2017. január 30., hétfő

Szeretünk hitvitázni?

Azt gondolom, hogy igen, nagyon is. Nem csak a kereszt(y)én(y)ség kérdéseiről, hanem minden hitkérdésről, például a kommunizmus egyes témáiról is.
Frissebben viszont épp keresztény hitvita alakult ki Szabados Ádám és Sytka blogjain. A téma, amellyel kapcsolatban elszabadultak az indulatok: szó szerint olvasandó-e a bibliai özönvíz történet.
Egyes hozzászólók szerint csak szó szerint, globális katasztrófaként szabad olvasni, minden más bűn, sőt rosszabb, „liberalizmus". Mások szerint pedig miért ne lehetne regionális áradást feltételezni. A vita hevéből arra következtethetnénk, hogy kardinális kérdésről van szó.
Végezzünk el ezzel kapcsolatban egy gondolatkísérletet: reális életvégi forgatókönyvnek tűnik, hogy Szent Péter számon kéri rajtunk az özönvíz kapcsán hangoztatott véleményt? Pl.:
– Kedves Gipsz Johanna – szól zordan Péter –, nem mehetsz be Urad örömébe, pedig egészen szép életed volt. Mondd meg őszintén, miért vélted regionálisnak az özönvizet? Ez menthetetlen, hiába is könyörögnél. Szerencsétlen, miért nem törtél inkább házasságot, tagadtad Istent, éltél hitetlenül?! Nézd meg ezt a rengeteg embert, aki így élt, és most tömött sorokban masírozik befelé a Mennyek Országába, míg te a külső sötétségre kerülsz. Majdnem minden megbocsáttatik, de özönvízről mondott fertelmes vélemény nem.
100 olvasóból hány tartja ezt reális forgatókönyvnek? Érdemes egymásnak esni az özönvíz (és megannyi más vallási kérdés) témájában? Van ennek bármi tétje?
Egy másik furcsaság is feltűnt: a dogmatikus kereszt(y)én(y)ek sokkal barátságosabban bánnak a hit nélkül élőkkel, mint a kicsit másként gondolkodó hívőkkel. Ha egy nem hívővel legalább abban sikerül megállapodni, hogy az ég néha kék, és a nap többnyire meleg, az már örvendetes, közös platform, 1%-ban! A 10%-kal másképp gondolkodó hívőnél viszont nem a 90%-os egyetértés számít, hanem az a borzalmas kihágás, hogy az illető 10%-ban mást merészel gondolni. Ez megengedhetetlen, és az illetőnek minden bizonnyal óriási metafizikai problémája lesz belőle.
Tényleg? Nem aránytalan, ellentmondásos, kettős mércés ez a gondolkodás? A kereszt(y)én(y) egység szempontjából nagyon hasznos lenne értékelni a 90%-os egyetértést, és többre tartani, mint az 1%-osat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése