Miközben a fejlett világ Ukrajnának szurkol Oroszország ellen, előbbi az elhúzódó értelmetlen háború perverz logikája szerint sorozza be és küldi húsdarálóba a kárpátaljai magyarokat.
Egy olyan "hazáért" és annak "dicsőségéért" kellene meghalniuk, amely erővel asszimilálja őket, korlátozza őket az anyanyelvük használatában, az anyanyelvi oktatásban és a kulturális identitásuk megélésében.
Ez a különbség álmok és valóság között: álmodban támogathatod Ukrajnát úgy, hogy az igazságosság piedesztálján érzed magad; a gyakorlatban viszont ennek során kénytelen vagy helyeselni sőt szentesíteni többek között a kárpátaljai magyarok elleni visszaéléseket. Ha pl. német vagy, okoskodhatsz úgy, hogy melyik a nagyobb létszám, bár már ez is necces és minimum képmutatásgyanús. Magyarként viszont nem hagyhatod a testvéreidet magukra a bajban, ha tükörbe akarsz nézni.
Ha csak arra figyelünk, mit követnek el az orosz megszállók az ukránok ellen, követhetően fekete-fehér a kép. Ha hozzá vesszük, mit követnek el az ukránok a saját kisebbségeik ellen, akkor már bonyolódik a megítélés, és drámaian lecsökken az ukrán erkölcsi előny.
Általános emberi kötelességünk kimondani: az "ukrán dicsőség" örve alatt alávaló támadássorozat zajlik a kárpátaljai magyarok ellen. Csak az ukránokon múlik, mikor hagynak fel vele, és válnak végre méltóvá a függetlenségre - legyen mindkettő mielőbb.
Egyébként szavuk sem lehet, ha a Gondviselés úgy mér nekik, ahogyan ők mérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése