Ezzel szemben a valóság az, hogy a világ épp a „jó akaratú" emberek miatt nem elég jó.
Általános meggyőződés például, hogy az Egyesült Államok nem békét, hanem olajat akar Közel-Keleten. Ebből annyi igaz, hogy rengeteg olajra van szükség ahhoz, hogy a világgazdaság működhessen, az autók közlekedhessenek, a repülőgépek - többek között a fapados járatok - repülhessenek. Ezt a rengeteg olajat viszonylag stabil áron kellene biztosítani, mert az ingadozó árak bizonytalansági tényezőként zavarják a gazdaság működését. Meglepő módon, mindegy, hogy ez az ár hordónként 20 vagy 150 dollár. A termékek árának ez nem meghatározó tényezője. Naiv feltevés, hogy az Egyesült Államok azért van jelen a közel-keleti konfliktusokban, hogy az olajár inkább a 20 dollár körüli végen legyen. Azért naiv, mert nem számol az amerikai kitermeléssel, amely kb. 60 dollár felett rentábilis. A mai alacsony olajár több tízezer amerikai megélhetését veszélyezteti, és senkinek sem érdeke igazán. Nem ez a közel-keleti jelenlét oka, hanem Francis Fukuyama amerikai politológus jóslata arról, hogy a demokrácia hosszú távon világméretű győzelmet arat minden más politikai berendezkedés felett. Többek között ez a jó szándékú prognózis teszi tönkre pillanatnyilag a régiót.
Szintén általános meggyőződés, hogy az „olajlobbi" akadályozza az olaj kivonását a világgazdaságból. Az „olajlobbi" miatt nincs olcsó hidrogénautó, elektromos repülőgép, és így tovább. Valójában ha megfelelő műszaki megoldások léteznének, akkor rég hidrogénautóval járnánk, és törhetnénk a fejünket az olajfüggő országok helyzetének megoldásán. Az olaj számukra áldás és átok: belőle vegetálnak, ám nélküle egy kis öntevékeny iparkodással sokkal jobban élnének. Csak viszonylag nehéz 45 fokos hőségben öntevékenyen iparkodni. Képzeljük el, mivel foglalkoznának olajbevétel nélkül az érintett társadalmak. Olajon kívül van ott még... Mi van ott még? Homok, sivatag, pálmafa, datolya, teve, vasbeton, AK-47, harcos indulat. Kihagytam valami fontosat? Képzeljük el, mi lesz ott az olaj utáni világban, legalábbis rövid-közép távon, amíg megszokják az öntevékeny iparkodást. Láthatóan nem az „olajlobbival" van itt baj.
Mi a helyzet a fegyverlobbival? Az már csak létezik, és rontja a világot, nem? Kétségtelenül érdeke a hadiiparnak, hogy valahol legyen konfliktus, úgy gyorsabban pörögnek a készletek. A hadiipar azonban - ellentétben a katonai fölénnyel - nem egyetlen országban összpontosul. Az Egyesült Államok rendelkezik a világ legjobb fegyvereivel, de ha egyik pillanatról a másikra nulla fegyvert adna a konfliktusokhoz, akkor mi történne? Boldogan adna fegyvert Oroszország. Mi lenne, ha leállna? Átvenné a helyét Kína. És ha Kínát is meggyőznénk? Akkor a franciák szállítanának. És ha őket is jobb belátásra térítenénk? Akkor a csehek, és így tovább. Ha mindenkit lebeszélnénk a fegyverszállításról... Ez olyan ötlet, mint a szesztilalom: megerősítené az illegális fegyvergyártást. Ha egyetlen kormány sem gyártana és szállítana fegyvert, akkor a maffia foglalkozna ezzel a tevékenységgel. A maffia ellen fellépő rendőrök, csendőrök azonban kitől vásárolnák a fegyvereiket? A fegyvermaffiától? Érdekes gondolat. Láthatóan nem a fegyverlobbival van baj, nem a hadiipar miatt olyan a világ, amilyen.
A világ tőled olyan, amilyen, kedves olvasó. Azaz tőlem, tőled, tőlünk. A problémák oka és fenntartója az a téveszmékkel terhelt modell, amelyben te gondolkodsz, amelyben mi gondolkodunk a világról, és amely miatt a jó szándékunkból nem lesz jó eredmény. Jöjjünk ki a téveszmés gondolkodásból, kezdjünk el jó gyakorlati eredményekre törekedni, és a világ máris jobbá válik általunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése