A magyar, osztrák, francia és más választási eredmények alapján a baloldal visszaszorulóban van, de válság ez? Ha igen, akkor csak az ideológiai gondolkodásé.
Fontoljuk meg, miről szól a baloldaliság: arról, hogy a szegényekkel és elnyomottakkal elvileg mélyen együttérző emberek újraelosztás címszóval lenyúlják az adófizetők pénzét, és elköltik... jórészt magukra. Logikus, hogy amikor az adófizetők nadrágszíjat húznak, a „baloldaliság”-nak annyi.
A járvány, a háború, a gazdaság – hadiiparon kívüli – visszaesése momentán nem lelkesíti arra az adófizetőket, hogy a kemény munkával keresett pénzükből értelmiségi „jóemberek” dúskáljanak, mindössze ez tükröződik a választási eredményekben. Ha javul a helyzet, a baloldal is visszakapaszkodik, hiszen a retorikájára mindig lesz társadalmi igény.
A nagypolitika technokrata értelmezése: ügyvédi (jogalkotói) gondolkodású emberek lefedik minden társadalmi réteg fellengzős dumák iránti igényét, aztán a szavazatok arányában elosztják maguk között a pénzt és a hatalmat. Lehet más a politika? Szólhat ennél többről? Elvétve és átmenetileg talán igen, de lényegében jobb, ha hozzászokunk, hogy fő szabályként nem szól többről.
Mi következik ebből? Hogy jelenleg az alapszükségletekre és gyakorlati tennivalókra összpontosító fellengzős dumákra van nagyobb igény. A baloldal is gyárthat persze ilyeneket, és egyből kijön a válságból – csak mintha tiltaná a vallása. Vagyis az ideológiája.
Amint enyhül az egzisztenciális válság és kielégülnek a Maslow-piramis szerinti alapvető szükségletek, újra megnő a lelkesedés az iránt, hogy együttérző retorikájú emberek az adófizetők „újraelosztott” pénzén a francia riviéráról meg trópusi szigetekről posztoljanak a „szegény elnyomottaknak”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése