Nincs egyszerű recept a keresztények és a világ kapcsolatára, illetve ami egyszerű, az nem működik. Háromféle forgatókönyvet fogok elemezni, a köntös témájára.
Abból a tanításból indulok ki, hogy akinek két köntöse van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs. (Lukács 3, 10-11) Ez eredetileg alámerítő János szociális tanítása, de Jézus is ugyanígy gondolkodott, ilyen alapon került be a javak megosztása elvárásként az evangéliumba. Lássuk a három forgatókönyvet.
1. forgatókönyv: a keresztények mindenben a világ szerint élnek. Ez aligha tartható recept, hiszen Jézus a javak halmozása, az evés-ivás és a kicsapongó életmód ellen beszél. Ha a kezed/szemed rosszra vinne, vágd le, szúrd ki - mondja keleties túlzással. Világos, hogy a világi életmódhoz képest egy keresztény köteles a tíz parancsolatnak megfelelő önmérsékletre törekedni, azaz NEM tenni egy sor olyan dolgot, amelyet a földi (és csak a földi) világban élő ember ösztönösen megtesz, és nem tart helytelennek. Aki zabolázatlan ösztönből él, annak vagy száz köntöse lesz, mert embertársaival nem törődve halmozza a javakat, vagy nulla köntöse lesz, és a jólelkű embertársaktól remél majd köntöst kapni. Jézus tanítása kizárja ezt a forgatókönyvet.
2. forgatókönyv: a keresztények a világgal szöges ellentétben élnek. Ez már valódi lehetőség. A keresztény ember megteheti, hogy teljesen elfordul a világtól, és úgy él, mintha máris a másvilágon, praktikusan fél lábbal a sírban, lenne. Javakat nem gyűjt, mindenét elosztja, és példásan önmegtartóztató életet él. Ezzel három komoly gond van: alkatilag kevés ember alkalmas rá; nem vonzó példa, ezért kihalásra van ítélve; és nem eredményez elosztható köntöst. Ki szeretne a nászéjszakáján példásan önmegtartóztatni? Ki szeretne minden ünnepen gyomorbajos arccal üldögélni, nehogy túlzásba essék? Aki alkatilag nem fakír, az csak képmutatással tudná fenntartani a fakírság látszatát. Ki szeretne szorgalmasan dolgozni azért, hogy sose maradjon két köntöse - illetve ki szeretne ilyen férjet / feleséget / apát / anyát? Az embertársak túlszeretése szeretetlenség a szerettek felé. A fakír keresztények gyerekei hitehagyók lesznek. Ez az első pillantásra vonzó forgatókönyv Jézus legalább két tanításával is szembemegy: így nem lesz minden nép Jézus tanítványa, és aki így él, az nem szereti úgy embertársait, mint önmagát, mert önmagát nem szereti úgy, mint embertársait. Harmadsorban, elássa a tálentumait, ami szintén probléma lehet.
3. forgatókönyv: a keresztények önmagukat embertársaikkal azonos mértékben szeretve élnek a világban. Nem vetik meg a földi örömöket, de nem is feledkeznek bele a földi örömökbe. Nem utálják a földi javakat, de nem élnek kizárólag a földi javaknak. Kamatoztatják a tálentumaikat, de a kamatot (és a kamatoztatás módszertanát) másokkal is megosztják. Szorgalmasan dolgoznak, és nagy önfegyelemmel NEM osztják szét a javaiknak azt a részét, amelyet meg kell tartaniuk ahhoz, hogy az életmódjuk vonzó példává váljon. Hol köntöst, hol halat, hol meg hálót és halásztanfolyamot osztanak. Vegyünk példát boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról, aki nem osztotta szét bután, hanem okosan jóra használta a vagyonát. Ezzel a forgatókönyvvel a kereszténység globálisan követendő mintává válik, Jézus, a judaista Messiás tanítása szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése