Karácsony állítólag az. De milyen szereteté? Azé a szereteté, amellyel úgy szerette Isten a világot és benne az emberiséget, hogy egyszülött fiát, a Messiást küldte neki ajándékba, hogy megkínozzák.
A Messiás kereszthalála és feltámadása pedig elhozta az emberiségnek a zsidó jóslatok szerinti aranykort (ez a posztmillenáris felfogás). Illetve egyes vélekedések szerint az aranykor előtti várakozást (premillenáris felfogás). Tehát 2000 éve a Messiási Aranykorban élünk. Vagy nem. Poszt- vagy pre-. Egyelőre egyéni meglátás kérdése.
Akárhogy is, Karácsony az emberiség valódi javát elősegítő isteni szeretet ünnepe. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Isten azt mondja Jézuson keresztül: "legyen kolbászból a kerítés; és lőn". Vagy: "buli van, szórjatok szét helikopterből ezerkvadrillió dollárt, hadd vegyenek belőle cukorkát, úszómedencés villát, élethosszig tartó mámort". De nem ez történt, és valószínűleg az emberiség érdekében.
Karácsony jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, miért nem kolbászkerítés. Miért kiüresítés, szenvedés, önáldozat, feltámadás? Hogy lesz a szenvedésbe merülésből felemelkedés, erő, világuralom, szeretetparancs, közjólét? Ezt a dramaturgiát éljük át Húsvétig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése