Erőleves kételkedőknek

Számos irreális elvárás/vélekedés fogalmazódik meg - többek között keresztények részéről is - a kereszténységgel kapcsolatban, ami jelentős gátja annak, hogy a benne rejlő potenciális többletérték megvalósuljon az emberiség javára. Az alábbiakban az önfelszámolást fontolgató keresztényeknek állítottam össze néhány gondolatot az önbizalmuk helyreállítására.

1. A kereszténység állítólag logikátlan. Tévedés, valójában a judaizmus logikátlan, vagyis a kereszténység judaista eszenciája hordoz ésszel nehezen befogadható elemeket. (Pl. az igazságos Isten miért bíz kizárólagos küldetést egy miniatűr törzsszövetségre, miért kell kiváltani az embert az „ősbűnből", miért a Fia kereszthalálával és feltámadásával vezeti be a messiási kort, miért kell ehhez még Szentlélek is. Ezek mind judaista koncepciók, a keresztények egyszerűen átvették a judaista apostoloktól az egész csomagot.) A kereszténység annyit tett rá a judaizmusra, hogy egyetemes, demokratikus, humanista és befogadó. Ez mind pozitív és ésszerű érték. A judaisták ma is töretlenül, kitartóan, meggyőződéssel hisznek a teljes judaista csomagban. Meg vannak róla győződve, hogy az egész emberiség a csomaghoz fog alkalmazkodni, és nem fordítva. Aki tehát a józan ész fényében kritizálná a kereszténységet, az kételyeivel forduljon a legközelebbi rabbihoz, és kérjen választ. Ha nem teszi, lássa be, hogy semmi oka pont a kereszténység ésszerű voltát kritizálni akkor, ha a kritikáját - bármilyen oknál fogva - nem szeretné a megfelelő forrás felé megfogalmazni.

2. A kereszténység állítólag zsidóellenes (nem antiszemita, mert a szemiták 98%-a muszlim arab, így az antiszemita szó teljesen értelmetlen). A keresztények és a „zsidók" között valóban van szembenállás, de erősen pontatlan ezt zsidóellenességnek nevezni, mivel kölcsönös, és lényegében a Messiással kapcsolatos vita. Jézus a korabeli zsidók egy része szerint tényleges judaista Messiás, aki elhozta a messiási kort az egész emberiség számára. Ebből az irányzatból lett a „kereszténység", vagyis a globális messiáskövető mozgalom. A korabeli zsidók másik része szerint pedig Jézus mindössze egy sikertelen messiásjelölt volt a sok közül, ez az irányzat ma is várja a Messiást (nagyjából olyan kritériumokkal, amilyeneknek Jézus megfelelt az Újszövetség szerint), és rabbinikus judaizmusnak nevezi magát. A messiáskövetővé lett zsidók sokáig igyekeztek meggyőzni, azaz Jézus messiásságát elfogadóvá tenni nemzettársaikat, ők pedig judaista eretnekként üldözték őket (tehát nem a keresztények a zsidókat, hanem fordítva, a rabbinikus zsidók a messiáskövető zsidókat). Végül Kr.u. 82-ben a rabbinikus judaisták kiátkozták a messiáskövető judaistákat, és az akkori átkot („A názáretiben hívő eretnekek haljanak gyors halált, és töröltessenek az Élők Könyvéből.") 12. „áldás" néven ma is elimádkozzák, naponta háromszor. Ami enyhén szólva arra utal, hogy a rabbinikus judaistákban igen erős ellenérzések élnek a messiáskövetőkkel szemben. Ezek az ellenérzések a kizárásról, az elutasításról, az intoleranciáról és a rossz akaratról szólnak, miközben a keresztény érzések középpontjában a befogadás és az egyetemes jó akarat áll. Ha valakinek szégyellnivalója van ebben a messiásvitában, akkor az a rabbinikus judaista oldal. Egy messiáskövetőnek semmi oka szégyenkezni a befogadás, a demokratikus szemlélet, a tolerancia és az egyetemes jó akarat miatt.

3. A kereszténység állítólag képmutató. Mitagadás, vannak olyan keresztények, akik borkortyolás közben szeretnek vizet prédikálni, vagyis aszkétaként pózolni. Az emberiség nem keresztény része viszont - ennél a hasonlatnál maradva - nem prédikálja ugyan a vizet, ám vedeli a bort. Megannyi nem keresztény pedig világi humanizmust prédikálva irtja embertársait, pl. ma a Közel-Keleten. A középút a bor mértéktartó kortyolgatása lenne úgy, hogy a prédikáció is az egyensúlykeresésben való kiteljesedésről szóljon. A kereszténységnek - azaz a messiási kor egyetemesen igazságos etikájának - célja a földi és égi boldogság összehangolása, többek között heteroszexuális monogámiával, az emberlét örömeinek mértéktartó megélésével, a javak egyszerre teljesítményelvű és szolidaritáselvű felhasználásával. Ennek az elképzelésnek nem felel meg a víz prédikálása, sem a bor vedelése, még kevésbé felel meg az emberirtó világi „humanizmus". A keresztényeknek minden okuk megvan büszkélkedni a világbajnok messiási etikával, amelynek a megélésére törekednek. Tehát nem a saját emberi implementálási próbálkozásaikra lehetnek büszkék, hanem arra az időtlen érvényű egyetemes, demokratikus, igazságos és tökéletes tanításra, amelyet a judaista Messiástól kaptak, és amely az egész emberiség boldog kiteljesedésének záloga.

4. A keresztények állítólag nem létező dolgokban hisznek. Nos, ha munkafeltevésként abból indulunk ki, hogy Isten egyszerűen nincs, akkor ugyanolyan szilárd alapon állunk, mint aki a pénzben hisz. Pénz és bankrendszer sincs objektív létezőként, mégis működteti és kvázi-objektívvé teszi a belé vetett hit/bizalom (v.ö. gazdaságbizalmi index). Tehát ha Isten egyáltalán nem létezne objektív létezőként, akkor is működne a belé vetett hit által. Ha Isten egyáltalában nem lenne, Jézus önáldozata akkor is megerősítené azt a gyakorlatban működő etikát, amelyre a nyugati jóléti (felvilágosult, humanista, liberális demokrata) civilizáció épül, és amely nélkül rövid úton összeomlik. Mármost, senki ép eszű ember nem akarja eltörölni a pénzt és a bankrendszert olyan alapon, hogy nem bír objektív léttel, azaz közbizalom által működtetett jóléti kitaláció, fikció, mítosz. Következetlen lenne hasonló alapon a kereszténység ellen törni. A gyakorlati eredmények akkor is legitimálnák, és indokolnák a fenntartását, ha Isten tudhatóan nem létezne. Az objektíve tudható Igazság ezzel kapcsolatban, hogy Isten léte tudományosan nem igazolható, és nem is cáfolható, mert a tudományos módszertannal megragadhatatlan, a fizikai-érzékszervi világunkon kívül eső (metafizikai) kérdés. A pénz és a humanista istenkép annyiban hasonlít egymásra, hogy ha bármelyik be lenne tiltva, ösztönös törekvéseink miatt hamarosan újra létrejönne pénzpótlék vagy istenpótlék formájában, olyan erősen vágyunk mind a javak cseréjével elérhető anyagi jólétre,  mind az Istenre hivatkozó etikai együttműködéssel elérhető közösségi jólétre. Viszont míg a pénz objektív létére nulla jel utal a világban, Isten objektív létének számos jele tapasztalható intuitív módon, azaz nem tudományos megfigyelés, hanem a lélek mélyéről feltörő bizonyosság formájában.

5. A keresztény istenkép állítólag sötét és elnyomó. Tévedés: bár vannak ilyen benyomást keltő emberek, a keresztény istenkép a filozófiai lényegét tekintve humanista, demokratikus, befogadó, fényközpontú, boldogságelvű és kiteljesítő. Aki nem hiszi, tanulmányozza az alternatívákat, ideértve a világi liberális politikai korrektség nevű pótistenképet is.

Akinek maradt még kételye a kereszténységgel kapcsolatban, írja meg kommentként.