Az előző posztban írt eset és annak finoman szólva hatékonytalan kezelése nyomán arra jutottam, hogy a katolikus egyház nagyon ügyetlenül menedzseli a hívek bizalmát megrendítő eseteket.
Olyan ez, mint amikor egy bank alkalmazottja évekig szabadon garázdálkodhat az ügyfélszámlákkal, és sem a bankvezetés, sem a kollégák, de még az ügyfelek egy része sem lát ebben sürgősen kezelendő problémát. Semmi sem történik, míg a több tucat károsult egyikének izgága reklamálása olyan bosszantóvá nem válik, hogy a bankosok először mérgesek lesznek, mit ugrál ez az alak, majd megpróbálják lebeszélni a problémájáról, majd az ügyfeleket is bevonva bizonygatják a panasz aljas rágalom voltát, majd kurta-furcsa nyúlfarknyi közleménnyel kirúgják a sikkasztót, és eszük ágában sincs köszönetet mondani a bejelentőnek, kártalanítani a károsultakat, vagy megbeszélni az eset tanulságait a jövőre nézve. Csoda, hogy ebből a bankból menekül a pénz? Inkább az a csoda, hogy a menekülés rejtélyes jelenségéről workshopokat rendeznek, és nem tűnik fel nekik a nyilvánvaló ok.
Az is csoda, hogy a menekülőknek nem tűnik fel az alternatívák cseberből-vederbe jellege: a problémát maguk mögött hagyva fejest ugranak a sokkal nagyobb problémák világába. A „képmutató" katolikus nemi életről nem érdemes a liberális nemi életre váltani, mert ott nagyságrendekkel több a pedo- és minden egyébb -fília, legfeljebb nyíltan bevallják, hogy náluk ez így szokás. A hitelesség nem önmagában vett érték! A fenti példánál maradva, jobb egy hivatalosan nem sikkasztó bank, ahol néha ennek ellenére - hazug, sunyi, rosszul kezelt módon - lopnak, mint egy bevallottan sikkasztásra épülő pénzintézet, miközben utóbbi kétségtelenül hitelesebb.
Az a feladat, hogy a bankunknál egyáltalán ne lopjanak, de ha mégis, az a lehető legrövidebb idő alatt megoldódjon, a károsultak bocsánatkérést és kártérítést kapjanak, és az eset tanulságait levonva továbbfejlesszük a minőségirányítási rendszerünket, hogy az esetleges jövőbeni lopásokat még rövidebb időn belül felderítsük és orvosoljuk.
Ha az olvasó arra gondol, hogy a kereszténység nem bank, igaza van, tényleg nem az. De a bizalom megőrzésének logikája a katolikus egyházra nézve is megfogalmazhat érvényes következtetéseket. A hasonlat más szempontból is sántít: a bank külső szolgáltató, az egyház pedig a híveket is magában foglaló közösség. Vagyis egy pedofil eset nem csak a klérus felelőssége, hanem a híveké is, a kezelése nem csak egyházhatósági, hanem összkeresztényi feladat is.
Különösen fontossá teszi, hogy a nyugati „egyetemes" kereszténység nem tökéletes, de nem találtak ki nála jobbat az emberiség számára. Sokan megpróbálták, ma is hirdetnek nagy hangon különféle alternatívákat, amelyekkel azonban még komolyabb gondok adódnak. A kereszténység hiteles képviseletére azért (is) van szükség, hogy a meggondolatlan embertársak ne ugorjanak cseberből vederbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése