A kétfarkúak lebuktattak egy aljas demokráciaromboló kísérletet, miszerint Budapest XVIII. kerületében a nagyobbik kormánypárt képviselője 5 millió forintot kínált a helyi kétfarkú képviselőnek, ha indul a jövő évi választáson. Az érintettnek erre semmi hajlandósága nem volt, csak - úgymond - azért ment el az erről szóló személyes találkozóra, hogy felvételt készítsen, illetve megtudja, "mennyi egy képviselő ára".
Háttér: a legutóbbi választáson minimális többséggel nyert az MSzP, így feltehető, hogy ha jövőre egy kétfarkú induló elvesz tőle néhány szavazatot, a Fidesz kerülhet többségbe. A kétfarkú pártnak tehát nem szabad önállóan indulnia, össze kell fognia az ellenzékkel. Legalábbis az ellenzék által idáig követett, és összességében meglehetősen sikertelen módszertan szerint... Ezt az összefogást próbálhatta nehezíteni a rekordidő alatt mindenről lemondott és mindenből kilépett kormányoldali ember.
Eddig tart a hír komolynak tűnő része. Gondoljunk bele: azért fizetnének egy párt képviselőjének, hogy induljon már a választáson... Alapértelmezett feladata, hogy a választók érdekében ingyen, pontosabban az államtól kapott pártpénzével gazdálkodva induljon azon a választáson, és igyekezzen nyerni. Ő meg büszke rá, hogy esze ágában sem volt. Korrupció lenne rávenni, hogy tegye a dolgát?
Mintha Muhammad Alit anno megvesztegették volna, hogy nyerje már meg a következő meccsét, légyszilégyszilégyszi, neki meg semmi kedve nem volt, csak azért mutatta magát hajlandónak, hogy megtudja, "mennyi a boksz ára".
Mi lesz a következő lépés ebben a példátlan és kontraintuitív korrupciósorozatban? A díler lefizeti a rendőrt, hogy kapja már el? (Esze ágában sem volt, csak azért ment el... stb.) Ha így alakul, jól fogunk szórakozni. A végén még előfordulhat, hogy egy politikus, némi kedvfokozó juttatásért pl. ... politizál?
Félre a viccel: az ellenzék jobban tenné, ha többséggel kecsegtető közös programot próbálna alkotni ahelyett, hogy ennek hiányát papíregységgel fedi el. Elvben talán jól mutat, ha a szavazócédulán a kormányoldallal szemben egyetlen jelölt áll. A gyakorlatban viszont a legtöbb választóban felmerül a kérdés, mire lesz jó, ha arra az egyre szavaz. Közös program híján erre nem lesz válasz - amit a protestszavazók nem bánnak, ám ők sosem voltak, várhatóan jövőre sem lesznek, többségben.
A fentieket átgondolva, egy ellenzéki érzelmű választónak azon lenne célszerű háborognia, hogy az ellenzék miért nem győzelemre alkalmas lelki-szellemi állapotban készül a jövő évi választásra. Miért nem készít olyan tervet, amelyről legalább a saját magszavazói elhiszik, hogy nyerni (értsd: 50,1%-ot szerezni) lehet vele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése