Most, hogy időarányosan jól alakult az uniós pénzek helyzete, azaz egyelőre semmi sem vész el, noha jövőre jó néhány feltételt kell teljesíteni a folyósításhoz; esedékessé vált a januárra ígért pedagógusbér-emelés. Ám ha az egészségügy tapasztalatait vesszük alapul, ettől nem várható rövid távon oktatási Kánaán.
Az orvosi fizetések emelése jelentős többletkiadást már eredményezett, de mert ezzel párhuzamosan betiltották a hálapénzt, ugrásszerű javulást még nem hozott. Sőt, egyes csúcsszakemberek kétmilliós vagy a feletti fizetéssel is külföldi munkát vállaltak inkább. Nem javult a kórházak felszereltsége, és az egészségügyi dolgozók fizetése is legfeljebb vidéken emelkedett annyival, hogy elégedettek lehetnek. Továbbra is hosszúak a várólisták, esetleges az ellátás, összességében: mintha feneketlen vödörbe öntöttük volna a pénzt.
Szerencsére a pedagógusszakma kevésbé van kitéve agyelszívásnak (ritka, hogy középiskolai tanári diplomával valaki külföldre menjen tanítani), az infrastruktúra sem olyan visszahúzó (a hiányzó fénymásoló papír persze probléma, de mégsem akkora, mint a hiányzó sebészolló vagy kötszer), és a nem tanári munkakörök (pl. portás, takarítónő) hozzájárulása is kisebb a sikerhez, mint az egészségügyben az ápolónőké. Ámde az ígért emelés is sokkal kisebb, mint az orvosoké, így a tőle remélhető változás eleve szerényebb.
Megeshet, hogy a januári emelésnek végül senki sem örül, mert 1. akár infláció alatti lehet; 2. cserébe esetleg újabb pluszterheket raknak a tanárok vállára; 3. semmi más nem változik, többek között marad a tanterv és annak felfogása, amitől számos pedagógus haja áll az égnek. Megtorpan a rendszerváltó lendület, csalódottak lesznek a baloldali aktivisták; más problémákra kell felülniük.
Akárhogy is, három hét múlva január, így akibe még beleszorult mondanivaló ez ügyben, gyorsan kell előadnia, mielőtt okafogyottá válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése