A kereszténység lényege a hit vagy az etika? Más szóval, a Messiásban való hit vagy a hitből adódó magatartás üdvözít?
Jézus maga mondja, hogy a hit és a belőle fakadó cselekedetek egyaránt fontosak. Mi van, ha valaki hiszi ugyan, hogy Jézus a Messiás, de nem tartja be a tanítását? Az ilyen embert Jézus nem fogja magáénak mondani a végítéletkor, és az illető büntetésre megy. (Az követi Őt, aki nem csak hallgatja a tanítását, hanem meg is cselekszi azt.)
Jézus két fő parancsban fogalmazza meg a követése lényegét: szeresd Istent teljes erőddel, teljes szíveddel, teljes elméddel, és szeresd embertársadat, mint önmagadat.
Mi van, ha valaki betartja Jézus tanítását, de közben nem hisz a Messiásban mint egyetlen Útban, Igazságban és Életben? Jézus azt mondja, hogy az ilyen ember üdvözülhet. (Nem az számít, ki ígéri, hogy kimegy dolgozni az Úr szőlejében, hanem hogy végül ki megy ténylegesen ki. Aki nemet mond, azután mégis kimegy, teljesíti Isten akaratát.) Ugyanakkor, ha valaki megfontoltan nem hisz a Messiásban, miért teljesítené a parancsait? Nem logikus, hogy így tegyen. Mivel a világtörténelemben senki más nem parancsolta, hogy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat, aki nem hisz a Messiás Jézusban, az valószínűleg nem fog e parancs teljesítésére törekedni.
Ebből az következik, hogy bár a dolgok végső logikája szerint a cselekedet önmagában is elég lehet, míg a hit nem, tapasztalatból tudjuk, hogy a cselekedethez szükséges valamilyen fokú hit.
Mit jelent pontosan a „szeresd embertársadat, mint önmagadat parancs"? Kiderül a következő részből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése