Jó keresztény ember volt ő, bibliai értelemben szerette embertársait? Fiatalon kicsapongott, mint Janus Pannonius, csak nem publikált erről pajzán verseket.
Míg választ keresünk, el kell döntenünk, hogy a mechanikus szeretetpanelt (oszd szét minden vagyonodat, punktum) tartjuk-e bibliainak, vagy a vérző szívű majomszeretetet (amid nincs, azt is add együtt érzően másoknak), vagy az embertársak helyzetén ténylegesen javító szeretetet. Ha Batthyány-Strattmann 1 házasságon kívüli és 12 házasságon belüli gyermek nemzése helyett szüzességi fogadalmat tesz, akkor nagyobb kereszténynek tartanánk? Ha a gazdag ifjú esetéből okulva egyszerűen szétosztja a vagyonát, az új tulajdonosok vajon több szegényt gyógyítottak volna belőle? Ha lemond a címeiről, hasznosabb lehetett volna a kortársai számára? Jobb keresztény lett volna, ha ad a környéken lakóknak, mai pénzben, fejenként húszmilliót, hogy szükség esetén abból gyógyíttassák magukat?
Milyen példát kövessünk: Batthyány-Strattmanét, és használjuk jóra a szemérmetlenül nagy vagyonunkat, vagy egy mechanikus olvasat legyen a bibliai szeretetideálunk? Melyik megközelítés használ többet a világnak, az üdvösségnek, az emberiségnek, és nem utolsó sorban, a keresztények világbeli megítélésének?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése