsidó törzsekkel. Izmailt viszont a Biblia nem legitimálja, mert a Biblia szerint Izmail ki van rúgva, el van kergetve az egyiptomi szolgáló anyukával. Egy vallásalapító választhat kép opció közül: 1. elfogadja, hogy semmi köze a judaizmushoz, és teljesen új dolgot alapít a saját szakállára, nem pedig Allahéra; 2. elfogadja a judaizmust, és áttér alapítás helyett. A spéci történetből következőleg M. akár J-t is elfogadhatta volna, ha őszinte jó szándék mozgatja, ez egy harmadik értelmes lehetőség.
Azonban ellopni Izsákot, átírni Izmailra, ellopni a copyright-os messiáskoncepciót, átírni arabra - nos, ez erőszakos analfabétáknak való sport, ahogy látjuk is, hogy részben az erőszakos analfabétákat vonzza, részben a hajdan értelmes emberek utódaiból csinál erőszakos analfabétát.
Most akkor ismerte Mohamed a zsidó és keresztény tanításokat vagy sem? Ha jól ismerte, akkor megáll a lopás és tudatos ferdítés vádja. De Mohamedről annyit tudunk, hogy kereskedői útjai során zsidókkal és keresztényekkel történt beszélgetések során ismerte meg azok vallási tanításait. Ez azért nem feltételez különösebben mély ismereteket. Így legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a felületes ismeretei és az (állítólagos) isteni kinyilatkoztatás alapján alkotott egy arab eredetmítoszt.
TörlésAbban persze egyetértek, hogy a Biblia nem legitimálja Mohamedet.
Az ír partizánakciókhoz: soha senki nem hivatkozott közben Istenre vagy Jézusra, mert tisztában volt vele, hogy az erőszakos nemzetfelszabadításnak nincs hozzájuk köze, ez egy Istentől minimum független tevékenység. Az már hosszabb vita tárgya, hogy egy nemzetnek van-e „természeti" joga önrendelkezni, és így a nemzetfelszabadítás esetleg mégis „isteni" legitimitással bír, más népek elnyomása meg ellenkezőleg. Azonban soha senki nem merényelt „Jehova/Jézus a legnagyobb!" felkiáltással, ez egy szekuláris tevékenység maradt. Nem hasonlít a ma tapasztalható cselekményekre.
TörlésA Koránt olvasva az a benyomásom, hogy Mohamed valóban csak felületesen ismerte a judaizmust és a kereszténységet, pl. fel sem tűnt neki, hogy e két judaista irányzat nagyon nem ért egyet egymással. Az azonban nehezen vélhető véletlennek, hogy Mohamed pont a saját ősét (Izmailt) diktálja bele a középpontba, szemben a több ezer éves írott forrásokkal. Ne legyen kétségünk, egy támadó kedvű nemzetnek teljesen mindegy, milyen alapon, csak támadhasson.Bármilyen ürügy megteszi, és Mohamed szolgáltatott egy ilyet, erősen necceset, de aki támadni akar, annak épp megfelelőt. Itt kellett volna véget érnie a történetnek. Az arab hódítások ad hoc legitimálása nem egy világváltásra jogosító örökség, lelkiségnek sem nevezném jobban, mint a Mein Kampf átszellemült olvasását - ami nálunk nem áll nagy becsben.
Ha problémád van bárminek az isteni forrásával, akkor fontold meg abból a szempontból a dolgot, hogy a judaizmus ihletettségét több ezer évig bizonyosan több ezren felügyelték, akik mind rendesen írtak-olvastak, plusz filozofikusan gondolkodtak. Mire Jézus elérkezett, sok-sok tudós nemzedék sok millió órát elmélkedett a judaizmus ügyein. A Jézus körüli vita is erősen tudományos jellegű: megfelel-e a munkaköri leírásként lefektetett messiási feltételeknek. Egyetlen szempontból nem felel meg, nem aratott korabeli földi győzelmet mindenki felett, ami egy tényleges messiási feltétel. Csakhogy mára egyértelmű földi győzelmet aratott az önkéntes követőin keresztül, így ennek a régi vitának valójában már vége.
Ehhez képest az írástudatlan Mohamed egymaga áll a mindennek ellentmondó, zavaros aktuálpolitikai pamfletjével, és a követői sem tudós generációk kinevelésén dolgoznak, hanem azon, hogy minél kevesebben minél kevesebbet tanuljanak, nehogy veszélyeztessék a... nemtommit, amire a gondolkodás veszélyes.
Nem kell ahhoz hinni a szent írások isteni forrásában, hogy az ember méltányolni tudja a nyugati civilizációra gyakorolt hatást. Mohamednek is van hatása, a saját régiójában. Riasztó jellegű hatás. Mit tippelsz, miért lehet nyugaton tetszőleges vallásra téríteni, iszlám földön meg csak arra az egyre, és bármi más halállal jár? Egy versenyképes szellemi irányzat nem szorul rá, hogy betiltsa az alternatíváit, azok jelenlétében is versenyképes marad.
Versenyképes marad?
TörlésA kereszténység Nyugaton már ma is csak szubkultúra, és ha így haladunk, egyre inkább teret veszít. Megmaradhat még egy ideig Latin-Amerika és Afrika vezető vallásának, de az afrikai kereszténység... az azért nem ugyanaz. A hinduizmus amúgy is csak Indiára korlátozódik, de ott is lassan felőrli a szekularizáció és a nyugati eszmék térhódítása. Keleten a buddhizmust és egyéb hagyományos vallási, filozófiai rendszereket eljelentékteleníti az anyagelvűség eluralkodása. Egyedül az iszlám áll előttünk friss, életerős vallásként. Ha így megy minden tovább, egy-két évszázad múlva nem lesz versenyképes alternatívája.
Nézd, akit nem zavar a gondolati utak halálbüntetéssel történő legátlása, a tudatlanság és az általános erőszak, az akár iszlám világot is vizionálhat. De pont mert gondolati utakon közlekedek, az ilyen embernek legfeljebb annyit tudok mondani, hogy a butasághoz képest az emberiség már feltalálta a tanulást és gondolkodást - és amit egyszer feltaláltunk, annak az előnyeiről hosszú távon nem mondunk le.
TörlésVan némi igazságod: az érzelmi versenyképesség is versenyképesség, nem csak a logikai. Előbbiben erős az iszlám, ám a katolicizmus pl. mindkét téren erős. Ahogy sorozatot érzelmi alapon választ az ember, úgy vallást is, az IQ nem teng túl a társadalomban, de a vezetői szinten mindig is volt és lesz IQ. Ezért hosszú távon garantáltan az okosabb rendszerek válnak dominánssá, az iszlámnak nincs jövője, már jelenje is alig van, egy összeomlott kultúra.
A világi társadalom épp most szembesül a fenntarthatatlanságával és abszurditásával: elvben lehet, hogy minden vallás egyforma, de a gyakorlatban? Elvben mindenkinek mindenhez joga van, kötelezettsége meg sehol semmire, de a gyakorlatban? Elvben bármelyik nap lehet pihenőnap, de a gyakorlatban iszlám földön a péntek az, nálunk meg a vasárnap. A keresztény gyökereit elfelejtő világiság halálra ítéli magát, zsákutca, és az érintettek pont így érzik magukat: zsákutcában, frusztráltan. Keresik az okát, de nem találják.
Egyszerű: a tízparancsolat és a „szeresd embertársadat, mint önmagadat" jézusi kiegészítés (tp+j) minden társadalom alapja és működtetője ősidőktől az emberi idők végezetéig. Aki figyelmen kívül hagyja ezeket, az zsákutcába kerül, a közössége hanyatlani kezd, majd összeomlik. Aki pedig felismeri az tp+j érvényét, az közösségileg sikeres lesz már itt, a földön is. Paradox módon, ehhez nem kell hinni, csak tapasztalni és gondolkodni. Ezt nevezem én a kereszténység (világi és minden egyéb szempontú) versenyképességének.
A kereszténység vezet liberális demokráciához is, majd meritokráciához, Jézus tanításának megfelelően. Ez az állapot lesz a Fukuyama modelljében szereplő „történelem vége". Aktuálisan, akinek nem szexi a meritokrácia, választhat mást is, szabadon, de nem sok öröme lesz benne, és az „externáliák" (külső költségek) megfizetése után ezt maga is be fogja látni.