Húsz liberális humanista téveszme 16. rész

16. téveszme: minél több dolgot bízunk szakemberre, annál jobban járunk

Ezzel szemben a valóság az, hogy csak azt érdemes szakemberre bízni, amihez bárki ért.

Minél kevesebb a reneszánsz típusú ember, annál rosszabb ötlet „szakemberekre" támaszkodni.

Ha tudok kertet ásni, fűtést szerelni, házat építeni, főzni, takarítani, asztaloskodni és autót szerelni, érdemes azzal foglalkoznom, ami ezek közül a legjobban, legeredményesebben megy. Tegyük fel, ez a házépítés. Jól járok, ha egyfolytában házakat építek, és arra bízom a kertásást, aki e téren érzi magát a legeredményesebbnek. Így ő is jól jár. Ez a szakosodás logikája. Kiválóan működik, mindenki előnyére, amíg nagyjából tudjuk és értjük, mit bízunk egymásra.

A mai túlszakosodott világban azonban gyakran fogalmunk sincs, mit adtunk a „szakember" kezébe, így azt sem tudjuk, vajon az illető tényleg szakember-e a kezébe került témában. Olyan szerencsés vagyok, hogy a tágabb ismeretségi körömben van keresztény befektetési bankszakember és pénzpiaci szakember is. Egyiküket megkérdeztem a svájci frankban felvett hitelekről, így értesültem, hogy a szakmában mindenki tudja, mert alaptétel, hogy a svájci frank menekülővaluta, válság idején szeszélyes kilengésekkel. Csak egy bolond köt pont ilyen valutához hosszú távú hitelt. Lehet, hogy ezt a szakmában mindenki tudja, a döntéshozók közül meg senki sem? Megkérdeztem keresztény pénzpiaci szakember ismerősömet, hogy mit gondol a Zeitgeist című propagandafilm mesterséges pénzteremtéssel kapcsolatos állításairól. Azt válaszolta, hogy a filmbeli felvetés butaságnak tűnik, ám a pénz elmélete annyira bonyolult, hogy valójában senki sem tudja, mi a pénz, hogyan keletkezik, és mi határozza meg a mennyiségét. Ahhoz képest, hogy senki sem tud felelni az alapkérdésekre, könnyedén rábízzuk a pénzügyeket úgynevezett szakértőkre, és csodálkozunk, hogy még azt is elrontják, amihez elvben mindenki ért. Harmadik élményem e téren egy neves baloldali közgazdász értékelméleti dolgozata. Az illető, aki tíz másodperc alatt több modern közgazdászt tud felsorolni a vonatkozó elméletekkel és képletekkel együtt, mint ahány rokonom neve ugyanennyi idő alatt eszembe jut, papírra vetett egy általánosnak szánt értékelméleti fejtegetést, amiből világos volt, hogy még Arisztotelészt sem olvasta a témában. Amint kilépett a „szak"közgazdaságtan szűk ketrecéből, bizonytalanná és esetlenné vált, mint a versbeli albatrosz a hajó fedélzetén. Azóta meggyőződésem, hogy mindannyiunknak foglalkoznunk kell a gazdaság és a pénzügyek alapvető összefüggéseivel, mert balgaság olyat bízni másra, amihez mi sem értünk, meg jó eséllyel ő sem, pedig papírja van róla, és nagy fizetést kap érte. Számunkra meglepő lehet, hogy az általános műveltség terén lebecsült amerikaiak mennyivel felettünk állnak gazdasági-pénzügyi műveltségben. Ez is a jóléti különbség egyik tényezője.

Az egészségügyben ismert a keleti gyógyászat egész emberre kiterjedő megközelítése, az energiaáramlás, az önszabályozó folyamatok holisztikus helyreállítása, szemben a nyugati gyógyászat szervekre, sejtekre, sejtdarabkákra, molekulákra és vegyületekre bontó megközelítésével. A különbség törvényszerű, hiszen keleten évezredek óta az élet egészében és önálló egységekben gondolkodnak, míg nyugaton évezredek óta gépekben és alkatrészekben fogalmazzuk meg a világot. Utóbbi technikai fölényhez és túlszakosodáshoz vezet, előbbi viszont jobban látja az ember mint egész értékét. Szerencsére nem kell vagy-vagy alapon választanunk a két módszer között, elég tudatosan kezelnünk, hogy hol ez, hol az eredményesebb. Ha szervizbe visszük az autónkat, eszünkbe sem jut a szakosodás lehetősége. Átadjuk a járművet az összes problémájával együtt, és egyben kérjük vissza, miután az összes problémát megoldották. Nem visszük haza második sebességfokozat nélkül. Ha emberszervizbe (kórházba) visszük magunkat, eszünkbe sem jut a holisztikus megközelítés lehetősége, engedelmesen hurcoljuk releváns szerveinket szakrendelésről szakrendelésre, és miután mondjuk, a gyomrunkat rendben tudjuk, simán hazamegyünk anélkül, hogy a tüdőnket is rendbe hozták volna. Azzal majd máskor, másik szakrendelésen foglalkoznak. Óriási különbség az autószervizhez képest, ezért érdemes felderíteni és kiaknázni a holisztikus keleti gyógyászat, valamint a homeopátia lehetőségeit. Nem kell főorvosnak lennünk ahhoz a belátáshoz, hogy minél kevesebb műanyagot eszünk meg, minél kevesebb mérget lélegzünk be, annál kevesebb vegyszerrel kell majd kezelnünk ezek ártalmait. Friss hír a BBC-től: brit kutatók arra jutottak, hogy a prosztatarákot valószínűleg eredményesebben fejleszti vissza a testmozgás, mint a kemoterápia, amely elegendő testmozgás esetén feleslegessé válik. Ez is egy holisztikus lehetőség.

Ha az erdő minden fájához szakértőt képzünk, ki lesz az erdő szakértője? Az erdész. Ha az emberi élet minden néven nevezhető területéhez szakértőt képzünk, ki lesz az emberi élet egészének szakértője? A filozófus, a teológus, az etikus - mondhatnánk elméleti alapon. Csakhogy a gyakorlatban a filozófus pont az élethez nem ért, a teológus nem foglalkozik valós emberekkel, az etikust pedig kevéssé érdeklik a tényleges cselekedetek. Ki lesz akkor a filozófia, a teológia, az etika általános szakértője? A bölcs ember. Hol képeznek bölcs embereket? Sehol. Bölcsészdiploma van, bölcsemberi diploma nincs.

Úgynevezett szakemberek helyett sürgősen sok-sok bölcs emberre van szükség. Igyekezzünk bölcs emberré válni. Menet közben kiderülhet, hogy mintegy mellékhatásként, számos kérdés szakértői is leszünk. Vagy legalább tudni fogjuk, mit bízunk szakértőre, és fel tudjuk mérni, hogy ért-e hozzá.

Ez különösen azért fontos, mert nyakunkon a gépesített jövő, amelyben robotok és automaták szolgálnak ki bennünket (ez jó), és amelyekhez, ha nem vigyázunk, csak egy szűk elit ért majd (ez rossz). Az általános jólét egyre nő, az ember általános hasznosság- és igazságosságérzete pedig egyre csökken. Több milliárd ember csak akkor nem fogja magát feleslegesnek, lötyögőnek, céltalannak, frusztráltnak és kisemmizettnek érezni ebben a jövőben, ha általános rálátást szerzünk az élet lehető legtöbb területére. Szerezzünk. Fogjunk hozzá, még ma.