2023. január 16., hétfő

Isten nélkül... gombafelhő?

Tanulságos vulgárvilágnézeti írás jelent meg a qubit.hu-n, érdemes elolvasni. Kiderül belőle - ha más nem is -, milyen távol áll az ismeretterjesztő-populáris filozofálgatás a filozófiától. Az alábbiakban a "mű" fő tételeit vizsgáljuk meg.
1. A kérdés, hogy miért a létezés van, és miért nem a semmi, gyakran felbukkan a filozófia történetében; igaz, többnyire mint a gondolkodókat foglalkoztató egyéb sorskérdések mellékszála.
- Téves állítás: Abszolút Semmit senki nem tételez fel. Az egyik fő felfogás szerint az általunk ismert tapasztalati valóság előtt a teremtő Isten volt, a másik szerint a szabályokkal leírható módon működő Anyag/Energia. Harmadik lehetőség, hogy Isten első lépésben az Anyagot/Energiát teremtette meg, és abból jött létre a tapasztalati valóságunk. Negyedik lehetőség, hogy az Anyag/Energia nem is következetes szabályok szerint viselkedik - ilyet nem szokás feltételezni, mert mi emberek szabályokban szeretünk gondolkodni... ám ez is egy lehetőség.
2. A 17-18. századi polihisztor, Gottfried Wilhelm Leibniz volt az első, aki egyértelműen föltette a kérdést: miért van a valami, és nem a semmi?
- Helyesen: miért nem kizárólag Isten van (mint Önmagának elégséges létező), miért létezik az általunk tapasztalt valóság, és hogyan keletkezett?
3. Immanuel Kant például a filozófia legfontosabb feladatának a „Mit tudhatok? Mit kell tennem? Mit remélhetek?” kérdéskör elemzését tartotta, ami végül egyetlen kérdésbe volt sűríthető: mi az ember?
- Más szóval: Kant lemondott a létezés titkának megfejtéséről, mert objektív okokból lehetetlennek tartotta (lásd: A tiszta ész kritikája). Kant szerint a valóság végső fokon nem ismerhető meg. Ezért fókuszált arra, amivel emberi szempontból szerinte hasznos foglalkoznunk.
4. A tudomány haladásával a 20. század első harmadában a végső kérdés elemzése is szintet lépett.
- A végső kérdés elemzése objektív okból nem tud szintet lépni (lásd: Kant), a szerzőnek legfeljebb azért nem tűnik fel e tény, mert már az alapkérdést is tévesen fogalmazza meg (lásd: 1. pont).
5. Ezzel elérhető közelségbe került, hogy a tudomány kísérletekkel ellenőrizhető választ adjon a létrejövés miértjének titkára.
- Képzeljük el a gyakorlatban: a tudomány felfedezi az ősrészecskét, amelyen jól olvasható angol nyelvű felirat hirdeti: "Készült: Kr.e. 14mlrd, mert olyan kedvem volt. Aláírás: Anyag". Ez tényleg valamiféle "választ" adna a mikéntre és miértre, viszont belátható, hogy számos további kérdést - és új kételyt - vetne fel.
6. Martin Heidegger a Bevezetés a metafizikába című 1935-ös írásában ismét felvetette a kérdést: miért van egyáltalán a valami, miért nincs inkább a semmi?
- Ez így fordítható le: azon töprengek, miért töprenghetek egyáltalán? Lehetséges válasz: mert nagyon ráérsz. Érdekes (zen koan) ötlet, hogy mit gondolnék magamról és a helyzetről, ha nem lennék...
7. Fokozatosan megkerülhetetlenné vált tehát az olyan kérdések elemzése, amelyeket sokáig és szinte konszenzuálisan a vallás és a hit kizárólagos felségterületének tekintettek.
- Tévedés: a józan észre tartozik annak belátása, hogy senki nem töprenghet érvényesen azon, hogy miért nem NEM töprenghet. A hit azon a ponton lép be, ahol kimondjuk, hogy "öröktől létezik a magyarázatra nem szoruló Isten, vagy Anyag/Energia". Az Anyag/Energia magyarázat nélküli öröklétét feltételezni is hit. A természettudomány azt tudja vizsgálni, hogy a már meglévő Anyag/Energia milyen átalakulásokon mehetett át: azt nem, hogy mi volt az Anyag/Energia előtt; erre nincs vizsgálati módszer, csak spekulálni lehet róla.
8. Bertrand Russel válasza az egyébként hozzá hasonlóan szkeptikus társainak provokatív kérdésére: „Mit felel majd, ha halála után mégiscsak ott áll Szent Péter előtt, aki azt firtatja, hogy miért nem hitt?” Russel válasza az anekdota szerint: „Nem adtál elég bizonyítékot!”.
- Mire a válasz: "Ábrahám ennyit sem kapott, mégis hitt". Russel ellentmondásosan gondolkodik: a hit érzelmi-intuitív belátás kevés bizonyíték, leginkább jelek, alapján, és nem logikai vizsgálat eredménye. Ha tisztán logikával el lehetne jutni a hithez, akkor az nem hit lenne, hanem tudás. A "nem adtál elég bizonyítékot" jelentése: miért nem adtál biztos tudást?
9. a kutatás még az olyan, sokáig kizárólag az isteni teremtés feladatkörébe sorolt kérdésekben is képessé válik feltárni az egymásból épülő és egyre bonyolultabb szerkezetűvé váló létezők fejlődési pályáját, mint az élet keletkezése, az ember kialakulása vagy a tudat és a morál létrejötte. Ezt egyrészt az entrópia növekedés törvénye alakítja, amely a létezőket különös végállapot felé vezeti
- A kutatás a már meglévő Anyag/Energia átalakulásait tudja vizsgálni egyre eredményesebben. Tény, hogy az evolúcióban vannak az átlagembert meglepő (kontraintuitív) ugrások, mint pl. a szem kialakulása egyetlen fényérzékeny sejtből, tehát még sok meglepő eredményre számíthatunk e téren. Azonban belátható, hogy az evolúció a már meglévő kiinduló élőlények további fejlődését vizsgálja, és arról főként spekulálni képes, hogy a kiinduló élőlény vajon hogyan jött létre. Noha igyekeznek a spekulációt kísérletekkel igazolni, kb. 1950 óta, hetven év alatt nem sikerült szervetlen anyagokból laborkörülmények között élő szervezetet előállítani, pedig sokan, és világnézeti alapon rendkívül motiváltan próbálkoznak. Ám előlegezzük meg nagylelkűen, hogy valamelyik spekulatív modell laborban is igazolható, azaz szervetlen anyagokból, mesterséges és megismételhető eljárással létrejön egy kiinduló élőlény: ha (és amennyiben) ez megtörténik, egycsapásra nagy súlyt kap az a kérdés, hogy az Anyag/Energia van-e öröktől, magyarázat nélkül, vagy Isten, aki megteremtette az Anyagot/Energiát. Belátható, hogy egy laborélet projekt esetleges sikere nem visz közelebb ennek megválaszolásához.
10. Ez az oka, hogy világunkban nem kivételes, hanem éppen általánosan jellemző a létezők önszerveződése és a korábbiakhoz képest radikálisan új struktúrák létrejötte.
- Erre jó példa a szem kialakulása, egyetlen sejtből elképesztő (kontraintuitív) bonyolultságú szerv jöhet létre. Az evolúció kiinduló élőlényeiről viszont kimondatlanul, sorok között azt is feltételezzük, hogy egyetlen lépésben alakult ki az anyagcseréjük és a szaporodási képességük. A technika nyelvén: feltételezzük, hogy a véletlenül létrejött 3D nyomtatók egyike egyetlen lépésben képessé vált ellátni magát energiával, pótolni a nyomtatáshoz szükséges kellékeit és kinyomtatni önmaga ugyanezekre képes másait... Belátható, hogy ez nagyságrendekkel merészebb feltevés, illetve hogy amennyiben esetleg igazolódna, egyből előtérbe kerülne az előző pontban írt Isten -> Anyag probléma, amelyre továbbra is csak spekulatív választ tudnánk adni.
11. A tudomány lépésről lépésre feltárta, hogy a maguk természetes útján létrejövő, alkotóelemeik eredeti struktúráihoz képest új minőséget megtestesítő létezők keletkezése nem igényel külső beavatkozást.
- Az előző pontok alapján világos, hogy ez vágyelvű spekuláció, nem sikerült adatokkal alátámasztani. A tapasztalati adat, hogy valami meglévő egyszerűből kialakulhat bonyolult. Ha belegondolunk, az 1 fényérzékeny sejt -> összetett szem valójában mégsem minőségi, hanem mennyiségi változás, hiszen ugyanazt a funkciót tölti be bonyolultabban.
12. A 21. században tehát – bár a megválaszolatlan kérdések egyáltalán nem fogynak, sőt a tudomány előrehaladtával éppen sokasodnak – egyre megalapozottabbnak tűnik a kételkedés a keletkezés problémájára adott úgynevezett intelligens tervező típusú megoldásban.
- Éppen az tűnik egyre megalapozottabbnak, hogy a teremtés megoldhatatlan dilemmája egyre hátrébb csúszik, így mindig spekulatív (azaz: sem igazolni, sem cáfolni nem vagyunk képesek) tartományban marad.
13. A tudomány fokozatosan kerül egyre közelebb az öröktől fogva létező, sajátos anyag/tér/idő-szerkezetként elképzelhető világ megértéséhez, amely még csak részben feltárt belső törvényei szerint képes megszülni a rendszer elemi részecskéit. Ezek az egyszerű alkotóelemek kölcsönhatásba léphetnek egymással, így az elemi építőkockákból, amelyek a fizikusok kísérleteiben a hétköznapi szemlélő számára nehezen érthető módon egyaránt mutatnak részecske és hullám tulajdonságokat, egyre komplexebb konstrukciók alakulnak ki.
- A folyamat megismerése nem visz közelebb ahhoz, hogy mi lehetett egy ősrobbanás előtt. Sőt felismerhetjük, hogy ezt természettudományosan vizsgálni sem tudjuk.
14. A végső kérdésére adott két válasz tehát (Isten és az Anyag) egyaránt az öröktől fogva létezés axiómáján alapul.
- Axióma = önmagában igazolhatatlan állítás. Kijelentjük, hogy öröktől fogva, magyarázat nélkül, van Isten, vagy van az Anyag/Energia. Vagy a harmadik: Isten első lépésben megteremtette az Anyagot/Energiát. A végső kérdésre tehát nem két válasz adható, a szerző ebben is téved. A harmadik lehetőséget érdemben megfontolva belátható, hogy a végső kérdés megválaszolásához nem közeledünk: távolodunk tőle, mert egyre világosabban látjuk, miért nem fogjuk tudni megválaszolni.
15. Az öröktől fogva létező Isten axiómáját elfogadva egy végtelen képességgel, határtalan erővel, mindent felülmúló akarattal és csak részben kifürkészhető szándékokkal rendelkező teremtőt kapunk. Ő végtelen képességeinek birtokában, afféle mesteremberként tervez, létrehoz, teremt, kialakít, nevelget. Saját elképzelései alapján megalkotja a dolgokkal, folyamatokkal és lényekkel benépesített világunkat. Ezt az általa teremtett valóságot részben vagy egészében az Ő akarata mozgatja, ez pedig kijelöli és egyben le is szűkíti teremtményeinek mozgásterét. Ez úgy is értelmezhető, hogy csak részben ismerhető korlátokat állít az ember szabad akaratának útjába. Más szemszögből azonban ez alapot ad a reménykedésre: ha az elvárásoknak megfelelően viselkedsz, elkerülöd a bajt, ha pedig mégsem, akkor fentről segítséget remélhetsz.
- Ha az ember egymaga, egyetlen individuumként állna a világban, a szabad akarata kevésbé lenne korlátozott, mint így, hogy többen van... de ezzel nem mondtunk metafizikait, hiszen az egyke gyerek is szabadabb, egyszersmind magányosabb. A kétgyerekes család sarja nem szokta úgy megfogalmazni a léthelyzetét, hogy szülei (a testvérével) kijelölték és leszűkítették a mozgásterét. Istenre visszatérve: aki Isten elvárásainak megfelelően viselkedik, az nem egyszerűen Istennél szerez jó pontokat, hanem a saját földi életében halmoz fel társadalmi tőkét, nagyobb megbecsülést és boldogságot ér el, mint ha nem Isten elvárásainak megfelelően viselkedik. Isten elvárásai = közösségi optimum.
16. A szintén az öröktől létezés axiómáján alapuló Anyag-megoldás olyan valóságot kínál fel, amely az ember számára megismerhető, logikusan magyarázható elméletté rendezhető. Ez a valóság a tudományos elméletek alapján értelmezhető működésmódjából szükségszerűen következő folyamatok eredményeként, bizonyos feltételek esetén, részecskéket képes „szülni”.
- Csakhogy ott a harmadik lehetőség, miszerint Isten teremtette az Anyagot/Energiát, vagyis az Anyaggal nem jutunk érdemi előnyhöz, noha - amennyiben az előző pontokban írt spekulatív feltevések esetleg mind igazolódnak - a világismeretünk árnyalódik. Ám az Anyag/Energia ősrégtől való létezését kimondva Isten nem kerül ki a képből, mivel nem dichotóm helyzetben vagyunk, nem arról van szó, hogy ISTEN VAGY ANYAG, hanem hogy ISTEN ÉS ANYAG ugyanúgy lehetséges.
17. A létrejövő részecskék kölcsönhatásba léphetnek egymással, és ennek során egybekapcsolódhatnak bonyolultabb szerveződésekké, de épp így szét is válhatnak. A felépülés és a szétesés egyaránt a világunk alapszerkezetét tükröző matematikai struktúrákba rendezhető mozgástörvényeknek engedelmeskedve alakul. A világ struktúrájának önfejlődése során kiformálódó törvényeket a kutató szellem fokozatosan képes felfedezni. Az tehát, hogy mi és miért történik, az öröktől fogva való létezés feltételezését követően a tudomány módszereivel elemezhető. Így lépésről lépésre megérthető, miért pont ilyen a világ, miért éppen ilyen részecskék alkotják, miért az általunk megismert struktúrák alakultak ki benne, sőt választ kaphatunk akár arra a kérdésre is, hogy mi lehet a további fejlődés pályája.
- Ezen a ponton érdemes belegondolnunk az öröktől létezés problémájába: a "van, mert csak" definíció szerint nem válasz számunkra, nem antropomorf, nem logikus. Az agyunk belső logikája szerint semmi nem örök, mindig feltehető a kérdés, és fel is tesszük, hogy mi volt az előtt. Istenről is feltesszük, és valójában itt sem megnyugtató válasz, hogy öröktől van, és előtte definíció szerint nem kell senkit/semmit feltételeznünk, mert amíg a kérdés feltehető, úgysem nyugszunk. Viszont Istennel kapcsolatban ez csak az egyik megválaszolhatatlan kérdés, egyfajta következetességérzetet kelt, hogy egyebek közt erre sem tudjuk a választ, mert nem a mi dolgunk, valóságunknak ez a szelete a földi nézőpontukból nem megismerhető. Ha az Anyag/Energia öröklétét feltételezzük, a "mi volt az Anyag/Energia előtt?" kérdés zavaróbbnak tűnhet, hiszen mi van, ha Isten a válasz? Ráadásul, az Anyagot/Energiát megismerhetőnek véljük, így a válasz hiánya következetlenebbnek hat. Továbbá: léthelyzetünk a világba vetettség, igazából a "hogyan éljek?" fontosabb számunkra, mint a "milyen valóságmodellen belül kérdezem, hogy hogyan éljek?" kérdés. Felcseperedve instant etikát, személyközi magatartási kódexet keresünk, és a "végső valóság" modellje egyfajta érvelési/hivatkozási alapként e keresés alá rendelődik. A "mert Isten ezt parancsolja" már csak azért is erősebb érv, mint hogy "az Anyag ezt parancsolja", mert belátható, hogy az Anyag nem parancsol semmit. Richard Dawkins megfogalmazásában: "az evolúció megmondja, hogyan kerültünk ide, de nem mondja meg, mit tegyünk".
18. Az Isten-megoldás narratívái – gondoljunk csak a Biblia, a Talmud szövegeire, az olyan ősi teremtésmítoszokra, mint az akkád Enúma elis vagy Hésziódosz Istenek születése című alkotására – könnyebben befogadhatók, mint a kvantummechanika valószínűségi értelmezésének matematikai modellje. A teremtés könyveiből kiolvasható történetek emellett, bár sok érthetetlen borzalommal is szembesítenek, a végső reményt kínálhatják a bizonytalanság és válságok között őrlődő embernek.
- A bizonytalanságunk sokkal konkrétabb: az idősödő ember szorong a haláltól, fiatalon viszont az etikai szabályokat és a hozzájuk tartozó érvelési/hivatkozási narratívákat keresi nyugtalanul. Hogyan bánjunk embertársainkkal, és pontosan miért úgy, miért ne másképp? Erre szemléletes és átélhető narratívákat, ha úgy tetszik, erkölcsi tantörténeteket ad a Biblia: több ezer éve élt emberek életmotívumaival szemlélteti, milyen magatartás vált be, és milyen nem, melyikről mit tart az utókor. A Prédikátor könyve és a Bölcsességek könyve különösen bővelkedik ilyen tanácsokban. A Biblia egyben egy önmaga iránt erősen elfogult nemzet sikerkrónikája is, így mivel a nemzet néha túlélésre játszott, és nem élt az egyén számára ajánlotthoz hasonló, példás életet, a történetek egy része valóban "érthetetlen borzalommal szembesít". Életmód-tanácsadóként mégis könnyedén felülmúlja a kvantummechanikát... Utóbbiból milyen magatartási szabályokat lehet levezetni?
19. Miközben ezek a szempontok nagyon is megfontolandók, a tudományos megközelítés meggyőzőbbnek és intellektuálisan érdekesebbnek tűnik, hiszen az a természetben és a társadalomban felbukkanó egyre újabb rejtélyek vizsgálatára késztet, és azzal biztat, hogy a világ megismerhető.
- A tudományos megközelítés hasznos mindabban, ami a tudománnyal megismerhető. És hogy mi minden nem ismerhető meg a tudománnyal, arról érdemes tanulmányozni pl. Kantot. A világ megismerhetőségének feltételezése inkább következik az agyunk huzalozásából, mint bármi másból, de egyébként nagyon hasznos funkcionális feltevés. Emlékeztetőül: a természettudomány egyik legfontosabb alapelvét, miszerint amire van természeti magyarázat, arra soha ne használjunk természetfelettit (Occam borotvája vagy parszimóniaelv) egy hívő tudós, William of Ockham ferences rendi szerzetes vezette be. A történelem során a természetfelettiben való hitet és a természettudományt nem tekintették egymással ütközőnek, ez egy 20. századi fejlemény a tudósok egy részénél, még csak nem is a többségüknél.
20. az Isten-megoldásban a teremtőnek időközönként be kell avatkoznia, ami arra készteti, hogy megoldást konstruáljon teremtményeinek és rávezesse őket, hogy alkalmazzák.
- A Teremtőről valójában azt feltételezzük, hogy az emberek javát akarja, miközben ők a szabad akaratukkal akár a saját jól megfontolt érdekeik ellen dolgoznak néha, vagy többnyire. A "konstruált" megoldás tehát az emberek javát szolgálja, a rávezetés emberbarát intézkedés, és nem öncélú.
21. Látván például az állatok szegényes létét, megteremti a tudattal és morális mérlegelés képességével rendelkező lényt, Ádámot. Amikor pedig szembesül azzal, hogy milyen szomorú a magányos Ádám, teremt számára egy hű társat, Évát, ami egyben lehetővé teszi, hogy az ember sokasodjon. Vagyis, Isten, ha akarja, ha nem, folyamatos teremtésre kényszerül.
- Ez a "ha akarja, ha nem" téves emberi feltevés, egyfajta varázsló bábmesterről szól, és nem Istenről.
22. A jelek szerint ez a hívőket egyáltalán nem zavarja, ellenkezőleg: biztatónak érzik a nem szűnő gondoskodás tudatát, és éppen azt vetik a szkeptikus tudósok szemére, hogy a tudományos világnézet egzisztenciálisan lehangoló.
- Tényleg lehangoló, hogy az Anyag vagy a kvantummechanika mit mond a számunkra fontos etikai szabályokról. Richard Dawkins újra: "az evolúció megmondja, hogyan kerültünk ide, de nem mondja meg, mit tegyünk".
23. A másik, anyagi természetű megoldás viszont mindent rábíz a szerveződéseket és mozgásukat vezérlő törvényekre, így a valóságban rejlő lehetőségek egyfajta önmozgás formájában bomlanak ki, és így jönnek létre a létezés egymásra épülő lépcsőfokai. Ennek az önkonstrukciónak a szabályait az ember megértheti, sőt akár irányítani is képes.
- És ebből mi következik a személyközi kapcsolatainkra nézve? Mit mond egy anyagi világmodell a koncentrációs táborok gyakorlatáról vagy az eutanáziáról? Anyagelven van-e lényegi különbség kődarab, krokodil, oroszlán és gazella, Szókratész és az athéniek, Hitler és Gandhi és Einstein, gombapörkölt és gombafelhő között? Miközben emberi nézetben, döntéseink és a jövőnk szempontjából ugye óriási baj, ha nem látunk közöttük különbséget, ha elveszítjük a kontrasztot láthatóvá tevő viszonyítási alapot?
24. Az egymásra épülő létszintek felépülése, világunk megtapasztalt csodálatos formái és lényei magából a világból magyarázhatók, nincs szükség intelligens tervezőre, sőt a lét működését megértve akár mi magunk is teremthetünk. Ez azonban felelősséget ró ránk: nemcsak létrehozni vagyunk képesek, de rombolni is. A szabadság és a felelősség elszakíthatatlan kapcsolata ugyanakkor további fontos érv az Anyag-megoldás mellett.
- Isten a feltevésünk szerint jobban szereti az embert, mint amennyire az ember képes a jól megfontolt érdekeinek megfelelően szeretni önmagát. Az pedig, hogy az ember önerőből sűrűbben rombol, mint létrehoz, nem feltevés, hanem tapasztalat, 2023-ban elszomorítóan kézzelfogható tapasztalat. Szép vágyelv, hogy a szabadság és a felelősség közötti kapcsolat elszakíthatatlan, ám tapasztalat szerint legtöbbünk fejében - bölcs belátás híján - rendszeresen elszakad. Hányan követelnek jogokat felelősség nélkül? Ráadásul, mint fentebb beláthattuk, nincs Anyag-megoldás, az Anyag nem oldja meg az ember számára fontos dolgokat.
Összegzés: az ember érdeklődése a világban etikai, és csak az után, illetve annak alárendelten valóságmodellező. A történelem nagy, és egymással is kemény vitában álló filozófusai túlnyomórészt nem gondolták úgy, hogy ISTEN VAGY ANYAG, ennél belátóbbak voltak a megismerés korlátaira, és nagyobb rálátással rendelkeztek nemcsak a természettudományra, hanem a tudomány természetére is. A munkásságuk fő eredményeit érdemes behatóan tanulmányozni, ha az ember népszerű-tudományos cikkírásra adja a fejét a témában, vagy ha egyszerűen csak érdekli, mi mindent tudtak a valóság összefüggéseiről az előző generációk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése