Húsz liberális humanista téveszme 12. rész

Újévben új lendülettel


12. téveszme: A világ megérthető és javítható formalista panelekkel

Ezzel szemben a valóság az, hogy a világ csak a tartalomra figyelve érthető meg és javítható.

A formalizmus előnye az egyszerűség, a hátránya viszont, hogy rengeteg problémát okoz a világban. A „helyes" formákban gondolkodó ember sablonokat alkot/alkalmaz, amelyeket ráerőltet a valóságra, akár passzolnak, akár nem. Képletesen: fog egy kalapácsot, és attól kezdve mindent szögnek lát maga körül.

Formalista gondolkodást tükröz például az emberi „jogok" rendszere, a jogállamiság, a szólásszabadság, a „szabad" piac, az egyenlő bérek elképzelése, és még annyi más házgyári panel a világról. Közelebbről megvizsgálva mindig kiderül, hogy ezek a sablonok fiktív konstrukciók, amelyek eredetileg tartalmi előnnyel jártak, ám az eredeti kontextusukból kiemelve eltorzulnak (vulgarizálódnak), és haszontalanná, sőt károssá válnak. Az úgynevezett emberi jogokról évekig lehetne parttalanul vitatkozni, e rövid írás céljára olyan formalista rendszert választottam, amelyről egy perc alatt belátható, hogy elvileg működhetne, csak gyakorlatilag nem működik.

A logikai következtetések, pontosabban a téves érvelések modelljén fogom illusztrálni a formalizmus kudarcát. A szakirodalom húsz-harminc elterjedt érvelési hibát tart számon. Például amikor értelem helyett az érzelmekre apellálunk, a következtetésből vezetjük le a kiinduló állítást, egymásból nem következő érvekkel jutunk álkövetkezetésre, elfogadottnak vesszük a kritikailag vizsgálandó következtetést, meghamisítjuk mások érvelését, és a hamisítványt cáfoljuk, stb. Közéleti vitákban nagy örömmel szokás lecsapni ezekre a vélt vagy valós érvelési hibákra. Miért is? Azért, mert a formalisták úgy vélik, hogy a következtetés akkor, és csak akkor, helyes, ha formailag helyesen értük el. Tévednek.

Egy gondolatmenet végpontja mindig önmagában (is) vizsgálandó. A formailag hibásan elért következtetés nem automatikusan hibás. Vagy helyes, vagy helytelen, ám ezt nem a levezetés formája, hanem a valóságismeretünk alapján tudjuk véleményezni. A formai hibával elért következtetés helytelenségét adottnak venni maga is logikai hiba, angol neve: the fallacist's fallacy (az érvelési hibára hivatkozás mint érvelési hiba). 

Ha a logika zárt rendszer lenne, akkor helyes érvelési formákkal helyes következtetésekre jutnánk vele, helytelen érvelési formákkal meg helytelen következtetéseket vonnánk le. Ez azonban nincs így. Példa: Lajos, aki unszimpantikus, és sokat hazudik, azt állítja, hogy ma reggel felhős volt az ég, tehát kettő meg kettő négy. Helyes vagy helytelen ez a kétes úton elért, és szintén kétes úton vitatott következtetés? A következtetés helyességéről csak a tartalmat (2+2= ?) megfontolva tudunk véleményt formálni. Beláthatjuk, hogy semmiféle formai megfelelésre törekvés nem helyettesíti a tartalom érdemi vizsgálatát. Ez nem csak a logikára, hanem az élet minden területére érvényes.

Néhány aktuális példa

1. Irakban jogállami demokráciára van szükség ahhoz, hogy az ország újra élhetővé váljon? A jogállam és a demokrácia üres formája aligha oldja meg a tartalmi problémákat. Mivel Irakban hiányzik a jogállamiság és a demokrácia tartalma iránti elkötelezettség, a formákkal visszaélnek, és a jövőben is vissza fognak élni. Okosabb lenne az elérendő tartalomra koncentrálni, és belátni, hogy Szaddam idejében Irak nem volt jó hely, mégis jogállamibb és demokratikusabb volt a mai állapotnál. Ugyanez a helyzet Szíriában és Afganisztánban. Minél nagyobb a nyugati nyomás a jogállami demokratikus formák bevezetése érdekében, annál távolabb kerülnek ezek az országok a jogállami demokrácia tartalmától.

2. Magyarországon a szabad piacgazdaság kiépítése hozna gazdasági fellendülést? A szabad piacgazdaság formája akkor használ, ha van hazai tőke és gazdaságfejlesztési elkötelezettség. Ha ezek valamelyike hiányzik, akkor a forma nem vezet tartalomhoz, hanem a tőkeerős gazdasági csoportoktól való függést alakít ki. A szabad piacgazdaság helyett gazdasági rabság lesz az eredmény, amit a tartalomra figyelve aligha szeretnénk. Amennyiben a magyar állampolgárok lehető legszélesebb rétege számára előnyös gazdasági fellendülés a célunk, a hazai tőkeerőt és vállalkozó szellemet kell erősítenünk akkor is, ha ez formálisan bírálható, sőt felszínesen helytelennek tűnik. Ésszerű megközelítésben nem a forma, hanem a tartalom számít.

3. Magyarországon növelni kellene a sajtószabadságot? Formálisan talán igen, hiszen nemzetközi szervezetek, jelentések, mutatók és rangsorok követelik ezt. Tartalmilag viszont aligha, mivel még a mai állapot is a bal-liberális oldalnak kedvez. Ha engednénk a formális követeléseknek, az nem valódi sajtószabadságot eredményezne, hanem bal-liberális hegemóniát. Franciaország és Németország esete mutatja, hogy ez mit jelent: jobboldalinak lenni nyugaton párialét. Bármit is gondol erről az utca embere, a csendes választói többség, sajnos nem tudja elmondani. Jobboldali véleményt kifejteni nyugaton ciki, szalonképtelen, kipellengérezendő. A formális sajtószabadság eredménye véleménydiktatúra az egyik oldal számára, véleményrabszolgaság a másik oldal számára. Ha tartalmi sajtószabadságot szeretnénk, akkor hosszú távon ellen kell állnunk akár az összes nemzetközi szervezet, jelentés, mutató és rangsor nyomásának.

4. Minden demokráciában be kellene vezetni a melegházasságot, akár a többség tiltakozása ellenére? Formális megközelítésben: minden ember összeházasodhat a jogilag cselekvőképes szerelmével. A melegek tartalmi boldogsága érdekében ez mégsem tűnik célszerűnek. A nyugati országok jelentős részében már bevezették a melegházasságot - tiltakozik is ellene az ottani társadalom közel fele, és egyre nő a melegügyben kőkonzervatív álláspontú bevándorlók aránya. Néhány éven belül a többség a melegházasság ellen fordul, és nincs az a médiadiktatúra, amelyik tartósan el tudná nyomni a csendes többség hangját. A létező problémákat letagadó véleménydiktatúra csak a szélsőjobbot erősíti. A melegházasságot számos országban el fogják törölni. Egy-két helyen talán mutatóba megmarad, hogy aki melegházasságot akar, ott megkaphassa. Ha  minden demokráciában bevezetnénk, akkor ehhez antidemokratikusan el kellene nyomni a többséget, és egyrészt milyen alapon, másrészt minek, ha a melegházasságnak úgysem lesz jövője? A melegházasság mindenhol kőkonzervatív bevándorlók befogadásával jár együtt, ami önsorsrontó kettős hiba: 1. a főhatást hamar elnyomja a mellékhatás; 2. a főhatás átmeneti, míg a mellékhatás tartós. Hamarosan nem lesz melegházasság, ám marad a konfliktus a kultúridegen bevándorlókkal. Ha a tartalmi jólétre, így a melegekére is, figyelünk, ez nem kívánatos megoldás.

Összefoglalva: a formális sablonokat erőltetve esélyünk sincs megérteni a világot, amely így rosszabbá válik általunk. Ha jobbá szeretnénk tenni, a tartalomra kell figyelnünk.