Populizmus: népszerű, de szakemberi szempontból célszerűtlen politizálás. Ilyen értelemben ami Trump idején volt Amerikában, és ami nálunk van lassan 14 éve, az sosem volt populizmus.
Legfeljebb annyiban nevezhető "populizmusnak", hogy a démosz szimpátiáját igyekszik megszerezni és megőrizni, szemben az elitista politizálással. A démosz megnyerése pedig a demokrácia lényege – ugyebár.
Elitista politizálásra két okból lehet szükség: 1. veszélyes nemzetközi helyzetben; 2. amikor nincs esély elmagyarázni a népnek, merre van előre. Ma egyik feltétel sem áll fenn.
1. Ugyan a bal-liberális elit nem tudja a népnek elmagyarázni, merre van előre... jó eséllyel ezért, mert nem is arra van. Még jó, hogy van a népnek magához való esze.
2. A nemzetközi helyzet meg csak annyira veszélyes, amennyire a bal-liberális elit azzá tette... ezen rövid úton lehet segíteni.
A 20. század tanulsága, hogy a néppel semmilyen társadalmi kísérletet nem lehet elfogadtatni, az definíció szerint elitista projekt marad. A mai jó értelemben vett populizmus (értsd: a néppel a népért) a társadalmi kísérletezés ellenpólusa és a jólétteremtés motorja.
A nyugateurópai országokban ezzel szemben bal-liberális elitista társadalmi kísérletek folynak: hogyan haladjuk meg a nemzetet, a vallást, a középosztályt, a jólétet, a családot, a biológiát, a józan észt. Ezt a nép, ha rá bíznák a döntést, elutasítaná. Óriási összehangolt nyomásgyakorlásra van ahhoz szükség, hogy ne merje elutasítani – és a mégoly nagy nyomás is csak addig hat, amíg nincs érdemi alternatíva.
A polgári erők visszatértével megjelent az érdemi alternatíva, az elitista projekteknek befellegzett. Beköszöntött a jó értelemben vett populizmusok kora.
A következő részben a populizmus érdemeit és lehetséges veszélyeit vizsgáljuk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése