2015. április 19., vasárnap

A földi szenvedés logikája

Egyszerű modellem szerint a szenvedés lényegében emberi eredetű a világban. Kivételnek tűnik a természeti katasztrófa. Ám a természeti katasztrófák áldozatainak száma sok éves átlagban nagyjából annyi mindössze, mint a gyilkosságok áldozataié, és jóval kisebb, mint az összes erőszakos bűncselekmény áldozataié. Ezek a számok eltörpülnek a harci cselekmények áldozatai, a közlekedési balesetek áldozatai, az abortusz áldozatai (több millió per év), a kereszténység híján éhen haló és könnyen kezelhető betegségekbe belehaló gyerekek (több millió per év) mellett. A természeti katasztrófák talán 1%-át teszik ki a szenvedésnek, és mivel részben a globális felmelegedésnek tudhatók be, részben pedig sokkal jobban is kezelhetnénk őket, még ez az 1% sem emberfüggetlen. 

Gondoljuk meg: hurrikán csap le Bangladesre, meghalnak tízezren, földönfutóvá válnak kétmillióan, és azután jönnek a fertőzött ivóvíz és a járványok áldozatai; hasonló hurrikán csap le az Egyesült Államokra, meghalnak ketten-hárman, miközben több ezer fotós üldözi terepjáróval a hurrikán tölcsérét. Aztán újjáépítik a házakat, és örülnek, hogy nő a GDP... A kereszténység és a technikai civilizáció elterjesztésével ez a helyzet Bangladesben is elérhető, vagyis a „természeti" katasztrófák áldozatainak döntő többsége szintén emberi mulasztás (a keresztény civilizáció terjesztésének elmulasztása) miatt hal meg.

Keresztény civilizáció alatt az Isten szabályait önként, nagyjából betartani igyekvő társadalmakat értem, azaz kb. a nyugatot. Azt állítom, hogy ha világméretekben magabiztosan terjesztenénk a nyugati típusú kereszténységet, akkor nagyságrendekkel kevesebb ember szenvedne bármilyen okból a földön.

Nézzünk néhány nyilvánvaló példát
1. Az előző posztban írtam a Földközi-tengerbe fúló afrikai menekültekről. Ha a dél-európai országok a sorsukra hagyják őket, akkor évente nagyjából ötezer menekült fog vízbe fulladni. Ha az emberi jogi szervezetek igénye szerint a nyílt tengeren is igyekeznek kimenteni az embercsempészek profitja miatt túlzsúfolt és elsüllyedő hajók utasait, az még mindig legalább évi ötszáz áldozattal jár. Ha tudatosítjuk az afrikaiakban, hogy Európa a nyugati kereszténység miatt olyan vonzó bevándorlási célpont, és ez a nyugati kereszténység Afrikában is megvalósítható, akkor évente nulla áldozattal számolhatunk.

2. Számos keleti országban (így Kínában és Indiában is) tömegessé vált a szelektív abortusz. A hagyományos kultúrákban a lány teher, mert egy vagyonba kerül kiházasítani, ezért a fiúmagzatokat igyekeznek megtartani. Ebből lányhiány, később lánykereskedelem, kizsákmányolás és szexuális visszaélések következnek. Ha a leendő szülők keresztény tanítás szerint vállalnák a bennük megfogant gyerekeket, ezek a problémák nagyjából megelőzhetők lennének. A hatékony fogamzásgátlás elkerülhetetlennek tűnik (bármi is róla a hivatalos pápai álláspont), az abortusz viszont egyáltalán nem szükséges. Betiltani sem kell, mert az ép eszű és emberséges erkölcsű emberek önként lemondanak róla. Nem csak a szelektív formájáról, hanem az esélyegyenlőségi változatáról is. Újabb nagyságrenddel csökken a világban a szenvedés.

3. A családon belüli erőszak jelentősen nő az újraalkotott családokban (mozaikcsaládokban), mert ott nem érvényesülnek a vérfertőzést normál körülmények között gátló mechanizmusok. A hagyományos családmodell (biológiai apa-anya-gyerekek) nem tökéletes, mégis egy nagyságrenddel csökkenti a családon belüli szexuális erőszakot. A fizikai erőszak (pofon, elfenekelés, stb.) pedig a szülői kultúra fejlesztésével csökkenthető. Ha az iskola, a média és a társadalom egésze nem a hagyományos családmodell ellen dolgozik, sokkal könnyebb elfogadtatni a szülővel, hogy mindenki, összehangoltan nevel, így nincs szükség az ő pofonjára. Ma távolról sem ez a helyzet, nem is lehet megmagyarázni a pofozós szülőnek, hogy az egész társadalom vele összhangban nevel, mert ennek inkább az ellenkezője az igaz. Ha a társadalomban többségbe kerülnek a belső meggyőződésből keresztények, akkor a családon belül is több lesz a béke és a szeretet.

4. A rákbetegségek előfordulása csökkenthető-e Isten szabályainak betartásával? Logikus, hogy igen. A rákos sejtburjánzás a DNS kód széttöredezésével kezdődik, és az immunrendszer alkalmatlanná válásával folytatódik. A DNS a stressz és a környezeti ártalmak miatt töredezik szét. A sejtosztódás során mindig keletkeznek hibás sejtek, de normál körülmények között nem tudják áttörni a szervezet több szintű védő mechanizmusát, így nem tudnak elterjedni. Az életkor előrehaladtával, az elhízástól és a mozgáshiánytól azonban meggyengül a védelem, és a hibás sejtek szaporodni kezdenek. Ez a rák. Minden vallás része a böjt és az önmérséklet, amely csökkenti a rák előfordulását.

Logikusan adódik a következő kérdés: ha minden vallásban van böjt és önmérséklet, akkor miért épp a kereszténység használ a világnak. Sőt nem lenne még jobb a böjtölő világi önmérséklet?

A kereszténység mint címke nem használ. Mit sem ér, ha szentelt vízzel meghintik az összes embert. Világjobbító hatása csak a belső meggyőződésből élő kereszténységnek van, annak sem azért, mert úgy hívják, és nem iszlámnak vagy buddhizmusnak. A kereszténység két alapszabálya, hogy szeresd Istent teljes erődből, teljes szívedből, teljes elméddel; valamint szeresd embertársadat, mint önmagadat. Azért épp a kereszténység alkalmas egyedül a világ jobbá tételére, mert nincs más erkölcsi parancs, amely használna a világnak, és nincs más világnézet, amelyik megfelelne ennek a két parancsnak. Aki úgy szereti embertársait, mint önmagát, az nem különül kasztokba, nem helyezi magát a többiek fölé, nem nyomja el őket, fel sem robbantja őket, nem vágja el a torkukat, még Isten nevében sem, ám nem is közönyös irántuk. Ezen a szűrőn kizárólag a kereszténység megy át. A világiság ott bukik meg, hogy elvben akár Isten és hit nélkül is szerethetnénk úgy embertársainkat, mint önmagunkat, a gyakorlatban viszont ez nem megy. A 20. század deklaráltan emberközpontú, felvilágosult, vallásellenes, és ennek dacára embertelen tömeggyilkos diktatúrái után soha senki nem mondhatja többé, hogy lehet Isten és hit nélkül úgy szeretni embertársainkat, mint önmagunkat. Tapasztalatból tudjuk, hogy nem lehet. Ezért van szüksége az egész emberiségnek a kereszténységre, a szó jelentése szerint Jézus, a judaista Messiás követésére.

Ha a belső meggyőződéses keresztények megértik ezt, önként hirdetik a messiási parancsokat az egész emberiségnek, akár tetszik ez más vallások és a világiság híveinek, akár kevésbé. Jó szándékú embernek nem lehet kifogása a világjobbítás és az emberiség helyzetének javítása ellen. A keresztények így egyszerre teljesíthetik Jézus parancsát, javíthatják a világ állapotát, és csökkenthetik az emberiség szenvedéseit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése