2025. január 8., szerda

2025-től a világ – 6. rész – A démosz demokráciája

A demokrácia a démoszé – írhatnánk óriásplakátokra, az X ország az X-belieké szlogenhez hasonlóan, magunkra vonva a bal-liberális oldal dühét. Közelebbi vizsgálat alapján az indulat indokolatlannak bizonyulna, hiszen a bal-liberálisok pillanatig sem titkolják, hogy lenézik és megvetik a marxizmus nagyszerűségéről makacsul meggyőzhetetlen démoszt, éjt nappallá téve azon munkálkodnak, hogy az ellenállását valahogy letörjék, megkerüljék, kiiktassák, kevéssé válogatva a módszerekben. Azon vannak, hogy a képükre formált „demokráciából” kigolyózzák, pontosabban: kiszavaztassák a démoszt.
Ennek leghatékonyabb eszköze, és egyben a harmadik kerülő út a marxizmus felé, a bevándorlók szavazógépkénti használata.
Rövid visszatekintés: Marx idejében a munkásosztály tömbszerű volt, százak, ezrek dolgoztak nagyvállalatoknál, gyakorlatilag azonos léthelyzetben – és szavaztak egységesen balra. A tőkés fejlődés és jólét azonban oda vezetett, hogy ezek a szavazótömbök megszűntek, nem érzik érdekeiket egységesen a baloldal által képviseltnek.
A nyugati dolgozó nem azt látta, hogy keleten sokkal jobb, éppen ellenkezőleg! Következésképp a hagyományos baloldalnak is meg kellett szűnnie, illetve át kellett alakulnia a fennmaradáshoz. E szerint hangolta újra az üzeneteit, ekkor talált rá az egyéni jogok, valamint az érzékenyítés húzóerejére, és valami ezeknél nagyobbra. A csodafegyverre.
Az egyéni jogok és az érzékenyítés puha eszköz, működőképessége a belátáson múlik. Mennyivel gyorsabb és eredményesebb behívni évente x millió külföldit azzal a hallgatólagos ígérettel, hogy ha balra szavaztok, a rokonság is jöhet! A bal-liberális-bevándorlási deal lényege: a bal-libek biztosítják a bevándorlásbarát környezetet, a bevándorlók szavazataikkal hatalomban tartják a bal-libeket – és utánuk az özönvíz.
Ez már legalább negyven éve működik, érdemi ellenállás nélkül, hiszen ki akarna „ótvarbunkóparasztfasiszta” billogot a homlokára.
Ugyan kezdettől bírálják a stratégiát egyes „cordon sanitaire”-rel karantéban tartott figurák, a nyugati polgár csak mostanában kezd szembenézni a problémával. Mondván, hogy decensen érzékeny ő, és dehogy állna a haladás útjába, ám a bűnözés és a párhuzamos társadalmak által kialakított no-go zónák mai kiterjedése már egyszerűen sok. (Nem beszélve a járulékos antiszemitizmusról, merényletekről, szilveszteri atrocitásokról, a bevándorlók körében valahogy nem erőltetett – női, LMBTQI+ és egyéb – jogokról. Sem arról, hogy teljes brit megyékben nulla közelébe csökkent a vagyon elleni bűncselekmények felderítési aránya, a rendőr beszéli le a károsultat a feljelentésről, nehogy a bűnbandák még bosszút is álljanak...)
Olyan a mai nyugati közhangulat, mint a fazékban melegített békáké: most tűnt fel a démosznak, hogy a lassan melegedő víz hamarosan forrni kezd, ki kellene ugrani, amíg lehet. Mivel az érzékenyített és szűntelen médianyomás alatt tartott démosz még mindig nem vált teljesen békává, a kiugrás rövidesen bekövetkezik.
Térjünk ki a bal-liberális ellenvetésre, miszerint nem is szavazatszerző politikai fegyver a bevándoroltatás, meg hogy olcsó munkavállalókra igenis szükség van: ezzel szemben az igazság az, hogy tisztességes pénzért hazaiak is vállalnak minden munkát, ami által még a jólét is nő és a szociális helyzet is javul, tehát ez nem indokol vendégmunkásokat, sőt. (Különösen visszás egy baloldali részéről az alacsony bérekre mint kívánatos szempontra hivatkozni.)
Továbbá ahhoz, hogy a bevándorlást fátumként elfogadjuk, el kell hinnünk, hogy a határ őrizhetetlen, az embercsempészet természeti adottság, a bevándorlás magas szintjével együtt élő vezetők jó szándékúan tehetetlenek, és velük szemben csak az ótvarbunkóparasztfasiszták állnak. A démosz ezt elég sokáig elhitte, mára erős kételyek feszítik.
A bal-liberális média elsöprő légi fölénye már csak ideig-óráig fékezi a közéleti elit jóhiszeműségében kételkedőket. Ne vízionáljunk (kommunista módra) kő-kövön patakvért, a változás várhatóan békés, észszerű, jóléti lesz – hangos ótvarbunkóparasztfasisztázó elitkórus kísérettel. A démosz szelíden visszaveszi a demokráciát, az új vezetőket populistának nevezik majd, azután kiderül, hogy ez nem szitokszó, hiszen a hatalomban maradáshoz mindenkor szükség van és lesz is a nép támogatására.
Összességében, 2025 után újra demokrácia lesz a bal-liberális irányba eltorzult berendezkedésekből. Magyarország pedig hirtelen mintegy 30 évvel a nyugati társadalmak elé kerül. Részletek a következő részben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése