A közügyek általában indulatokat, és nem logikai megállapításokat váltanak ki. Mégis, van annak logikája, hogy épp úgy reagálunk, érvelünk, indulatoskodunk, ahogy szoktunk, és nem másképp. Ha rálátást nyerünk a saját viselkedésünkre, a megértés logikáját továbbvezetve hatékonyabban fejthetjük ki az álláspontunkat, könnyebben érvényesíthetjük a jogos szempontjainkat, ezáltal növelhetjük a jólétünket és a közösségeink jólétét.
Immanuel Kant erkölcsi modellje szerint mindenki minden egyes cselekedetét olyan szabályoknak kellene irányítaniuk, amelyek tértől és időtől függetlenül mindenkire érvényesek. Ez az elmélet. Meggyőződésem szerint Kant erkölcsi modellje helyes és célszerű az egyén és az emberiség számára. Bizonyos okok miatt azonban nagyon nehéznek találjuk, hogy a gyakorlatban így viselkedjünk.
Apropó, az elmélet és a gyakorlat között az a különbség, hogy elméletben nincs különbség, a gyakorlatban viszont annál nagyobb.
Ebben a sorozatban logikai szempontból elemzem a közéleti viselkedésünket, mintegy tükröt tartva magunk elé, hogy kiderüljön, miben és miért térünk el Kant elméleti modelljétől, mennyit árt ez nekünk, és mennyit használna, ha közelebb kerülnénk az ideális működési módhoz.
1. jelenség: az önérdekű (ad hoc) érvelés logikája
Minden szentnek maga felé hajlik a keze – tartja a mondás. Hát még annak, aki nem szent... Az önérdekű érvelés logikáját kisgyermekkorból, a családból, az óvodából-iskolából hozzuk. Önérdekű érvelés mindaz, ami elsősorban ránk érvényes, és egyetemes szabállyá emelve igazságtalannak bizonyulna. Például: „senki se lopjon gyümölcsöt a kerítés fölött a szomszéd kertjébe átnyúlva, kivéve ha én nyúlok át a szomszéd kerítése felett; ha a szomszéd átnyúlt az én kertembe, akkor gazember, ha viszont én nyúltam át az ő kertjébe, akkor tisztességes vagyok, betartottam a saját szabályaimat". A szabály ebben a formában nem túl meggyőző, ezért igyekszünk szebb ruhába öltöztetni. Például: „a baloldal akkor minősül tisztességesnek, ha betartja a hatályos jogszabályokat, a jobboldalnak viszont nem elég betartania a jogszabályokat, hanem tisztességesnek is kell látszania, különben korruptnak minősül". Másik példa: „a keresztények maguk vállalják, hogy monogám heteroszexuális párkapcsolatban élnek, a nem keresztények nem vállalnak ilyet – ezért ha egy keresztény néha eltér a saját vállalásától, akkor képmutató gazember, míg a nem keresztény ilyen esetben rendes szabadelvű, aki önmagát adja". Harmadik példa: „a másság jó, ha a mi másságunkra hasonlít – ha viszont nem arra hasonlít, akkor veszélyes és üldözendő köztörvényes deviancia".
Az ad hoc érvelésnek három lélektani mozgató rugója van: a. igyekszünk magunkról ideális énképet kialakítani és fenntartani; b. nem szeretjük, ha mások erkölcsösebbnek, azaz jobbnak tartják magukat; c. szeretnénk az érdekérvényesítésünket erkölcsösnek láttatni, ezáltal társadalmilag elfogadhatóvá tenni.
Kant ideális elméleti modellje felé úgy közelíthetünk, hogy mindenkire azonos szabályokat alkotunk, és azokat igyekszünk betartani akkor is, amikor nekünk személy szerint látszólag kényelmetlen, kellemetlen, hátrányos.
Az erkölcs lényege a kényelmetlenség, az ökorlátozás, a lemondás, az áldozathozatal: a közösség érdekében lemondunk valami egyéni előnyről, egyéni áldozatot hozunk a közösség oltárán; egyéni előnyvesztést vállalunk azért, hogy a közösség kollektíven jobban járjon, és ezáltal hosszú távon, áttételesen mi magunk is jobban járjunk. Az erkölcs tehát csak rövid távon lemondás, hosszú távon, szélesebb keretben gondolkodva önérdek is.
Az erkölcs társadalmi tőkét jelent: minél több rövid távú egyéni előnyről mondunk le a közösség és a magunk hosszú távú érdekében, annál nagyobb megbecsülést érdemlünk a közösség részéről. Aki erkölcsösnek igyekszik látszani, az társadalmi tőkésként viselkedik, társadalmi tőkefelhalmozással hozza előnyös helyzetbe magát. Egyébként, ki nem viselkedik így? A pszichológia egyik alaptétele, hogy minden ember elfogadásra és megbecsülésre vágyik – ennek a törekvésnek a megjelenési formája a társadalmi tőkefelhalmozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése