Az előző két poszt olvasói már értesültek, hogy a jóléti kapitalizmus pályája olyan tartósan lejt jobbra, hogy a baloldal... elvben... csak véletlenszerűen kerülhet(ne) kormányra. A gyakorlatban az ellenkezőjét tapasztaljuk: a jóléti nyugat társadalmai már-már doktriner módon bal-liberálisak, szélsőségesen ellenzik a jobboldalt (lásd: összpárti blokk Marine Le Pen ellen), meggyőződéseik észérvekkel megingathatatlannak tűnnek. Mi a magyarázat erre az ellentmondásra?
A médiatöbbség: a gazdaságot a jobboldal képes eredményesen működtetni, a közvéleményt viszont a média képes eredményesen alakítani. Ahol bal-liberális médiafölény, netán -hegemónia van (az összes nyugati országban), ott a közvélemény is ennek megfelelően alakul.
Őszintébb médiaaktivisták – keresztkérdések hatására – el szokták árulni, milyen értelemben tartják magukat független-objektívnek, dacára annak, hogy sziklaszilárd bal-liberális értékrenddel és elfogultsággal rendelkeznek: önként, szabadon és „ingyen” ilyenek, TEHÁT – érvelésük szerint – függetlenek és objektívek. Külső nézőpontból persze szélsőségesen elfogult bal-liberálisok. Klasszikus médiamondás szerint a hír szent, a vélemény szabad. Külső nézőpontból inkább így fest a helyzet: a bal-liberális elfogultság szent, a hír meg szabadon torzítható bal-lib narratívákba.
Eredetileg pozitív a médiatörténet: adott egy konzervatív közéleti-politikai fölény, ezt ellensúlyozza a bal-liberális médiatúlsúly. Mára negatívba fordult: adott egy bal-liberális médiahegemónia, ami érdemeiken felül kiszolgálja és tolja a bal-liberális közéleti-politikai narratívákat. A tőlünk nyugatabbra lévő országokban ez magyarázza a tartós, és érdemekkel alá nem támasztott bal-liberális fölényt.
A magyar példa (Berlusconi olasz médiabirodalma mellett) jelzi, hogy amint rés támad a bal-lib hegemóniában, a választók elkezdik jóléti és egyéb érdemeik szerint mérlegelni a jelölteket, így csakhamar a jobboldal kerül helyzetbe. Amerikai példa is van: amint a konzervatív Fox News megjelent egy-egy város kábeltévés csatornaválasztékában, a közvélemény néhány hét alatt jelentősen jobbra tolódott. Ez nem jelent jobboldali fölényt, csupán keskeny rést a bal-lib hegemóniában, és máris mekkora a hatás...
A jövőre nézve az következik a fentiekből, hogy a bal-lib médiahegemóniának mindaddig gyengülnie kell, amíg a bal-jobb esélyek nagyjából ki nem egyenlítődnek.
Vagy az, hogy a baloldalnak irányt kell váltania, ha tényleges érdemek alapján akar kormányra kerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése