Egy friss "írás" szerint Magyarország szégyene a miniszterelnök.
Ízelítő a fészbukbejegyzésből: 'A nyugati demokráciák végtelen türelmének köszönheti ez a fasiszta felcsúti disznó, hogy egyáltalán még szóba állnak vele.
Ez is inkább Magyarországnak szól, a magyar népnek, amelyet Orbán az uralma alá kényszerített, s nyilván még a geopolitikai megfontolásoknak. De az nem kérdés, hogy minek nézik ezt a bunkót. Ez az ember nem része a nyugati civilizációnak. [...] egy megbízhatatlan, képmutató, tetü, szar alak a "magyar miniszterelnök", akinek egyetlen szavában nem lehet megbízni.' Így a szerző.
Szóval, Magyarország az ellenzék szerint olyan nem-demokrácia, ahol ez a hangnem azért még megengedhető... Vagy egyenesen a humanista-demokrata beállítottság jele? A tizenharmadik éve tartó hatalomnélküliség, a koronavírus-járvány vagy az ukrajnai háború hozza-e ki az ellenzék megmondóiból az őszintét, a belső valót? Minden esetre, szintet lépett a szóhasználat. Lefelé. Van-e még lejjebb úgy, hogy az feljebb vigyen?
Legkésőbb 2026-ban kiderül, addig sem unatkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése