Az előző posztban arra kértem az olvasókat, hogy írják le szabatos erkölcsi érveléssel, szerintük miért kifogásolandó, hogy Harvey Weinstein nagy hatalmú hollywoodi producer „híressé teszlek” szöveggel ágyába rángatja a sikerre áhítozó színésznőket. Figyeljük meg, hogy az érzelmi álláspont pár másodperc alatt megszületik, míg az ésszerű indokláshoz sokkal hosszabb idő kell. Különösen elbizonytalanodunk, ha szexről van szó. A szerelemben nincsenek szabályok, nincs becsület, nincs lovagiasság – egyesek szerint. Meg aztán, mindent szabad, ami nem tilos, ugye? Tulajdonképpen, Weinstein az áldozatok beleegyezésével garázdálkodott. Akkor az áldozat nem is áldozat? Az olvasók a jelek szerint olyan intenzíven gondolkodnak, hogy közben nem tudnak írni.
Adok néhány tippet. Íme néhány szempont, amely mentén a botrányt kiváltó magatartás kritizálható.
1. A nyugati kultúrában elfogadott, hogy a vágykeltés (kihívó öltözködés, magamutogatás, ingerkedés, stb.) NEM felhívás szexuális aktusra. Csodálkoznak is a muszlimok, náluk az inger és a testi beteljesítés nincs elválasztva. Nyugaton szabad a színpadon azt énekelni, hogy „szeretlek, kívánlak, ma éjjel légy az enyém!”, ám aki éjfélkor bekopogtat az énekes(nő) ajtaján, hogy eleget tegyen a felhívásnak, azt zaklatásért elviszi a rendőrség. Egy muszlim számára felfoghatatlan ez a kettősség, vajon Harvey Weinstein számára is az?
2. Nyugaton egy nő önérvényesítésének szerves összetevője a vonzó megjelenés. A vonzerő értékfokozó és esélynövelő tényező, pénzt ér – és közmegegyezés szerint a vonzerő kihangsúlyozása NEM felhívás keringőre, NEM üzeni a külvilágnak, hogy „tessék engem megerőszakolni”. Egy férfi számára is pénzt ér a jó megjelenés, de nem szerves összetevő. A férfi 100 érvényesülési lehetőség közül választhat, ezek egyike, hogy elmehet dzsigolónak, ha olyan kedve van. A vágykeltés és a beteljesítés közötti válaszfal egy férfi számára nem különösebben fontos, mert ha leomlik, akkor 100 helyett már „csak” 99 lehetősége marad érvényesülni.
Egy férfi énekes nem retteg, ha éjfélkor rá támadnak a rajongó nők, hanem örül, hogy ilyen népszerű.
Egy nőnek azonban szűkebbek az érvényesülési lehetőségei, kb. 5 lehetőség egyike a prostitúció. Tehát a vágykeltés és a beteljesítés közötti fal leomlása egy férfi lehetőségeit 1%-kal szűkíti, egy nőét pedig kb. 20%-kal. A nők fokozottan érdekeltek a válaszfal fenntartásában, és fokozottan védendők e tekintetben. Ha egy producernő készteti szexre a színészeket, az 1% lehetőségcsökkentés a szexet megtagadók számára, fordított esetben viszont drámai, 20%-os az esélyszűkülés.
3. Az USA-ban megszokott, hogy a társadalom fontos intézményei magánkézben vannak: pl. a jegybank, a média és a szórakoztatóipar. A jegybank azonban köteles hivatalos monetáris politikát, a média képviselői pedig hivatalos hírpolitikát, folytatni. Megfontolandó, hogy a szórakoztatóipar képviselői is kötelesek hivatalos társadalmi mobilitáspolitikát megvalósítani. A hírnév kapuőreként Harvey Weinstein nem magánzó, hanem közfeladatot ellátó személy, köteles ennek megfelelő szexuáletikával viselkedni.
4. A nyugati civilizáció nagy ígérete, hogy tehetséggel és szorgalommal bárkiből bármi lehet, mégpedig prostituálódás nélkül. Harvey Weinstein magatartása aláássa az ebbe vetett bizalmat, így fokozott szigorral ítélhető el/meg.
5. A botrány arra is felhívja a figyelmet, hogy Weinstein a jéghegy csúcsa. Probléma pedig nem a csúccsal, hanem a jéghegy egészével van, azt kell felderíteni és felszámolni. Egy átfogó amerikai vizsgálat után marad akár egyetlen vezető is a helyén a szórakoztatóiparban? És Magyarországon?
Remélem, e támpontok segítenek kifejteni, mi is a gond Harvey Weinstein viselkedésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése