A nagyvállalatok irányítják a politikát?
Közvetetten igen, ez rossz hír. Közvetlenül azonban nem, ez jó hír. És nem átláthatatlanul, ez szintén jó hír. A nagyvállalatok megkeresik a tehetséges politikusokat, és jelentős anyagi támogatással ráveszik őket az érdekeik képviseletére. Ez azonban csak addig működik, amíg nem nyilvánvaló a választó számára. Az érdekképviselet nem lehet nyílt, ezért legfeljebb részlegesen valósulhat meg.
A nagyvállalatok óriási anyagi erővel rendelkeznek, de a méretükben rejlik a gyengeségük is. A nagy létszámból mindig akad egy lelkiismeretes ember, aki kitálal. A tőkés társaság a civilizáció egyik legnagyobb vívmánya. Lehetővé teszi, hogy sok-sok ember anyagi ereje egy közös cél érdekében érvényesüljön. A cél elsősorban gazdasági, de kisebb mértékben társadalmi/környezetvédelmi/jogalkotási is lehet.
A nagyvállalati érdekek csak akkor veszélyesek, ha az össztársadalmi érdekek ellen hatnak, ez pedig ritka eset. Minden nagyobb szervezetből kiszivárognak az adatok, előbb-utóbb előkerül egy közérdekű bejelentő (whistle-blower), aki jogi védelem alatt áll. Egy gyógyszergyár például érdekelt lehet a termékei mellékhatásának eltitkolásában, de a mai információs társadalomban erre nincs esélye. Egy vegyi vállalat vagy egy cigarettagyár érdekelt lehet abban, hogy ne derüljön fény a termékeinek rákkeltő hatására - ám erre szintén nincs esélye. Egy fegyvergyár érdekelt lehet abban, hogy a termékeit bevessék, ezért háborút igyekszik kiprovokálni. A háborúhoz mai időkben azonban társadalmi támogatás is kell, az adófizetők fedezik a költséget. A mai demokratikus viszonyok között a nagyvállalatok már korántsem olyan veszélyesek, mint régen, amikor a hatalom egyetlen uralkodó vagy egy szűk elit kezében összpontosult.
A többé-kevésbé demokratikus társadalmakban már nem a nagyvállalati érdekek jelentenek komoly kockázatot, hanem a puha véleménymanipulálás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése