X-nek "nekrológot írni. Vicc. Kommunista volt." Ezzel a nyilvánvalónak szánt gondolattal indítja cikkét a merce.hu szerzője.
A mondanivaló azonban egyáltalán nem nyilvánvaló: aki kommunista, annak a haláról írni, életművét dicsérni fogalmi ellentmondás lenne? Mármint a hálás követői részéről? Az írás ugyanis egyértelművé teszi, hogy az illető "Apánk volt".
Esetleg arra gondol, X-ről elég nekrológként, hogy "kommunista volt", és ennyi? Ha igen, nem világos, miért folytatja még hosszan.
Vagy azért lenne ellentmondás kommunista emberről nekrológot írni, mert nem hisz az örök életben, a túlvilágban? De hát a nekrológ a földi életben gyászolóknak szól, akiknek a létében és emlékező képességében még a legkommunistább ember is "hisz".
Talán arra gondol a - gyásztól? agyviharba került - szerző, hogy a Kommunista valójában nem hal meg, mert örök földi élete van? Akkor viszont nem "volt", hanem most is "Apánk", ugyebár. Szóval, sehogy sem áll össze a logika: amennyiben van az idézett felütésnek koherens megfejtése, hátha beküldi egy szemfüles olvasó.
Apropó, kommunizmus. A szerző a folytatásban lelkesedik érte: az igazi kommunista tudja, hogy szabadság és kommunizmus létezhet egyszerre, miközben nem tagadja a pártállam rémtetteit. Ízlelgessük ezt a gondolatmenetet.
A "jó" kommunista tehát tisztában van vele, hogy az eddigi számos kísérlet során nem sikerült szabadságmegvonás és tömegkínzás nélkül úgynevezett kommunizmust csinálni, ám töretlen meggyőződése, hogy ez szerencsétlen véletlen volt, mondjuk, pöti malőr. Több tucat esetben, és kivétel nélkül. Pechszéria. Ergo, legközelebb csakis úgy alakulhat, hogy az "igazi" kommunizmus a legnagyobb szabadsággal párosul... Alighanem így gondolták az 1947-ben a kommunistákra szavazók is. Aztán jött az '50-es évek. Az lenne a "jó" kommunista, aki újra és újra kipróbálná, amiről nem tagadja, hogy immár sorozatosan mellément?
Egyébként, mi akadályozza a kommunizmus bármikori kipróbálását? Ha belegondolunk, az égvilágon semmi. Fogsz egy kiscsoportot, azon belül kommunizmust hirdetsz, és várod az átütő sikert. Majd leállítod a kísérletet (vagy elfogadod a megszűnését), ha a siker elmarad. Figyeljük meg, hogy a kapitalizmus biztosította szabadságba mindenkor belefért és belefér ma is (csak fordítva nem), hogy egy tetszőleges alcsoport vagyon-, pár-, vagy bármilyen egyéb közösséget valósítson meg, amíg tagjai testileg-lelkileg épen, jó egészségben maradnak. Ha a tetejébe még jómódúak és boldogok is, annál jobb! A minta ez esetben szabadon terjedhet, a következő szint lehet egy önként kommunista falu, majd egy város, megye. Értelemszerű, hogy aki az ilyen faluból, városból, stb. távozna, az szabadon megteheti, ebben senki, semmi nem fogja akadályozni, ugye? (Nem lesz aknazár, fegyveres őrség, szögesdrót, "disszidálás" nevű kitalált bűncselekmény pl.)
Fontoljuk meg, hogy miért is kellett bárhol, bármikor erővel kommunizmust csinálni? Miért kellett elvenni az emberektől bármit, miért nem adták össze a kommunisták, amijük volt, miért nem abból akartak jólétet előállítani? Mi erre az "igazi" kommunista válasza?
Nos, az igazi kommunista talán belátja, hogy a "nem jó" kommunizmus sosem nulláról indult, hanem jogot formált egy kapitalista társadalom összes javára, termelő eszközére, hogy majd abból teremt sokkal nagyobb és igazságosabb sikertörténetet. Hullákat sikerült, jólétet nem, az igazságot meg azóta is szeretnék elérni a túlélő áldozatok és leszármazottaik. A "jó" kommunizmus (ha létezhet ilyen) megoldása következésképpen: önerőből, szabadon, a közösségi autonómia keretein belül kell vele próbálkozni. Bárki deklarálhatja ma is, hogy kommunista kisközösséget alapít, ahogy más lángossütő vállalkozást, és aztán boldoguljon vele önerőből, adót fizetve, a szabad kapitalista összkereten belül.
A lelkes szerző fogjon össze a barátaival, és "Apjuk" útmutatása alapján hozza létre a kisközösséget, amin bemutatják a modell sikerét. Nulláról, azaz saját vagyonból, teljességgel önerőből, mások belerángatása nélkül. Ha a modell működik, az feltűnő és vonzó lesz. Ha nem működik, az meg tanulságos - már annak, aki tanul az ilyesmiből.
Nem világos, miért kell a szabadsággal összeegyeztethető "igazi" kommunizmusról mindig csak írni, előadni, fantáziálni értelmiségi vadászmezőkön ahelyett, hogy alulról, szabad egyének körére korlátozva megvalósítanák. Rajta, lássuk, mire mennek vele. A szerző Budapest VIII. és IX. kerületében népszerűsíti az elgondolásait, önerős kommunista kisközösséget ott is létre lehet hozni, mondjuk Nyóckilencker Tele-Komm Bt. néven. Ha egy-két éven belül nem jön létre, a maga módján az is tanulsággá válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése