Többféleképpen értelmezhető a fejlett demokráciákban jelenleg tapasztalható helyzet, miszerint a baloldal makacsul hajtogatja amit szokott, a jobboldal szintén, és tartósan nem értenek egyet, de nem is bírnak egymással. Baj ez, vagy pont így van jól? Vagy egyszer majd cáfolhatatlanul kiderül, hogy az egyik oldalnak mindenben igaza van, a másiknak meg semmiben, és attól kezdve e tudományos tény meghatározza a közéletet, így a választások kimenetelét is?
Mintha ez utóbbi feltevéssel élnének értelmiségi kollégáim, akik szerint a bal-liberálisoknak akkor is igazuk van, ha politikailag épp lenullázódtak, ha ellenzékként egyetlen közkedvelt ötletük sincs, sőt ha a többség nem akar rájuk szavazni sem most, sem 2018-ban, sem a belátható jövőben. (Pontosabban, ma nem látszik, hogy mikor és mitől fordulna meg a helyzet, noha előbb-utóbb nyilvánvalóan meg fog fordulni.)
Írásom e frusztrált, már-már a demokratikus többség feletti diktatúrát igénylő értelmiségieknek szól. Nézzük a probléma különböző lehetséges megközelítéseit.
1. Ha a bal-liberalizmus tudományos igazsággá emelkedne, mint hogy a Föld kering a Nap körül, akkor a bal-liberalizmus hatalmához nem kellene demokratikus többség, csak értelmiségi többség. Nota bene, hiába szavaz 99% arra, hogy a Nap keringjen a Föld körül, attól még nem ez lesz az irányadó. Csakhogy a politikai vitákban nincs tudományos kontra tudománytalan álláspont: az, hogy adót emeljünk vagy csökkentsünk-e, nem tudományos kérdés, hanem politikai preferencia kérdése. Az, hogy beengedjük-e tömegével más kultúrák bevándorlóit, szintén nem tudományos kérdés, hanem preferenciális-értékrendi. A tudomány e téren legfeljebb arra képes, hogy kimutatja a preferenciák érvényesítésének várható következményeit – ami viszont semmire sem kötelez. Ezért a bal-liberálisok egyfelől indokolatlanul viselkednek úgy, mint ha a politikai preferenciák heliocentrikus érvénnyel bírnának. Másfelől az ellenoldal jelentős részét sem fékezi a tudományos modell hiánya, sőt nem is elkötelezettebb, hogy alávesse magát a tényleges demokratikus többség akaratának, így ez a gondolatmenet nem mondja meg sem a bal-, sem a jobboldalnak, hogy nyomuljon-e vagy sem, legfeljebb elgondolkodtatásra és nyugalomkeltésre alkalmas. Minden esetre, a tényleges demokratikus többség akaratával tartósan nem lehet szembemenni, ezt tudjuk a történelemből, így a többség magunk mellé állítása mindig eggyel jobb ötlet a többség figyelmen kívül hagyásánál.
2. A bal-jobb polémia tisztán gazdasági kérdésként is felfogható. Amikor épp nő a jólét, az emberek bőkezűek, egyetértenek a javaik egy részét elkobozó és szétosztó baloldallal - akkor is, ha ez köztudottan fékezi a gazdaságot. Ha meg épp csökken a jólét, akkor a javaik nagy részét inkább náluk hagyó és az osztogatást mérséklő jobboldalra szavaznak - akkor is, ha ez érezhetően csökkenti a szolidaritást. Ebben a megközelítésben a hatalomra vágyó baloldalnak nincs más dolga, mint kivárni, hogy a jobboldal felfuttassa a gazdaságot, növelje a jólétet, amikor is automatikusan át tudja venni a hatalmat, mert népszerű lesz az általa javasolt újraelosztás. Ha pedig a jobboldal vágyik hatalomra kerülni, nincs más dolga, mint kivárni, hogy az újraosztást növelő baloldal leamortizálja a gazdaságot, ekkor ugyanis automatikusan népszerű lesz az újraelosztást csökkentő, a gazdaságot felfuttató javaslataival. Ez a megközelítés a jelen helyzetről is sokat mond: a 2008-as gazdasági válság nyomán mindenütt a jobboldal került előnybe, ám amint felfuttatta a gazdaságot (pl. 2020 körülre), ismét a baloldalnak áll majd a zászló.
3. A bal- és a jobboldal feszült együttműködése egy kétökrös szekérhez is hasonlítható. A baloldalra fogott ökör kicsit balra húz, a jobboldalra fogott ökör enyhén jobbra tart, és a két mozgás eredője húzza előre a szekeret. Mély bölcsességet fogalmaz meg a „csak az ökör következetes” magyar mondás, mert a következetes iránytartás észmentességre vall. Az ökör helyét a gazda határozza meg, ha balról jobbra fogja át az állatot, akkor már nem balra, hanem jobbra fog húzni, ellenkező váltás esetén meg fordítva. Frivol módon akár ökörnek is nevezhetjük azt az embert, aki magát fogja be valamelyik oldalra, és aztán egész életén át arra húz, miközben tudja, hogy a bal-bal-bal és a jobb-jobb-jobb következetesség nem előre, hanem körbe-körbe visz. Aki a magánéletben el akar jutni „A”-ból „B”-be, az igyekszik egyenesen haladni, legfeljebb a terepnek megfelelően hol enyhén balra, hol enyhén jobbra tér, hogy célba érjen. Ha Magyarország esetében a „B” a közös jövő, akkor logikátlan dolog azt képzelni, hogy a bal-bal-bal vagy a jobb-jobb-jobb iránytartás oda vezet, legalábbis egyénileg. Ha közösségileg a bal-bal ökröket ellensúlyozzák a jobb-jobb ökrök, akkor már van esélyünk vektoreredőként nagyjából előre menni, viszont minél nagyobb a cikkcakkozás, annál többet veszekedve, annál lassabban, annál drágábban haladunk a közös jövő felé. Minél kevésbé húzunk ökörszerűen balra vagy jobbra, annál kevesebbet pazarlunk el a jóléti erőforrásainkból.
4. E gondolat mentén jutunk el az intelligens megközelítéshez: ha rossz a gazdaság, ne akarjunk újraelosztást növelni, mert attól még rosszabb lesz. Ha jó a gazdaság, ne akarjunk szolidaritást csökkenteni, mert attól hasgörcsöt kap a társadalom. Próbáljuk meg egy fejben egyesíteni a bal- és a jobboldali ökröt, hogy kiegyensúlyozott intelligenciával és minimális cikkcakkozással haladhassunk előre.
A fentiekből aktuálisan az következik, hogy a magyar jobboldalnak még van pár éve a gazdaság rendbe tételéig, ha addig bele nem bukik a róla kialakuló korrupciós imázsba, a baloldalnak meg van pár éve felkészülni a jó gazdasági helyzetre, amelyben az újraosztó ötleteivel újra népszerű lesz. Aztán pár év múlva ismét a jobboldal jön, majd újra a baloldal, és így tovább, ahogy a fejlett jóléti demokráciákban szokás. Egyik irányzat sem ördögi vagy angyali, mindkét oldalnak eljön a maga ideje. Addig pedig nem érdemes a mindenkori többség akaratával szembeszegülve trükközni, mert így csak pünkösdi királyságot lehet szerezni. Hosszú távon úgyis a demokratikus többség az úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése