Vázlat az első fejezethez
Röviden a tudomány, az erkölcs, a civilizáció és a közügyek természetéről
A tudomány axiómacsomagok gyűjteménye (lásd: Arisztotelész), az egyes axiómák önmagukban nem bizonyíthatók, csak az axiómacsomagok működőképessége adatolható többé-kevésbé, így haladunk a valóságot egyre jobban modellező axiómacsomagok felé. Nem reális látásmód, hogy a tudomány a valósággal közvetlen kapcsolatban álló, kétséget kizáróan bizonyított ismeretek gyűjteménye, hiszen a valósággal mindenkor érzékszervi, azaz közvetett, továbbá spekulatív értelmező viszonyban maradunk. A valóság bemeneti adatai a rendszerező agy számára nem közvetlenül hozzáférhetők.
Az erkölcs szabályai narratívaalapúak, vagyis az egyes magatartási szabályokat gyermekkorban hallott történetek alapján tartjuk érvényesnek és irányadónak. Egy felnőtt a narratívák bármely elemét megkérdőjelezheti, ám ezzel veszélyezteti a személyközi viszonyokat, és jelentős ellenállást vált ki a közössége tagjaiból. Ezért az erkölcs szabályainak felülvizsgálata, észszerűsítése során célszerű tekintettel lenni a közösség reakciójára. Logikus is, hogy a személyközi szabályok esetleges átírását meg kell beszélni az érintett személyekkel.
Minden civilizáció alapja egy meggyőződés-rítus-narratívacsomag, melynek "meghaladása" a civilizáció hanyatlásához és bukásához vezet. Mivel a bukás után egy szomszédos civilizáció vallás-rítus-narratívacsomag rendszere válik uralkodóvá, a meghaladásra törekvés lerombolja a hétköznapi élet alapját.
A közügyek a közösség életével és döntéseivel kapcsolatos ügyek, szakpolitikai kérdések, velük foglalkozni minden állampolgár kötelessége - ez nem azonos a politizálással.
Egyszerre érvényes, hogy a közügyekről gondolkodva törekedjünk a lehető legnagyobb észszerűségre, és hogy az "észszerűsítés" jelszavával ne romboljuk le a közösségünk/civilizációnk jelentős részben érzelmi alapjait: ily módon az észszerűségnek is megvan a maga észszerű határa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése