Ezzel szemben a valóság az, hogy temérdek jó akaratú ember rontja a világ állapotát, mert a világot csak a tetteink eredményére figyelve tehetjük jobbá.
Több adat is utal arra, hogy a világraszóló jó szándékból fő szabályként nem lesz világraszóló eredmény. Ha a szándék elég lenne a sikerhez, a világot már sok millióan megváltották volna, minden kocsmában hetente többen is tesznek rá kísérletet. A repülést már sok ezer éve feltalálták volna, és réges-régen lenne antigravitációs eszközünk. Csakhogy a szándékból a legritkább esetben lesz nagy szabású pozitív eredmény.
A világot azért váltotta meg egyedül Jézus, a judaista Messiás, a repülőgép azért viszonylag friss találmány, antigravitációs eszközünk pedig azért nincs még, mert a szándék legtöbbször NEM elég az eredményhez. Sőt a nagy léptékű emberi ambíció Isten nélkül általában fordított eredményhez vezet.
A francia forradalmárok szándéka az volt, hogy „felvilágosult" renddel jobbá tegyék a világot. E helyett össznépi vérengzést váltottak ki, amelynek nagyrészt maguk is áldozatául estek. A kommunisták szándéka az volt, hogy igazságosabbá tegyék a fejlett kapitalista társadalmakat. E helyett véres diktatúrákat hoztak létre néhány fejletlen agrárkapitalista országban, ahol azóta is sírnak az emberek, ha a kommunistákra gondolnak. A szocialisták szándéka az volt, hogy meghaladják a kapitalizmust. E helyett labdába sem rúgtak a világgazdaságban, és amikor megbuktak, nagyobb volt az országaik lemaradása, mint amikor kezdték. A bal-liberálisok szándéka, hogy kiszorítsák a szélsőjobbot a politikai színtérről. E helyett erősítik a szélsőjobbot, amely pont akkor él és virul, amikor a bal-liberálisok kormányoznak. A „felvilágosult" értelmiségiek szándéka, hogy a szerintük helyes irányba tereljék a közbeszédet. E helyett elcenzúrázzák, hogy mit gondolnak valójában az emberek, és helyzetbe hozzák az utca emberének indulatait képviselő szélsőjobbot. Az évezredek szándék - eredmény mérlege siralmas.
A szándéketika egyetlen kategóriában használható: gyerekek esetén. Ők próba-szerencse alapon tanulják a valóban erkölcsös kimenetelű viselkedést. A felnőttek már nem a szándékukért, hanem a tetteik következményeiért felelnek. Az „én csak jót akartam" jogilag cselekvőképes egyének esetében enyhítő körülmény lehet, de a felmentéshez nem elég jó védekezés.
Ha Kant erkölcsi modelljének megfelelően jobbá akarjuk tenni a világot, a cselekedeteink eredményére kell összpontosítanunk. A helyzet pikantériája, hogy Kant maga is szándéketikus volt, nem valósította meg következetesen a saját modelljét. Mi azonban már okulhatunk az elődök tévedéséiből, ideje áttérnünk a következményetikára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése