2016. október 23., vasárnap

Pontosan mi a baj a papi pedofíliával

Viszonylag friss hír: eltiltottak egy pedofílián kapott papot a papi tevékenységtől. Ezt a papot távolról én is ismerem, és tanulságosnak tartom az esetét.

A tágabb közösség első reakciója: nem igaz, hazugság, hamis a vád, bizonyosan nem bűnös.

Egy részletesebb esetleírás után még mindig: ez csak koholt ügy lehet.

Majd a tényekkel való szembesülést követően: hát, a papok sincsenek fából, nincs jól ez így, és bizony vannak hasonló esetek, milyen kár, hogy így alakult, továbbá csendes elmélkedés, azaz mély hallgatás.

Én pedig levontam, és elküldtem a levelező listánkra néhány világi tanulságot, íme:

„1. Egy pap lelki vezető, és nem testi érintő. Amennyire jó, ha sokakat megérint lélekben, annyira rossz, ha akár csak egy embert megérint kifogásolható módon.
2. Nem a pap dönti el, hogy mi a kifogásolható testi kontaktus, hanem a hívő, illetve a szülei, valamint az összes többi kommentátor, köztük az egyház lankadatlan támadói és konkurensei is. A pap csak úgy viselkedhet, hogy még egy esküdten rosszindulatú viktoriánus ateista se találjon rajta érdemi fogást.
3. A többi hívő nem jól teszi, ha a tettest veszi védelmébe az áldozatok helyett. Ne mentegessük a menthetetlent, ne keverjük össze a tettest az áldozataival. Papi pedofília esetén az áldozat a gyerek, a szülei, a közösség, az egyház, sőt maga a kereszténység. Nem az a feladat, hogy „undorítsatok el tőlem minden ép ízlésű embert”, hanem hogy „tegyetek tanítványommá minden népet”.
4. Egy pap minden megnyilvánulásával a kereszténységet képviseli, a kereszténységről ad képet. Ez fokozott felelősséget jelent és azt, hogy ami magánembernek – szánalmas betegségként – még akár elnézhető, az egy papnak nem nézhető el, csak ha már újra magánember. Igen, a papot hol azzal támadják, hogy nincs rajta svájci sapka, hol azzal, hogy van, hol meg azzal, hogy van is rajta, meg nincs is. Abszolút nem jó, hogy így van, nekem sem tetszik, de ez a reális helyzet. Olyan ember menjen papnak, aki még ezt is bírja.
5. Előfordulhat, hogy ha minden papot eltiltanak, aki akár a legkisebb mértékben összekeveri a lelkiséget a testiséggel, akkor nulla megfelelő pap marad? Akkor bizony maradjon nulla pap! Ez helyreállítja a bizalmat, és az Úr majd küld új munkásokat az aratásába. Ahogy méltatlanná válás okán a teljes ferences rendet fel lehetett anno oszlatni, fel lehet oszlatni a teljes Római Katolikus Egyházat is, és ahogy az események haladnak, ez egyre kevésbé irreális forgatókönyv.
6. Profi világi kárenyhítést igénylő válsághelyzet van ma, és a kibeszéletlenség csak növeli a bajt, akár a végromlásig. Ne várjunk addig, amíg csak az IQ-deficites vakhitűek maradnak keresztények, mert mindenki más feldúltan elfordul, és keres magának valami szebbet, jobbat, szerinte működőbbet (pl. felvilágosult horoszkópot, feng suit, ateizmust, nacionalizmust, fasizmust, kommunizmust, iszlámot, stb.), mert a történelemből tudjuk, hogy ez milyen mértékű pusztulással jár. Nézzünk szembe azzal, hogy amennyiben így alakul, mi is felelősek leszünk érte, bűnrészesek leszünk benne. Használjuk a tálentumunkat inkább a kereszténység felvirágoztatására, hogy követendő példává váljon az egész emberiség számára.
7. Elképzelhető, hogy a cölibátus egyszerűen nem felel meg a mai időknek, mert jobb és konstruktívabb lenne hivatalos monogám heteró párkapcsolatba becsatornázni a hím (és nőstény) szexuális energiát, mint hagyni, hogy zabolázatlanul keringjen a pap, a hívek, az egyház és a kereszténység megrontására.
8. A beszédünk mostantól legyen igen-igen és nem-nem. Ez egyfajta „magabiztos” álláspont, de nem nehéz biztosnak lenni abban, hogy a kereszténység leépítése egyáltalán NEM JÓ a világnak, és hogy nagy valószínűséggel nem ez az isteni szándék.

Magánemberi véleményként teszem hozzá, hogy Ferenctől magyarázatot várok arra, miért nem szavatolja a közel-keleti testvéreink biztonságát, és miért akarja velünk befogadtatni a gyilkosaikat, meg a velük szimpatizálókat. Erdő Pétertől pedig ebben a konkrét pedofíliaügyben várok magyarázatot arra, hogy miért hessegette el kitartóan a bejelentőt, és miért tartott két évig a meglehetősen egyszerűnek, tényszerűnek tűnő tényállás kivizsgálása. Ha a Kereszténység bank lenne, ebben a siralmas helyzetben megérteném, hogy az emberek miért nem akarják benne elhelyezni a pénzüket, és hogy miért tartják biztonságosabbnak a párnahuzatot. Innen szép a győzelem.”

Az ügy legnagyobb tanulsága számomra, hogy zéró tolerancia alkalmazandó a kereszténységgel összefüggésbe hozható minden méltatlan megnyilvánulásra, MERT az emberiségnek óriási szüksége van a méltón képviselt kereszténység nyújtotta előnyökre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése