Erkölcsi mérőrendszer

Szeretnék bemutatni egy modellt, amely lehetővé teszi a bonyolult vitatémák gyors erkölcsi mérlegelését és értékelését.

Amikor egy összetett, és attitűdöket is tartalmazó problémával kerülünk szembe, tegyünk fel négy kérdést.

1. Amit a problémáról mondok, az leírás, vagy előírás (deskriptív vagy preskriptív)? Tényekről vagy a vágyaimról beszélek?

2. Hogyan állok hozzá: helyeslően, közömbösen vagy rosszallóan?

3. Hogyan álljon hozzá a közösségünk: támogassuk, tűrjük vagy tiltsuk?

4. Mit gondolok a „másként gondolkodók" álláspontjáról: helyeslően, közömbösen vagy rosszallóan?

Konkrét példa:

A muszlim menekültek nagy számban be akarnak jönni Európába, az európai többség pedig nem akarja beengedni őket.

Most nézzük a fenti kérdések fényében.

1. A fenti mondattal leírtam a helyzetet, vagy előírtam valakinek valamit? Félig leírtam. Ha hozzáteszem, hogy a Közel-Keletet szétlövik először az amerikaiak, majd az iszlám szélsőségesek, majd az oroszok, és az ez elől menekülő muszlimok, valamint a velük együtt érkező szélsőségesek nagy számban be akarnak jönni Európába, akkor kb. leírtam a probléma első felét. Az, hogy hányan akarják őket beengedni, és hányan nem, már kívül esik az alapproblémán, a következő pontokra hagyom.

2. A nagy számban érkező muszlimok között van szélsőséges és mérsékelt, a szélsőségesek beengedését rosszallom, a mérsékeltek beengedését – feltételekhez kötve – helyeslem. A Közel-Kelet szétlövését rosszallom, következésképp az egész menekülthullám kiváltását rosszallom. A problémának nem kellett volna létrejönnie, és mivel nincs közöm a kezdetéhez, rosszallom, hogy nekem kellene a menekültek beengedésével kezelnem.

3. A muszlimok nagy számban történő, feltétel nélkül beengedését közösségileg tiltandónak tartom. Ha képesek vagyunk leválasztani a szélsőségeseket, és az európai értékrenddel kompatibilissé tenni a mérsékelt muszlimokat, akkor az így leszűkített csoport beengedését helyeslem. Viszont úgy látom, hogy az idealistán gondolkodó európai vezetők képtelenek, vagy nem hajlandóak sem a szélsőségeseket leválasztani, sem a feltételezett mérsékelteket kompatibilissé tenni az európai értékrenddel, így ezen vélelmemre alapozva tiltandónak tartom a muszlimok Európába engedését, amíg a szerintem szükséges feltételek nem teljesülnek.

4. A másként gondolkodók (a muszlimok nagy számban történő beengedését javaslók) álláspontját rosszallom, mert szerintem a valóság figyelmen kívül hagyásán alapul. Figyelmen kívül hagyják, hogy a Közel-Kelet szétlövését az amerikai szekularisták kezdték, ezért a következményeit is nekik kell(ene) kezelniük. Ha nincs amerikai szekularista támadás, nincs Iszlám Állam sem, nem omlanak össze az észak-afrikai államigazgatások, és a mai probléma ki sem alakul. Figyelmen kívül hagyják, hogy ha az amerikai szekularisták folytatják a szekuláris-liberális „demokrácia" nevében elkövetett mészárlást, akkor további százmilliók fognak elmenekülni, akiket már fizikailag is képtelenek lennénk befogadni, így felesleges azon veszekedni, hogy a probléma 1%-át ki hogyan javasolja kezelni. Végig kell gondolnunk a következményeket, és a maradék 99%-ra is érvényes megoldást kell kidolgozni. A másként gondolkodók szintén figyelmen kívül hagyják a kulturális idegenséget, ami szerintük nincs, szerintem meg van, a muszlimok döntő többsége szerint is van, és meg fog maradni, hacsak nem jelentjük ki, hogy aki Európába jön, annak rövid távon európaivá (kereszténnyé, zsidóvá, ateistává vagy „agnosztikussá") kell válnia. Lényegében meg kell tagadnia Mohamedet, vagyis nem maradhat muszlim, még titokban sem, mert ennek a következményei nem kompatibilisek az európai civilizációval. Például: Mohamed azt tanítja, hogy a nő bíróság előtt és örökösödéskor feleannyit ér, mint a férfi. A muszlimok feltétel nélküli beengedését javaslók készítsenek hihető akciótervet arra, hogyan emancipálják a muszlim nőket Mohamed kategorikus elvetése nélkül. Mohamed azt is tanítja, hogy a nem muszlimokkal erőszakosan, leigázóan kell bánni, hogy alávetettnek érezzék magukat, hosszú távon muszlimmá váljanak, és ez minden muszlim szent, megkérdőjelezhetetlen kötelessége. Szeretnék látni egy hihető akciótervet arra, hogy ezt a lélek legmélyén lakó attitűdöt hogyan lehet Mohamed teljes elvetése nélkül európaivá tenni. Az iszlám gyakorlata szerint aki más vallásra tér, halállal lakol. Mi a terv, a beengedők szerint hogyan lesz ebből nyugati lelkiismereti szabadság az iszlám megtagadása nélkül? Szerintem sehogy, de nézzük meg tételesen. Ha a másként gondolkodók beépítik ezeket a tényezőket a modelljükbe, vagy legalább hajlandók konstruktívan megvitatni ezeket a tényezőket, máris sokkal kevésbé lesznek másként gondolkodók, és az álláspontjuk is megfontolandóbbá válik.

Érdemes ezt a négy kérdést feltenni más bonyolult problémákkal kapcsolatban is, mert nem hoz ugyan varázsütésre megoldást, de sokkal árnyaltabbá teszi a problémáról folytatott vitát, és kiderül belőle, hogy ki milyen feltételekhez, illetve feltevésekhez kapcsolja a pozitív vagy negatív hozzáállását. (Meghaladhatjuk a „migráncs haza <––> pfúj, képmutató keresztények" szintet.) A vitázó felek felismerhetik, hogy számos technikai részletben szinte egyetértenek, és a többi részletről is képesek immár racionális vitát folytatni.