A közügyek logikája 2. rész

2. jelenség: az erkölcs rövid távon lemondás, és az ember rövid időre sem szeret lemondani, ezért nehezen látja be, hogy az erkölcsös magatartás hosszú távon a saját érdeke

Ha megnézzük a tíz parancsolatot, minden pontja valamiről való lemondást követel. Az egyetlen Istent tisztelve lemondunk a személyes protekcióról. Sok-sok isten tisztelete azzal az előnnyel kecsegtet, hogy egyiküknek áldozatot bemutatva személyes protektorra tehetünk szert, és ebből magánelőnyt kovácsolhatunk. Ha egyetlen Isten létezik mindenki számára, akkor nem csak én imádkozom győzelemért csata előtt, hanem az ellenfelem is. Logikus, hogy ha csak egy Isten van, akkor Ő minden ember érdekét egyformán képviseli mindenki máséhoz képest. Teljesen mindegy, milyen áldozattal igyekszünk lekenyerezni, nem fog sikerülni, mert az egész emberiség összes érdeke a szeme előtt lebeg. A tíz parancsolat többi pontja is a rövid távú egyéni előnyeinkről való lemondást igényel. Mindig könnyebb elvenni más tulajdonát, mint megdolgozni érte. Hosszú távon azonban mindenki nyer azzal, ha önként vállaljuk, hogy megdolgozunk a javainkért, és nem akarunk teljesítmény nélkül előnyökhöz jutni.

Kant levezeti, hogy a magántulajdon tisztelete mindenki javát szolgálja, a hazugság tilalma pedig a bizalomra épülő jóléti rendszereket tartja fenn. Ha az adott szónak nem lenne értéke, akkor összeomlana a kereskedelem, és megszűnne a pénz, mert senki nem hinné el, hogy a kifizetett árut meg is fogja kapni, és hogy a pénzzel máshol majd más árut vehet. A bizalom megszűnése elvenné mindannyiunk jólétét, ezért nem szabad hazudni, és ezért kell tisztelni a magántulajdont.

Rövid távon ugyanakkor előnnyel kecsegtet, ha hazugsággal hozzájutunk valamihez, amit igazmondás esetén nem kapnánk meg, vagy ha a pillanatnyi szükségleteinket mások javainak elvételével elégítjük ki. Aki ellenáll a rövid távú előny kísértésének, az erkölcsös ember. Minden ember többé-kevésbé előrelátó, de ebből nem következik, hogy óvodás korától rendszeresen félretesz kisebb-nagyobb összegeket időskorára. Vagyis az előrelátásunk korlátozott. A bűnözők előrelátása korlátozottabb az átlagnál: a rövid távú előny náluk teljesen elfedi a hosszú távú következményeket. Ez részben alkati, részben pedig nevelési kérdés. Akit gyerekkorától arra nevelnek, hogy rövid távon tartsa féken a késztetéseit, hogy hosszú távon jobban járjon, az többre viszi az életben, mint akit nem tanítanak meg erre.

A bizalom a bűnözésben is fontos, a nehézfiúk egy sajátos, az átlagember számára perverz szabályzat szerint viselkednek. A szabályaik határozottan furcsák és erőszakosak, de mégis csak szabályok. Ha nem lenne „betyárbecsület", akkor nem lenne szervezett bűnözés sem, bizalom hiányában összeomlana. Amit persze átlagemberként nem igazán sajnálnánk.

Kevesen tudják, hogy az „érzelmi intelligencia" pszichológiai szakkifejezés nem azt jelenti, hogy udvariasan köszönünk egymásnak, és előre engedjük a nőket, hanem azt, hogy a szükségleteinket viszonylag hosszú ideig képesek vagyunk késleltetni hosszú távú előnyök érdekében. Minél hosszabb ez a táv, annál magasabb az érzelmi intelligenciánk.

Kísérleteket végeztek, amelyekben a kutatók vonzó üzleti ajánlatot tesznek óvodásoknak: ha az előttük lévő cukorkát nem eszik meg azonnal, akkor néhány feladat megoldása után három cukorkát kaphatnak. Nyomon követték a gyerekek életútját. Kiderült, hogy aki óvodáskorában elfogadja ezt az ajánlatot, az felnőttként jóval sikeresebb lesz a többieknél.

Az erkölcs tehát érzelmi intelligencia kérdése, érzelmi intelligencia kell ahhoz, hogy a rövid távú szükségleteinket hosszú távú előny érdekében késleltessük. Minél magasabb valakinek az érzelmi intelligenciája, annál inkább képes az erkölcsös viselkedésre. Minél nagyobb problémája van az úgynevezett erkölcsökkel, annál kisebb az érzelmi intelligenciája. 

A helyzet fonáksága, hogy miközben egyre több ember törekszik érzelmi intelligenciára, egyre kevesebben törekszenek az erkölcsös életre. Érzelmileg intelligensnek lenni trendi dolog, „erkölcsösnek" lenni pedig egyre kevésbé az. Akiben ez a két szempont ütközik egymással, az ellentmondásban él. Olyan ellentmondásban, mint ha azt mondaná, hogy dohányozni egyre kívánatosabb, tüdőrákot kapni pedig egyre kevésbé kívánatos. Az ellentmondás öncsalással oldható fel: technikailag lehetséges azt gondolni, hogy a cigarettázás klassz dolog, a tüdőrák meg elméletben kerülendő, de a gyakorlatban ehhez nem kell lemondani a cigarettáról. Mint a kecske, aki megette a káposztáját, de meg van róla győződve, hogy a káposzta ettől nem fogyott el, mert a megevés nem oka az elfogyásnak.

Sokan élnek ma olyan öncsalásban, hogy erkölcsösnek lenni maradi dolog, felesleges önkínzás, érzelmi intelligenciával hosszú távú előnyökhöz jutni pedig trendi, ám a kettőnek semmi köze egymáshoz. Közös jóléti érdekünk, hogy minél többen felismerjék a szoros összefüggést.