Felvethető a kérdés, hogy ha nincs tömeggyilkos „felvilágosodás", mi lett volna a társadalmi haladással. A kérdésre adott válasz pedig nem más, mint Széchenyi álláspontja Kossuth-tal szemben a kettőjük között kialakult történelmi léptékű vitában.
Ha nincs forradalom, akkor lassú, megfontolt, úgynevezett „szerves" változás következik be, amelynek nincsenek áldozatai.
A „felvilágosodás" szétveri a kereteket, tömeghalált okoz, és évtizedekre visszaveti a társadalmat, hogy aztán, az újjáépítés után, lehessen örülni a hirtelen fejlődésnek. Tiszta sor: ha egy kataklizmában 70%-kal lecsökkentjük a GDP-t, akkor a kataklizma múltával gyors növekedésre számíthatunk. Így is legalább 10 év, mire elérjük a kataklizma előtti szintet. Ha meg „csak úgy" fejlődgetünk, akkor +/- 1-5% lesz az éves GDP-változás, ami monotonnak tűnhet, de folyamatos jólétet jelent. Alaposan megfontolva, nem jó nekünk a kataklizma.
Minél merevebb egy társadalom, és minél keményebben ellenáll az elit a strukturális reformoknak, annál nehezebb szerves módon fejlődni, és annál nagyobb a kataklizmák veszélye.
E téren határozott különbség mutatkozik a nyugati társadalmak és a kelet-európaiak között. Előbbiek önként reformálták meg magukat (lásd: eredeti tőkefelhalmozás), utóbbiak meg a forradalomig patópálkodtak. Mivel azonban elkezdtek felzárkózni a nyugathoz, a jövő egyértelműen a szerves, belülről vállalt és lebonyolított strukturális reformoké.
Jó történelmi példa az angolok és skótok viszonya: náluk egyszerre történt meg 1848 és 1867, egy csepp vér nélkül, és töretlen jólétben élnek. Rossz példa Líbia, ahol sikerült az államot összeomlasztani, de nem sikerült semmit a helyébe építeni, így - más életképes hatalmi struktúra híján - az Iszlám Állam lett az úr.
A „felvilágosodás" nevű topgyilkos miatt menekülnek most a közel-keletiek és afrikaiak nyugatra. A „felvilágosodás" nevű topgyilkos most is megpróbálja mindenki másra kenni az általa okozott tömegpusztulást. Ezúttal nem fog sikerülni, mert bárki, aki nem csukja be erővel a szemét, jól láthatja a „felvilágosodás" foga fehérjét, láthatja az áldozatokon a harapása nyomát. A „felvilágosodás" nevű sorozatgyilkos tetten van érve.
E téren határozott különbség mutatkozik a nyugati társadalmak és a kelet-európaiak között. Előbbiek önként reformálták meg magukat (lásd: eredeti tőkefelhalmozás), utóbbiak meg a forradalomig patópálkodtak. Mivel azonban elkezdtek felzárkózni a nyugathoz, a jövő egyértelműen a szerves, belülről vállalt és lebonyolított strukturális reformoké.
Jó történelmi példa az angolok és skótok viszonya: náluk egyszerre történt meg 1848 és 1867, egy csepp vér nélkül, és töretlen jólétben élnek. Rossz példa Líbia, ahol sikerült az államot összeomlasztani, de nem sikerült semmit a helyébe építeni, így - más életképes hatalmi struktúra híján - az Iszlám Állam lett az úr.
A „felvilágosodás" nevű topgyilkos miatt menekülnek most a közel-keletiek és afrikaiak nyugatra. A „felvilágosodás" nevű topgyilkos most is megpróbálja mindenki másra kenni az általa okozott tömegpusztulást. Ezúttal nem fog sikerülni, mert bárki, aki nem csukja be erővel a szemét, jól láthatja a „felvilágosodás" foga fehérjét, láthatja az áldozatokon a harapása nyomát. A „felvilágosodás" nevű sorozatgyilkos tetten van érve.
Rossz hír ez a „felvilágosodás" nevű tömegpusztítással nyomulóknak, jó hír mindenki másnak. Annyiban jó hír a közel-keletieknek is, hogy a nyugati „felvilágosult" nyomulás - az emberiség érdekében - le lesz állítva. A fejlett jóléti állapotot tömeghalál nélkül kell és lehet elérni úgy, hogy az ehhez szükséges reformokat az önrendelkező közösségekre bízzuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése