2017. január 21., szombat

Hogy állunk a hittel a fizikai világban? 2. rész

Mint az előző részben láttuk, a fizika minden fejleménye kizárólag az arisztotalészi első mozgató paradigmán belül hosszabbítja a mozgatók láncolatát, és ez irreleváns a hit témakörében. Van azonban egy másik szellemi keret is az Isten-jelenség értelmezésére: Kant erkölcsi univerzalista paradigmája, amely izgalmas új meglátásokhoz juttat bennünket.
Kant erkölcsi univerzalista paradigmája
Immanuel Kant szerint minden ember minden egyes cselekedetét olyan szabálynak kell(ene) megalapoznia, amely helytől és kortól függetlenül minden egyes ember számára egyformán hasznos / jó. Kant rendszeralkotó igénnyel fogalmazza meg a „kell” szót, az univerzális szabályokat tartja alkalmasnak egy jól működő erkölcsi rend megalapozására. Ezek a szabályok categoricus imperativus (feltétel nélküli felszólítás) néven híresültek el (ne hazudj, ne lopj, ne ölj, stb). Vitatható, hogy Kantnak mennyire volt igaza elméletben (szerintem kevéssé, a szabályai között nincs fontossági sorrend, így a rendszere potenciálisan embertelen lenne, és racionális őrülethez vezetne, ha bárki képes lenne megvalósítani). Viszont Kant zseniálisan rálátott az emberi viselkedés egy furcsaságára, ezért került be a posztba.
Kant és a humánetológia
Elég feltűnő, hogy minden ember minden cselekedetét mennyire NEM alapozza meg egyetemes erkölcsi szabály. Nem mindenki következetes úgy általában, és senki sem következetes mindig. Viszont az is feltűnő, hogy minden ember megfogalmaz időnként olyan kijelentéseket, amelyek közelebbről megvizsgálva egyetemes normaadó igényt mutatnak. Ilyen kijelentés például, hogy illik a buszon átadni a helyet az idősebbeknek, hogy a hatalmon lévők ne legyenek korruptak, vagy hogy ne különböztessük meg az embereket bőrszín szerint. Az implicite univerzális szabály megfogalmazója ilyenkor nem magára nézve alkot normát, hanem minden embertársa számára, helytől és kortól függetlenül. Ezt persze nem mindig látja át, és még kevésbé indokolja, hogy a szabály pontosan mitől lenne mindenhol, mindenkor mindenkinek hasznos / jó.
A humánetológiai ellentmondás
Amikor implicit univerzális szabályt fogalmazunk meg, implicit módon feltételezzük, hogy erre jogunk van, és hogy ez értelmes, hasznos, sőt jó cselekedet. Pedig ilyen szabályt megfogalmazni akkor és csak akkor értelmes, ha szerintünk van abszolút Jó és Rossz, továbbá létezik a szabály egyetemességét kinyilatkoztató és érvényesítő Isten.
Az ellenkező feltevés abszurditása
Aki úgy véli, hogy nincs abszolút Jó és Rossz, az nem tud értelmesen egyetemes szabályt megfogalmazni, mert szerinte a szabálya nem lehet Jó. Ha pedig nem abszolút értelemben Jó, csak relatíve jó, akkor máris nem egyetemes. Továbbá, aki nem hisz Istenben mint az erkölcsi szabályok forrásában és érvényesítőjében, az csak univerzálisan érvénytelen és betarthatatlan szabályokról tud beszélni. Aki nem hisz Jóban és Istenben, és mégis egyetemes igénnyel fogalmaz meg szabályokat, az enyhén tudathasadt. Az ideje egy részében nincs tisztában azzal, hogy mit beszél, nem gondolja végig a szavai következményeit, nincs egységes világképe.
Az univerzális hit
Mivel nincs olyan ember, aki legalább néha ne beszélne egyetemesnek szánt szabályokról, amiket szerinte más embereknek is követniük kellene, nincs olyan ember, aki ne hinne implicit módon az abszolút Jóban, Rosszban és Istenben. Sokszor anélkül, hogy hívőnek mondaná magát. Nem ritka, hogy az illető vadul ateistának vallja magát, elutasítja a vallásos hitet, és közben vadul igenli az egyetemes szabályokat.
Ha nem hinnénk az abszolút Jóban, Rosszban és Istenben
Vegyük komolyan a feltevést: a nem egyetemes szabályok közé soroljuk az ételekre vonatkozó elképzeléseinket, pl. nem írjuk elő, hogy a spenótot minden ember szeresse, különben rosszallásra, szankcióra számíthat. Azt viszont előírjuk, hogy a hazáját, vagy épp az antirasszizmust mindenki szeresse, különben rosszallásra, szankcióra számíthat. Azt is előírjuk, hogy a közössége szabályait mindenki tartsa be, különben rosszallásra, szankcióra számíthat. Az nem zavar minket, ha valaki szerint a spenót jó. Egészségére akkor is, ha nem értünk vele egyet. Az viszont nagyon is zavar, ha valaki szerint a fasizmus vagy a rasszizmus jó. Mit képzel?! Rendes ember nem vélekedhet így! A két kategória között ösztönös a váltás, pedig ha komolyan vennénk magunkat, abszolút Jó, Rossz és Isten nélkül nem értelmes kifogásolni bárkinek a fasizmus iránti szimpátiáját. Egyéni ízlés kérdése, nem? Hát nem! Ez nem spenót, hanem univerzális értékrend.
Aktuális példa: mindazok, akik a frissen beiktatott amerikai elnök, Donald Trump bármely mondatán / tettén akár csak egy pillanatra is felháborodtak, hisznek Jóban, Rosszban és Istenben, máskülönben a felháborodásuknak sem alapja, sem értelme. Az a furcsa, hogy a háborgók ezt nem tudják, sőt többnyire határozottan tagadják.
A deklaráltan nem hívők problémája
A hitet el lehet utasítani olyan alapon, hogy valaki kifejezetten önző, normaszegő, akár mások szerint gonosz szeretne lenni, és mivel a hit gátolná ebben, szándékosan nem hisz. Ez ritka szélsőség, szociopátiának / pszichopátiának szokták diagnosztizálni. Sokkal gyakoribb, hogy az illető a vallásban látja például az emberi jogok fékezőjét, ebből kiindulva utasítja el a vallást és/vagy a hitet. Az a gond, hogy ha deklaráltan ezt teszi, emberi jogokról sem tud érvényesen beszélni, csak nincs ezzel tisztában. Az emberi jogok is csak akkor lehetnek egyetemes érvényűek, ha a megfogalmazóik hisznek Jóban és Istenben.
Hány egyetemes szabályt kell ahhoz megfogalmazni, hogy hívők legyünk?
Egyet, egy meggondolatlan pillanatban. Attól kezdve már hiába bizonygatjuk, hogy dehogy hiszünk, implicite elfogadtuk a Jót és Isten létét. Feltéve persze, hogy a meggondolatlanul kikottyantott szabályt egyetemesen érvényesnek tartjuk.
Ki lehet-e bújni ez alól a spontán egyetértésre hivatkozva?
Nem, mert a spontán egyetértők sosem elégednek meg az addigi spontán csoportjukkal, aktívan terjeszkedni, felvilágosítani akarnak, ami máris egyetemes normaalkotó igényt jelez.
Pontenciális kilépés a paradigmából
A kanti erkölcsi univerzalista paradigmából csak az tud kilépni, aki spenót kategóriába sorolja a fasizmust / népirtást / kínzást / rasszizmust. Ilyen ember nincs, illetve aki így viselkedik, azt erkölcsi értelemben nem tartjuk normális embernek. A paradigmából nem tudunk kilépni.
Következtetés
Humánetológiai megfigyeléseink alapján minden ember hisz Jóban, Rosszban és Istenben, legfeljebb nem kezeli tudatosan ezt a területet az életében. Ez pedig az ember gondolkodás ellentmondásosságára hívja fel a figyelmet. Milyen agyműködésre következtethetünk belőle?
Folyt. köv.

1 megjegyzés:

  1. Fast Approval, Simple & Easy to Apply
    DR JAMES ERIC LENDER with Installment Loan
    Personal Loan
    Business Loan
    Loan Consolidation
    Approved loan in few hours
    Online Fund transfer services

    Please contact our financial advisor.
    Call us : 8929509036
    Whatsapp : 918929509036
    https://wa.me/918929509036
    Email financialserviceoffer876@gmail.com

    VálaszTörlés