2017. október 13., péntek

Fedezzük fel magunkban a lutheránust!

A reformáció évfordulóján kidurrogtattam pár helyen pár biztosítékot a kommentjeimmel, miszerint Luthernek egyetlen hittémában sem volt átütően igaza, mindent félreértett, mindent túl- és félrereagált... miközben politikai és gazdasági értelemben véve mindenben igaza lett. Erről a lehetséges kombinációról persze sejtelme sem volt.
Most Luther világi eredményeit szeretném dicsérni: mindannyian Luther reverendájából bújtunk elő. Fedezzük fel magunkban és embertársainkban a lutheránust.
Martin Luther találta fel a decentralizált, demokratikus egyházi szervezetet. A hitben ez csapnivalóan működik, a világi életben viszont csodálatosan. Luther nélkül nem lenne modern demokrácia, ahogy a keleti tekintélyelv vagy a muszlim alávetés szerint élők körében nincs, és várhatóan nem is lesz.
Martin Luther dolgozta ki a szorgos iparkodás elvét. A hit felől nézve ez legfeljebb opcionális (végső soron értelmetlen), a világi boldogulás és jólét szempontjából viszont irányadó. Az emberiség jólétben élő fele Luther alapján igyekszik, és hamarosan az egész emberiség iparkodni fog, mert jólétben akar élni.
Platón után Luther volt a következő, aki önálló gondolkodásra és kritikai megfontolásra biztatta az embertársait. Ilyen hozzáállás nélkül nem beszélhetnénk modern értelmiségről.
Szintén Luther hozta divatba a látásmódot, hogy ki-ki maga felel a boldogulásáért/üdvösségéért, és hogy a közösség ebbe minél kevésbé avatkozzon bele. Amit nyugaton elértünk az egyén autonómiája és tiszteletben tartása terén, azt Luthernek köszönhetjük, és nem Rómának, pláne nem Bizáncnak.
Ha közelebbről megnézzük, mi ellen és milyen alapon protestált Luther, a számára fontos ügyek mindegyikénél kiderül, hogy vagy meg sem értette a tiltakozása tárgyát, vagy számos opció egyikét vélte az egyedülinek, és mindezt vállalhatatlan stílusban adta elő. Azonban, ha nem hiszi megértésnek a félreértést, és kötelezőnek a fakultatívat, honnan vette volna a merészséget és a lendületet az átütően jónak bizonyult világi ötletei végrehajtásához?! Az utókor felől nézve: Luther páratlanul sikeres hályogkovács volt, aki egész életében „az egyetlen hozzáértő” szemésznek vélte magát. Mit számít ez, ha közben – szalonnás bugylibicskával – lemetélt a szemünkről pár hályogot?
Az emberiségnek jó oka van elfelejteni a „hitújítót” (semmi hasznosat nem tett a kereszténységbe, ami nélküle nem lenne benne), és ünnepelni a társadalomreformert (számos olyan dolgot tett a világlátásunkba, az életfelfogásunkba, ami előtte másképp volt, és nagyon hiányozna, ha ma nem lenne benne). Még néhány biztosítékot kidurrantva: jelentős részben Luthernek köszönhetjük azt a világi hozzáadott értéket, amitől Zarathusztra, Mohamed, a Buddha és mások követői sehol sincsenek jólétben, demokráciában, toleranciában a Messiás Jézus követőihez képest.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése