A kormány megemelte a miniszterek és élükön a miniszterelnök fizetését, mire a Tisza Párt máris kontrázott, hogy a miniszteri fizetést a pedagógusbérekhez kell kötni.
Gondoljuk ezt végig: a miniszterek az állam egészének működését irányítják, a hatásuk ezermilliárd forintokban mérhető. Értsd: több ezer milliárd forint plusz vagy mínusz jövedelemben. Ez cseppet sem hasonlít a pedagógusok – egyébként rendkívül fontos, értékes és megbecsülendő – tevékenységére.
A miniszterek továbbá kezelik és felügyelik is ezeket az összegeket, tonnányi pénzkötegekről rendelkeznek. Ez szintén nem hasonlít a pedagógusok munkájára.
A miniszteri munka leginkább a bankok és országos nagyvállalatok felső vezetőinek tevékenységére hasonlít. Vagyis a nagybankok vezérigazgatóinak, az országos cégek (mondjuk, a MOL) vezérigazgatójának fizetéséhez és béren felüli juttatásaihoz lehet kötni.
Tudjuk, mennyit keresnek az említettek? Nem tudjuk, mert a sajtó nem kegyeskedik erről írni. Csak gyanítani lehet, hogy jóval többet keresnek, immár évtizedek óta, mint emelés után a miniszterek. Aki felső vezetőnek áll, annál a határ a csillagos ég. Az ember nem babszemért lesz vezérigi.
Márpedig egy miniszter munkája fontosabb az országos nagyvállalatok vezetésénél, tehát indokolt lenne, hogy minimum kétszer, de akár tízszer annyit keressenek, mint mondjuk, a MOL vagy az OTP vezérigazgatója. Ehhez pedig még sok további körben kell emelni a fizetésüket, bátran, csillagászati tartományba. Minél többet keres egy miniszter, annál tehetségesebb emberek kerülnek hivatalba, annál színvonalasabb munka várható el tőlük.
A Tisza Párt élén Magyar Péter arra mutat példát, hogy havi sokmillió is kevés – nincs igazán hiteles felháborodó helyzetben.
Aki irigyli a miniszterek fizetését, törekedjen miniszterré válni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése