Amelyben megismerjük Luthert, a magánembert
Luther nem csak bigottságból ragaszkodott az okafogyottá vált protesthez: a 95 pont megírása után után nyolc évvel megnősült. Magánemberként jól tette, sok boldogságot! Hat gyermeket nevelt fel, ez nagyon szép teljestmény. Egyházi közszereplőként viszont nagy bakit követett el, innentől ugyanis nem volt számára visszaút, a protestje túszává vált. Akár megvalósultak az általa követelt reformok, akár nem, abban volt érdekelt, hogy tovább tiltakozhasson. A legrosszabb rémálma az lehetett, hogy minden igénye teljesül – és ez be is következett.
Az okafogyottság nem szegte kedvét, mert tyúkperekre hangolt természettel rendelkezett. Ő volt a megosztó, akivel a végtelen továbbosztódás kezdődött. Aki nem értett vele 101%-ban egyet, azt azonnal kiközösítette, kiátkozta, méltónak tartotta a halálra. Ő az oka, hogy ma több tízezer így-úgy protestáns egyház van a világon, és hogy ezek minimális pozitív összefogásra sem képesek, legfeljebb a katolikusok szidásában élnek meg némi szándékközösséget.
Luther további gyengesége az ójudaistákhoz való viszonya volt: fiatalon bízott a hitszónoki képességeiben, azt hitte, szavára testületileg térnek majd meg a zsidók, elfogadva az általa bemutatott Jézust. Alábecsülte a célközönséget. A messiásvárók nem csak nem tértek meg, hanem egyenesen térítésbe kezdtek, és szép számban térítettek híveket az ójudaista hitre. Az addigra már öreg és beteg Luther éktelen dühbe gurult, ötszáz oldalas könyvben válogatott szidalmakkal halmozta el őket, közvetlen testi sértésre hívott fel ellenük. Bármelyik mai nyugati országban börtönbe kerülne gyűlöletbeszédért, továbbá rasszista bűncselekményekre való felbujtásért, és ennek nem a túlzott politikai korrektség lenne az oka. Aki beleolvas az A zsidókról és hazugságaikról című „mű”-be, meggyőződhet róla, hogy csakugyan megérdemelné az elzárást.
A lutheránusok kibeszéletlen szégyenfoltja a mai napig, amit az alapító művelt. Halvány védekezés a kor és a betegség, hiszen aki beszámíthatatlanul beteg, az aligha ír ötszáz oldalas politikai kiáltványt. Martin Luther intézményesítette a Judenhass-t a német kultúrkörben, a kereszténységet a diktatúra irányába meghaladó Nitzsche kíméletlenül erkölcstelenné tette a tömeget, elfogadhatóvá az erőszakot, így Hitlernek már könnyű dolga volt. Előkészítették számára a terepet. Ha Martin forog a sírjában, jó oka van rá. Amikor egyes mai lutheránusok nem átallják a többi keresztényt oktatni antiszemitizmus témában, valójában a saját vállalhatatlan eszmei hátterükről beszélnek.
Hogy protestáns egyházak még egyáltalán léteznek ma, az az utókor kegyes kozmetikázásának bizonyítéka. A lutheránusok nem néznek szembe Lutherrel. A kálvinisták pedig nem néznek szembe Kálvin tanító mesterével, sem magával Kálvinnal.
A tyúkperekben tobzódó Luther ugyanakkor vak tyúkként néha szemet is talált.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése