2017. október 5., csütörtök

Hogyan nyerhetne választást az ellenzék?

A legegyszerűbben és legbiztosabban úgy, ahogy a Fidesz: migránsellenességgel, rendpártisággal. A mai helyzetben ez láthatóan működik, sőt mintha csak a Maslow-féle szükséglethierarchiának ez az alapszintje működne. Igaz, közben az ellenzéknek ki kellene lépnie a bőréből, meg kellene tagadnia a legszentebb dogmáit.
Kérdés, megérné-e. És ha az a döntés, hogy igen, hitelesnek tűnne-e a választók szemében egy hirtelen Fidesz-epigonná változó ellenzék.
Elvégre, a választó dönthet úgy, hogy az epigon helyett a valódira szavaz, és az ellenzék máris ott van, ahol a part szakad: lerombolta a hitelességét, a semmiért.
Kivéve, ha machiavellista módra választást nyer fideszes retorikával, majd a gyakorlatban mégis a szent dogmáit valósítja meg. (Választási ígéretként kerítést magasít, majd a valóságban kerítést bont.)
Ezzel a módszerrel nyert választást Emmanuel Macron Franciaországban: védelmet ígért, mint a szélsőjobb, majd elkezdte erősíteni Európát... A hazai ellenzéknek nem kellene messzire mennie machiavellista példáért. Más kérdés, milyen karrierre számíthat egy nyíltan machiavellista politikus.
Vagy ha az a döntés, hogy fontosabb a hitelesség, akkor logikus, hogy az ellenzék nem akar pürrhoszi győzelmet aratni, és inkább marad ellenzékben újabb négy évre, kivárva a kedvező változást, mint hogy feladja a szent hittételeit.
Ebben az esetben Gyurcsány Ferencnek van igaza, aki régóta ilyenformán érvel. És nem világos, min durcult be Botka László. Emlékeztetőül: a politika a lehetséges művészete, nem a sértődésé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése