A "független" médiát sürgetők – nyugati példák alapján – úgy látják, hogy egyféle híranyag van, illetve egyfélének kellene maradnia... A bal-liberálisnak.
Valódi független nézetben pedig két alapvető médianarratíva van, és minden sajtóorgánum ezek egyikét tolja, több-kevesebb ferdítéssel/manipulációval/álhírrel, következetesen és elszántan.
1. Bal-lib médianarratíva a világról: fókuszban a szegénység, elnyomás és igazságtalanság (minél mélyebb, annál jobb), valamint a szélsőjobb (minél radikálisabb, annál jobb) és a polkorrektségre hangolt egyéni szabadság; ami az előbbieknek ellentmond (pl. jólét, szorgalom, optimizmus, vagy épp... mérsékelt jobboldal), az lényegtelen vagy egyenesen hazugság/megvezetés. A bal-lib táborban dolgozó sajtó 0-24-ben azon van, hogy a narratívát igazoló információkat leszállítsa, szükség esetén legyártsa.
2. Konzervatív médianarratíva a világról: fókuszban a szorgalmas emberek sikere (éljen a középosztály!), a konzervatív gazdaságpolitika működőképessége (éljenek a jobboldali kormányok!) és a sikerre hangolt egyéni szabadság; ami ettől eltér, az lényegtelen vagy ármány/összejátszás. A konzervatív oldalon dolgozó sajtó 0-24-ben azon van, hogy a narratívát igazoló információkat leszállítsa vagy legyártsa.
Belátható, hogy a két médianarratíva között nincs átfedés, ami az egyik fókusza, az a másik nézőpontjából nem is hír, vagy szemenszedett hazugság. Ugyanakkor ha belegondolunk, miféle "végső" bizonyíték tudná igazolni és hogyan, hogy a világ lényege valóban a szegénység és rokonjelenségei, vagy épp a hagyományos munka és felfogás sikere. Egyikre sincs lényegi bizonyíték, mindkettő önerősítő narratívaként és jóslatként működik. Az egyikből tényleg sok-sok szegénység lesz, a másikból meg tényleg sok-sok siker, míg a valóságban bőven marad a narratívából kilógó információ.
A kétféle narratívát kiszolgáló híranyag nem tolható össze, nem lesz belőlük egységes "független" tájékoztatás. Ráadásul, a médiafogyasztó is a fejében lévő narratíva igazolását várja-sóvárogja, és ha nem kapja meg, megsértődik, elveszti az érdeklődést. Úgy érzi, hogy ami a számára szimpatikus híranyagtól eltér, az bizonyára hazugság, illetve ami nem igazolja elég határozottan a prekoncepcióit, az gyávaság, összejátszás a hazugokkal.
Piacról élő sajtótermék következésképp csak az egyik vagy a másik narratíva tolásával boldogulhat, a kettő közötti senkiföldjén nincs fizetőképes kereslet, mivel piaci léptékben ott nincs "senki".
A híranyaggal kapcsolatos fogyasztói lamentálás egyik versikéje, hogy a sajtó legyen "független", azaz mindenki a bal-lib narratívát tolja határozottan, a zavaró konzervatív alternatívát pedig tiltsák be, vagy így-úgy lehetetlenedjen el (politikailag inkorrekt, csúf kóró volt csak a "függetlenség" virágos mezején).
E kívánság azonban nem érhető el, nyugaton sem szűnt meg a konzervatív gondolkodás, mindössze kiszorult a fősodratú tájékoztatásból, és tartósan kisebbségbe került a közvélemény fejében, így szakpolitikai döntések alapjául sem szolgál pillanatnyilag. A következmény, hogy bal-liberális döntéseket hoz még egy papíron "konzervatív" kormány is, megtévesztve a rá szavazókat. Így lesz a médiadeficitből demokráciadeficit a bal-lib médiahegemóniát eltűrő országokban.
A megoldás: mindkét médianarratívának élnie és virágoznia kell ahhoz, hogy egy demokrácia sikeres maradjon, mert a választók csak mindkettő ismeretében tudnak felelős döntéseket hozni. A következő évek nagy meccse lesz, hogy nálunk szorul-e háttérbe a konzervatív narratíva, vagy nyugaton küzdi vissza magát a fősodorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése