Húsz liberális humanista téveszme 20. rész

20. téveszme: reális emberképpel rendelkezünk

Ezzel szemben a valóság az, hogy az évszázadok során egyre többet tudtunk meg magunkról és a működésünkről, a legpontosabb emberképünk mégis 2000 éves, azóta csak rontani tudtunk rajta.

A legpontosabb emberkép az a személyiségmodell, amely lehetővé teszi, hogy a jó szándékunkból a lehető legjobb eredmény legyen. Ha reális az emberképünk, akkor megértjük a magatartásunkat, a vele kapcsolatos problémákat, és sikeresen tudunk beavatkozni a problémák megoldása érdekében. Ezt a reális emberképet Jézus, a judaista Messiás tanította, ehhez képest minden „továbbfejlesztés" csak pontatlanságokat és tévedéseket hozott.

A sorozat záró részében vizsgáljuk meg, milyen személyiségmodellekkel kísérleteztünk eddig, és miért csak egyféle modell vált be.

1. A Jézus előtti judaista emberkép: a teremtés rendje szerint egyesek felsőbb rendűek ketteseknél, és kedvük szerint bánhatnak velük, mégpedig kettesek érdekében. Ha egyesek vannak felül, az üdvös mindenkinek, ketteseknek is.

2. A Jézus előtti gój emberképek: ezerféle van belőlük, de egyik sem törekszik teljességre. Megelégednek annak levezetésével, hogy x törzs valamilyen véletlen folytán szebb, jobb és erősebb minden más törzsnél, aztán a többi majd harcban dől el.

3. A Jézus utáni judaista (keresztény) emberkép: senki sem tökéletes, senki sem „igaz", senki sem bűntelen önerőből. Az ember csak Isten mércéjéhez igazodva és embertársait önmagaként szeretni igyekezve tud kiteljesedni.

4. Felvilágosodáskori emberkép: az ember maradéktalanul racionális, önmagában és önmagától jó.

5. A freudi emberkép: az ember felesleges gátló ösztönökkel terhelt, ezektől megszabadulva teljesedhet ki.

6. Homo hitlericus: az erős legyőzi a gyengét, aki választhat, hogy védekezik és győz, vagy meghal. Ez esetben megérdemli a halált.

7. Homo sovieticus: az ember tökéletesen önzetlen és belátó közösségi lény. Aki nem, az pusztuljon el, nem illik a képbe.

8. Homo americaniensis: az ember a lelke mélyén öntevékeny és demokrata. Aki nem, az fogságot vagy halált érdemel.

Ha megnézzük, melyik embermodellből mi következik, és melyik milyen hatást gyakorol a világra, azt látjuk, hogy a jézusi emberkép a legpontosabb.

Kézenfekvő, hogy jó szándékaink ellenére azért nem javítottuk eddig a világot, mert pontatlan embermodellben gondolkodtunk. Ahogy rossz tervrajz alapján nem lehet jól autót szerelni, rossz embermodell alapján nem lehet embert és társadalmat karbantartani.

Mivel manapság minden nyugati, aki valamiféle embermodellben gondolkodik, a fentiek valamelyikét használja, az egyes változatokhoz hibajavító kiegészítéseket kell tennünk, hogy reálissá és működőképessé váljanak.

1. A Jézus előtti judaista emberkép, azaz a mai rabbinikus judaista emberkép kiegészítése: nincsenek kiválasztottak, a kiválasztottság értelme és funkciója - ha valaha volt - megszűnt. Mindenki embertárs, mindenki igyekezzen Istenre figyelve úgy szeretni embertársait, mint önmagát. Ez a judaista küldetés beteljesítése, más néven: messiáskövetés vagy kereszténység.

2. A felvilágosodáskori emberkép kiegészítése: az ember csak hellyel-közzel racionális, és önmagától nem jó, ehhez Istenre kell figyelnie.

3. A freudi emberkép kiegészítése: az ember gátló ösztöneire a közösség sikere érdekében van szükség. Kiteljesedni csak Istenen át az embertársainkat önmagunkhoz hasonlóan szeretni igyekezve lehet. Más útvonalon sem embertársainkat nem fogjuk jól szeretni, sem kiteljesedni nem tudunk.

4. A homo hitlericus modell kiegészítése: az erős dolga nem legyőzni, hanem Istenre figyelve sikerre segíteni a gyengét.

5. A homo sovieticus modell kiegészítése: az ember csak hellyel-közzel belátó, ezért az önérdekén keresztül ösztönözhető közösségbarát magatartásra, amihez nem a társadalomra, hanem Istenre és az embertársakra kell figyelnie.

6. A homo americaniensis modell kiegészítése: csak a Jézust követő ember mércéje demokratikus, senki másé nem az. Az emberiség többsége nem öntevékeny, és ha szabadon választhat, akkor nem szabadságot és nulláról újragondolt önkormányzatiságot szeretne, hanem a kiteljesedését segítő hagyományt, közösséget és rendet tartó, tekintéllyel bíró vezetőt.

Döbbenetes belegondolni, hogy a nyugati szövetségesek azért bombázzák a közel-keleti régiót, mert úgy hiszik, hogy ott homo americaniensisek élnek, akiket elég megszabadítani néhány „rossz fiútól", és minden szép lesz. Több százezer katonai és polgári áldozat után sem hajlandók tudomásul venni, hogy a „rossz fiúk" nem fogynak el, a munkafeltevésük téves. A közel-keletiek nem öntevékenyek, és nem akarnak demokráciát. Az emberiség nagy családjához csak Jézuson keresztül tudnak csatlakozni, és soha nem lesz belőlük homo americaniensis, ahogy az emberiség többségéből sem.

A sorozatom véget ért. Bízom benne, hogy sikerült elősegítenem a világromboló liberális humanista téveszméktől való szabadulást.

Ha a Jézus által tanított Isten- és embertársközpontú modellt alkalmazzuk, jobb lesz általunk a világ. Minden egyéb esetben pedig rosszabb. Ismerjük meg önmagunkat, döntsünk a jó mellett, tegyük jobbá a világot.