2017. január 28., szombat

Hogy állunk a hittel a fizikai világban? 4. rész

Mint az előző részekben kiderült, mindenki hisz Jóban, Rosszban, Istenben (JRI-ben), legalábbis retorikailag. Aki JRI-hittel érvel, viszont bevallása szerint mégsem hisz JRI-ben, beleszólhat-e a JRI-hit bázisán folyó vitába?
Példák:
Beleszólhat a nemzetközi jogba az az ország, amelyik nem tartja azt magára nézve kötelezőnek? Nem. Előbb be kell lépnie a jogi keretbe, azután vehet részt a vele kapcsolatos eszmecserékben.
Beleszólhat egy vegetáriánus abba, hogy hogyan készítsük el a marhahúst? Bele, de nem veszik komolyan, mert nem ért a témához.
Adhat házassági tanácsokat egy cölibátusban élő pap a híveknek? Erről megoszlanak a vélemények, de valószínűleg nem a házasságból kimaradt ember lesz a tanácsok leghitelesebb forrása.
A fenti példák azt mutatják, hogy egy kívülálló technikailag sok mindenbe beleszólhat, de kétséges eredménnyel. A JRI-ben nem hívő ember viszont nem egyszerűen kívülálló, hanem – sokszor tudtán kívül – csaló: úgy tesz, mintha, miközben nem...
Érdemes erre rávilágítani a vitákban. A legtöbb vitázó nem akar csalni, főleg nem azután, hogy a csalási kísérletére fény derült.
1. példa:
– Én ellenzem a halálbüntetést.
– Miért?
– Mert az életet nem szabad elvenni.
– Hmm. Akkor bizonyára az abortuszt is ellenzed.
– Korántsem. Minden nő azt csinál a testével, amit akar.
– Akkor most el szabad venni az életet, vagy nem szabad?
– A gyilkosét nem, a babáét igen.
– Végiggondoltad te ezt az álláspontot?
(Még el sem jutottunk a JRI-ig, mert az ellentmondás korábban kiderült, de a beszélgetés folytatható.)
– Szerinted el szabad venni a gyilkos életét? Milyen keresztény vagy te?
– Szerintem a gyilkos életét el szabad venni: nem bosszúból a tettéért, hanem a jövőbeni tetteit megelőzve, a potenciális áldozatai védelmében. A potenciális áldozatok védelméért érzek keresztényi felelősséget.
– És ha nem lesznek áldozatai?
– És ha lesznek? Egyébként te hiszel abban, hogy a nagybetűs Élet nagybetűs Jó?
– Szerintem nincs nagybetűs élet, sem nagybetűs jó. De az élet viszonylag jó.
– Mihez viszonyítva? A nagybetűs Jóhoz?
– Nem, mert az nincs.
– Akkor mihez? Egyáltalán, miért védjük az Életet, ha nem Jó?
– De hát szerinted is védjük, nem?
– A gyilkosét nem, a babáét igen.
– Ez felháborítóan maradi nézet.
– Aki felháborodik, az máris hisz egyfajta egyetemes Jóban és Rosszban. Te hiszel ezekben?
– Most mondtam, hogy nem.
– Akkor nincs okod felháborodni. Nem ártana, ha háborgás helyett inkább összerendeznéd a gondolataidat.
2. példa:
– Én lecsuknám a holokauszttagadókat.
– Miért?
– Mert a holokausztot nem szabad letagadni.
– Miért?
– Mert akkora bűn, és annyi ember életébe került.
– Kijelented, hogy a holokauszt nagybetűs Rossz?
– Nem, mert szerintem nincs nagybetűs Jó és Rossz.
– Tehát szerinted csak relatív jó és rossz van?
– Igen.
– Akkor mihez képest rossz a holokauszt?
– Viszonylag rossz. Például a jóléthez képest.
– Ez elég ahhoz, hogy lecsukd a holokauszttagadókat?
– Szerintem elég. Szerinted nem?
– Szerintem nem. Minden törvény hivatkozik valamilyen abszolútnak tekintett értékre mint Jóra, ehhez képest bünteti a rosszat. Ha te nem hiszel ebben a keretben, nem hiszel a törvények alapjában sem, azaz a törvények igazságosságában és végrehajthatóságában.
– És akkor mi van?
– Az van, hogy az érveid rendszere szerint nem lenne igazságos lecsukni a holokauszttagadókat, holott az ellenkezőjét állítod.
– Nincs jogom következetlennek lenni?
– Jogod van rá, de arra már nincs jogod, hogy kötelező legyen komolyan venni az álláspontodat.
3. példa:
– Téged nem háborít fel a kormányzati korrupció?
– De. Jobb- és baloldalon egyaránt.
– Csak most épp jobboldali kormány van.
– Előtte viszont baloldali volt, és legalább annyira korrupt, sőt szerintem még korruptabb.
– Én csak a jelennel foglalkozom. MOST zavar a korrupció.
– Ez kettős mérce.
– Miért lenne az?
– Mert másképp mérsz a jobboldalnak, mint a baloldalnak.
– És az miért baj?
– Mert nincs érvényes hivatkozási alapod a korrupció ellen. Nem hiteles, hogy téged tényleg az állítólagos korrupció zavar, és nem az, hogy nem a tieid vannak kormányon.
– Akkor most ne tegyünk a korrupció ellen?
– De, csak használjunk egységes mércét. Apropó, szerinted a korrupció nagybetűs Rossz?
– Szerintem nincs nagybetűs Rossz.
– Akkor minek alapján állítod, hogy a korrupció rossz?
– Szerinted nem az? Hiszen szerinted is rossz, nem?
– Nekem egységes mércére épülő értékrendem van, amelyben létezik nagybetűs Jó és Rossz. Ebből kiindulva állíthatom valamiről, hogy az abszolúthoz képest jó vagy rossz. Ha te nem ilyen rendszerben gondolkodsz, nem tudunk értelmesen beszélgetni.
– Miért ne tudnánk?
– Mert számodra a korrupció nem egységes fogalom: ha a te oldalad csinálja, nem rossz, ha más csinálja, rossz.
– Ezt honnan tudod?
– A kettős mércédből, amit használsz. Szerintem nem kell leváltani egy állítólag korrupt kormányt csak azért, hogy jöjjön egy pont olyan korrupt vagy korruptabb.
– Szóval téged nem zavar a korrupció...
– Zavar, de nem annyira, mint a kettős mérce. A kettős mérce többet árt a közérdeknek, mint az állítólagos korrupció.
– Nincs is olyan, hogy közérdek.
– A közérdekben sem hiszel? Akkor végképp nem értem, mi bajod a korrupcióval, ami a te rendszered szerint nem rossz, és nem árt a nem létező közérdeknek. Önellentmondásban vagy.
A látszólag hit nélkül élő ember is igényt tart arra, hogy úgy bánjanak vele, mint ha hittel élne. Pedig ez az elvárás nem jogos. Érdekes közéleti viták várhatók a közeljövőben.
- vége -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése