Ezzel szemben a valóság éppen fordított, a kereszténység tartja kordában a nacionalizmust és az antiszemitizmust, a kereszténység visszaszorítása pedig erősíti mindkettőt.
A reformáció előtt Európa egységes keresztény keretben élt, közös latin nyelvvel. A nyelvi öntudatra ébredés a reformáció bibliafordításaival kezdődött, ekkor még pozitív jelleggel. A nyelvi-kulturális közösségek nacionalista törekvései pedig a francia forradalommal indultak el, immár negatív formában. Ez a más népek ellen irányuló, negatív nemzettudat vezetett az első és második világháborúhoz - a francia forradalom áttételesen több tízmillió ember halálát okozta. A kereszténység ezzel szemben a nemzettudatnak nem forrása, hanem féken tartója.
Jézus egyetemes tanítást adott, miszerint semmilyen népnek nincsenek előjogai más népekkel szemben - így az Ószövetség szerint kiválasztott zsidó népnek sincsenek. Hogyan illik ebbe a keretbe a nacionalizmus? Sehogy. Az egészséges, közösségmegtartó nemzettudat azonban beleillik Jézus tanításába, így keresztényként csakis pozitív nemzeti identitásra juthatunk. A más népek ellen forduló nacionalizmus valláspótló termék a lelkiség érvényes formáját elveszített tömegek számára. A nacionalizmus féken tartásához erősíteni kell a kereszténységet a közéletben, mert a kereszténység kiszorulása fokozza a nacionalizmust.
Mi az összefüggés a kereszténység és az antiszemitizmus között? A kereszténység definíció szerint nem lehet antiszemita, hiszen maga is judaista irányzat. Jézus mint judaista Messiás elfogadása / elutasítása eredetileg egy zsidó-zsidó vita, a judaizmuson belüli szakadás. Ahogy a zsidókat nem nevezzük antiszemitának a kereszténység mint judaista alternatíva elutasítása miatt, úgy a keresztényeket sem nevezhetjük antiszemitának a zsidó Messiás elfogadása miatt. A judaizmus messiásváró és messiáskövető irányzata között 2000 éve tart a vita, de ez a vita kizárólag a Messiásról szól. A messiásvárók eleinte eretnekként üldözték Jézus követőit, majd kiközösítették őket. A messiáskövetők ezzel szemben mindig türelemmel fordultak a messiásvárók felé, remélve, hogy előbb-utóbb elfogadják Jézust Messiásnak. És ha nem, abba sem kell belehalni itt, a földön, mert a messiásvita megoldása Istennél van.
A keresztények a történelem folyamán nem üldözték, hanem befogadták, és védték a zsidókat az üldözéstől. A nacionalizmushoz hasonlóan az antiszemitizmus is valláspótló termék. A messiáshitet elveszítő tömegek fejében leegyszerűsödik a messiásvita, tévesen csak annyira emlékeznek, hogy „a zsidókkal probléma van". Az antiszemitizmus visszaszorításához erősíteni kell a kereszténységet a közéletben, mert a kereszténység kiszorulása fokozza az antiszemitizmust.
Tény, hogy amíg létezik kereszténység, addig lesz közösségmegtartó identitás, és garantáltan lesz messiásvita is, amely itt, diaszpórában, hátrányos a messiásvárók számára. Ez így fair, Izraelben ők élvezik a messiásváró hazai pálya előnyét. A nyugati civilizáció sikerét biztosító keresztény alap miatt a messiásvitát nem lehet megspórolni. Ha nincs messiásvita, nincs nyugati civilizáció, de a vita megoldását a hívő felek Istenre bízzák, a nem hívők pedig magukat zárják ki belőle. A liberális humanista idealisták elutasítják a közösségeket és a messiási tanítást, ezért érzik úgy, hogy a kereszténység az útjukban áll. Csakhogy a liberális humanista idealisták több tízmillió ember haláláért felelnek, és ha szembenéznek a téveszméikkel, rá kell jönniük, hogy a kereszténység visszaszorulása nem „meghaladáshoz", hanem tömeges erőszakhoz, népirtáshoz, világégéshez vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése