A terrortámadások sorozatát végrehajtó szélsőséges muszlimok, vagy a szélsőjobb? A kérdésre adott válasz kétféle stratégiát vázol fel. Mondhatjuk azt, 1. hogy nem az iszlámmal, hanem általában a szélsőséggel van baj, a megoldás a mérsékeltek összefogása mindenféle szélsőség ellen; vagy 2. hogy baj az iszlámmal van, mert elkerülhetetlenül szélsőséghez vezet, a megoldás minden keresztény és nem iszlám erő összefogása, átmenetileg még a szélsőjobbal is. Az alábbiakban kifejtem, miért reménytelen sőt káros az első stratégia, és miért elkerülhetetlen a második.
Amennyiben ragaszkodunk a pillanatnyilag „mainstream"-nek számító első stratégiához, akkor egyre több ponton ütközünk a valósággal. A muszlimok által elkövetett merényletek és erőszakcselekmények egymást érik, miközben pillanatnyilag semmiféle más szélsőség nem jelent lényeges fenyegetést. Ha a tényekkel makacsul szembemenve igyekszünk fenntartani a „békés és toleráns" iszlám látszatát, akkor Európa hamarosan megroppan. Megszűnik a jólét és szabadság eddig megszokott szintje, ostromlott erőddé válunk, amelyben a támadók legalább annyira vannak bent, mint amennyire kint. Más szóval, az iszlám bevándorlás valószínűleg trójai falónak bizonyult. Minél látványosabban igazolódik ez az állítás, annál erősebb lesz a folyamatosan ezt kommunikáló szélsőjobb. Nettó eredmény: ez a stratégia megoldás helyett az iszlám fenyegetettség és a szélsőjobb egyidejű erősödéséhez vezet.
A másik stratégia többek között a szélsőjobbal való rövid távú összefogást jelenti. Végre meghallgatásra találhatnak a bevándorlást korlátozni kívánók. Nem azért, mert hosszú távon igazuk lesz (ezt egyelőre nem tudjuk), hanem mert rövid távon nem tehetünk mást, mint hogy korlátozzuk a kultúránkba és értékrendünkbe nem illeszkedők bevándorlását. Nem kellene megvárni, míg a napi valósággá váló terror kényszerít erre, késedelem nélkül meg kellene hozni az ésszerű és arányos intézkedéseket. Ha nem így teszünk, azt kockáztatjuk, hogy hamarosan pánikszerűen, ész nélkül és aránytalanul kell majd intézkednünk, magunkat és szeretteinket féltve. A rövid távú veszély múltával nagyjából ott folytathatjuk a vitát a szélsőjobbal, ahol abbahagytuk. Ki kell alakítanunk a civilizációnk békéjét és jólétét minimális korlátozással biztosító követelményeket. Minél előbb cselekszünk ésszerűen, annál simábban átvészeljük a következő hónapok/évek terrorválságát.
Egy jövőbeni vita témája lehet, pontosan miként kapcsolódik a „mainstream" iszlám a terrorhoz, és különválasztható-e tőle. Egyelőre úgy tűnik, az Iszlám Állam létre fog jönni, napokon belül elfoglalja a szír fővárost, Damaszkuszt, mégpedig 1,7 milliárd szunni muszlim hallgatólagos, illetve aktív erkölcsi és anyagi támogatásával. A mai jelek szerint nem holmi elszigetelt rétegmozgalom építi embertelen eszközökkel és eredménnyel a világméretű kalifátust, hanem mindez legalább egy földrésznyi muszlim egyetértésével történik. A szövetséges erők tehetetlenek, a hadjárat megbukott. 1,7 milliárd muszlim ellen nem lehet katonai sikert elérni. Egyelőre nem tudunk jobbat, mint hogy mentjük, aki menthető, és ezzel párhuzamosan hangsúlyozzuk, hogy a nyugati civilizáció a kereszténységnek köszönheti a békéjét és jólétét. Ha a Közel-Keleten is szeretnének így élni, a többségüknek kereszténnyé kell válnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése