A kormány módosítások formájában terjesztette elő a szociális törvényjavaslatát, melyet az ellenzék vad kritikával illet és a címhez hasonló szóval gúnyol. Miről szól a javaslat, és érdemes-e csúfolni?
A javaslat 4. oldala szerint elsősorban az egyén felel a saját szociális ellátásáért; ha ő nem képes rá, akkor a rokonság, az önkormányzat, az állam által támogatott karitatív szervezetek és végül az állam. Továbbá, minimálnyugdíj helyett "szociális vetítési alap" lesz az irányadó összeg (jelenleg a kettő még megegyezik, 28500Ft). Az ellenzéki kritika szerint a gyakorlatban a rászoruló sosem fog eljutni az ötödik szintre, és lássuk be, a magyar közigazgatás működésének fényében ez teljesen reális feltevés. Valószínűleg NEM lesz olyan eset, amikor az állam belátja, hogy a négy előző szint kudarca miatt az ő feladata lenne egy rászoruló ember ellátása. Ebben tehát valós veszély rejlik.
Az ellenzéki kritikát komolyan véve, az is reális veszély-e, hogy aki saját magában, a rokonaiban, az önkormányzatában, az államilag finanszírozott karitatív intézményekben bízik, az "meg fog dögleni"? Ez a veszély nem reális, legfeljebb az valószínűsíthető, hogy az egyén és a rokonok mindent megtesznek majd, hogy kimeneküljenek az ellátási felelősség alól, és hogy a központi kormány által épp sanyargatott ellenzéki önkormányzatok forráshiánnyal küzdenek majd. (Kivéve, ha helyi pluszbevételeket is kapnak a feladathoz.) A rokonságban a képesség vagy a hajlandóság fog hiányozni? Az utóbbi több száz év a társadalom atomizálódásáról, a családi kapcsolatok háttérbe szorulásáról és az egyén (felelősség nélküli) megdicsőüléséről szólt, amivel szembefordul a javaslat, de úgy, hogy az egyén/rokonság nem kap felkészülési időt, lehetőséget, képzést. Mondtuk eddig egy szóval is, hogy ki-ki felel a döntései/viselkedése hosszú távú hatásaiért? Vagy hogy ki-ki halmozzon vagyonbeli illetve társadalmi tőkét? Mintha az autósok SMS-ben értesülnének, hogy fél óra múlva benzint csak családi aranyért lehet kapni, és akinél nincs, ugorjon el kérni a rokonságtól. Az országúton rekedt autókat pedig a tulajdonos költségére elszállítják, plusz büntetés is várható. Rendkívül barátságtalan, arrogáns stílus, és mennyire jellemző a Fidesz-kormányra!
A szociális törvényjavaslat hátterében ötágú törekvés állhat: 1. a szociális keretet "ócsítva" költségvetési mozgásteret teremteni a gazdaságfejlesztéshez/válságkezeléshez; 2. a híres szubszidiaritás elve szerint a legalacsonyabb hozzáértő szintre levinni a szociális döntéseket, ahol személyesen és közelről ismerik a rászorulót; 3. felkészülni a nyugdíjrendszer közelgő összeomlására, mikor az aktív befizetők fogyása miatt esetleg nem lesz már minimálnyugdíj; 4. társadalmi kohéziót varázsolni körzővel-vonalzóval, ráolvasással; 5. tesztelni a közvélemény reakcióját, mint a vasárnapi boltzárral.
Az ellenzéki ellenérvek a fentiekből egyet vesznek célba (1. pont), és kínosan kerülik a többit, így aligha várható siker, az egyébként frappáns McDouglas-mém érvként nem vág vasat. Vagyis amennyiben az ellenzéken múlik, és a kormányoldali közvéleménykutatások nem mérnek boltzárhoz hasonló közönségválaszt, Lex McDouglas bizony lesz. Az egyén mostantól törheti a fejét, hogy rábízná-e a saját döntéseire illetve a családjára a macskáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése