Az 1990 táján véget ért hidegháború eredménye, hogy a kapitalizmus minden téren győzött, a kommunizmus/szocializmus mindenben veszített, már csak egyes makacskodók tartják a fejükben, mert lassan 40 éve nem frissítették a tudásbázisukat.
A Che Guavara-pólósok, önjelölt "neo-marxisták", "mélyszegénység" pártiak, meritokrácia-szkeptikusok, villák proletárjai, "osztályharcos" értelmiségiek, demagóg aktivisták a múlt relikviáivá kövesednek, és önamortizáló modern mutációik (woke, cancel culture, sötétzöld aktivizmus, business-class klímavédelem) sem terjednek már sokáig a világ jól (azaz hatékony-kapitalistán) működő térségeiben.
A baloldal a klasszikus bölcsességet követve szemétdombra kerül, ám váratlanul pozitív értelemben: a kapitalizmus selejtkonténere mellett ügyelve lesi, és örömujjongással fogadja a rendszerhiba folytán oda kerülő értékesebb falatokat, például az igazságtalan (vagy akként prezentálható) kilakoltatásokat.
Értelemszerűen, minél rosszabb hatékonysággal működik a helyi kapitalizmus és azon belül a szociális védőháló, annál nagyobb lesz a baloldal öröme, annyi ürömmel, hogy működőképes rendszerszintű alternatívát már nem tud kínálni, csak a selejtcsökkentésben vállalhat egyre zsugorodó, noha egyébként hasznos és tiszteletre méltó szerepet.
Aki tehát egy jól és nagyjából igazságosan működő országban reménykedik, annak a jövőképében egy üvegtésztává vékonyodó meós baloldal szerepel... míg ki nem fúrja ebből az állásból is a meós jobboldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése