Sok-sok egyéni kívánságunk mellé tegyünk oda egy közöset: kormányképes benyomást keltő ellenzéket kérünk a karácsonyfa alá. Olyan ellenzéket, amelyik nem handabandázik (megdöntendő patásördögről, pokolbugyor országról, antidemokratikus többségről), hanem átgondoltan fogalmaz, összefüggő elképzelésekkel áll elő. Pozitív, építő jellegűekkel.
Szemben a jelenlegi kommunikációval, miszerint: Mo. egy Mucsa, tajparasztokkal, akiknek földesúrként megparancsoljuk kegyes jókedvünkben megengedjük, hogy ránk szavazzanak, cserébe nem küldjük el őket naponta a csába. Csak kétnaponta. Hiszen toleráns és emberijogbajnok ejropéerek vagyunk, ennek csalhatatlan jeleként üzenjük a határon túliaknak, hogy szíveskedjenek elromán/szlovák/ukrán-osodni. Mert mi merünk kicsik lenni, bátran és szabadon betagozódni a nemzetköziségbe, amelynek úgysincs alternatívája (cserébe magánbaksist várunk, pszt), és magától értetődik, hogy teljességgel idegen tőlünk a korrupciónak minden olyan formája, amelyből bennünket kihagynak.
E helyett olyan ellenzéket kérjünk karácsonyi szalaggal átkötött díszpapír csomagolásban, amelyik a saját visszhangkamráján kívül is képes 50,1%-os népszerűséget elérni a gyakorlatias üzeneteivel, amelyik mer szabadon, bátran kormányképesnek tűnni a közjó érdekében, nem csak elmagyarázni, hogy "mit miért nem lehet". Olyan ellenzéket kérünk, amelyik négy páros lábbal elbukott nagyszigorlat után tisztességesen felkészül az ötödikre; és amelyikre a választó ezúttal "rábízhatja a macskáját".
Ha e kívánságunk nem teljesíthető, akkor legalább olyan ellenzéket szeretnénk, amelyik soha nem akar kijönni a visszhangkamrájából, önelégülten pörgeti a hörcsögkerekét, és nincs igénye munkakapcsolatba kerülni az azon kívüli valósággal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése